Már a politikától is menekül a magyar agy

A legnyomósabb érv továbbra is a pénz, de a szakmai fejlődés és a belpolitikai helyzet is egyre több magyar diplomást késztet arra, hogy elmenjen Magyarországról - derül ki az MTA és a Forsense kutatásából. Az agyelszívás a természettudományokban és az orvosok esetében a leglátványosabb, összességében azonban a középmezőnybe tartozunk a világon az emigráló kutatók arányát tekintve. A kivándorolt kutatók szinte minden szempontból jobban szeretik külföldi munkahelyüket. Az egyetlen kivétel a munkatársakkal való kommunikáció, a bennszülöttek ugyanis sokszor riválisként tekintenek rájuk.

Az agyelszívás (brain drain) jelenségére több mint ötven éve a Brit Királyi Akadémia figyelt fel először, és ezzel az elnevezéssel írta körül saját kutatóinak az Egyesült Államokba és Kanadába történő kivándorlását. A magasan képzett, tudományos kutatást végző embereknek a második világháború után komoly mértéket öltő migrációja nagy hatással van a világgazdaságra.

A felmérések azt tekintik kutatónak, aki valamilyen szakterületen diplomával rendelkezik, és a felsőoktatási rendszerből kikerülve ugyanazon a területen végez kutató munkát, mint ahol tanult. Egy 2006-ban készült, 170 országot érintő nemzetközi felmérés szerint 10 százalékos agyelszívás - azaz amikor minden tizedik kutató elhagyja hazáját, hogy külföldön dolgozzon tovább - 0,8 százalékkal csökkenti az éves GDP-t.

Egy pár éve végzett átfogó nemzetközi felmérés szerint 1990-ben közel 115-116 ezer, míg 2000-ben már 124 ezer felsőfokú végzettséggel rendelkező magyar diplomás dolgozott külföldön. Ez 14 százalékos elvándorlás, amivel akkor a középmezőnyben voltunk. Romló tendenciát mutatott viszont, hogy a rendszerváltást követően a külföldre távozó magyar kutatók száma egy évtized alatt 8 százalékkal emelkedett.

Mennyiség helyett minőség

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) a Forsense Kft.-vel közösen a hazai diplomások elvándorlását vizsgáló kutatást indított. A kutatás egyik vezetője, Csanády Márton az [origo]-nak elmondta: a vizsgálat nem a magyar diplomások elvándorlásának számszerű mértékét, hanem az uniós csatlakozást követő külföldi munkavállalás részletes hátterét, okait és motívumainak változásait célozta meg.

Az internetről elérhető elektronikus kérdőívet 358 magyar szakember töltötte ki, akik huszonkilenc országból küldték vissza válaszaikat. A legtöbben az Egyesült Államokból és Belgiumból válaszoltak (17-17 százalék), de a felmérés alapján jelentős migrációs célországnak számít még Németország, Luxemburg, az Egyesült Királyság és Olaszország is. A külföldön munkát vállaló kutatók száma az 1990-es évek közepétől folyamatosan növekszik, és a legtöbben az uniós csatlakozást követő első évben (2005) hagyták el Magyarországot. A felmérés szerint ugyanakkor az EU-csatlakozás csak rövid távú elvándorlásnövekedést okozott.

A felmérésben részt vevők külföldre költözésének éve

A külföldre távozó szakemberek aránya a jogi, a műszaki és a gazdasági végzettséggel rendelkezők körében számít magasnak. Különösen igaz ez a természettudományos végzettségűek esetében, akik közül 1990 és 2000 között minden negyedik diplomás külföldre távozott. Csanády szerint a 25 százalékos migráció oka, hogy egyre kevesebb a természettudományos szakokra jelentkezők és az azt elvégezők száma, ezért arányaiban nagyobb az elvándorlás mértéke. "Ez igaz az orvosokra is, akik ugyan kis hányadát adják az összes külföldre távozóknak, ám a kiadott diplomák számához mérten migrációjuk ugyancsak magas" - mondta Csanády, aki szerint a képzés költségei miatt Magyarország egy-egy orvos külföldre távozásával veszít a legtöbbet.

Kedvezőtlen belpolitikai helyzet

A kiköltözés legfőbb motivációja továbbra is a jobb fizetés, de fontos tényezővé vált a szakmai fejlődés lehetősége is - állítják a kutatást végzők, akik szerint (noha még konkrét számadatot nem tudtak mondani) növekszik azok aránya is, akik a taszító magyar belpolitikai helyzettel indokolták költözésüket.

A felmérés készítői megkérték a kérdőív kitöltőit, hogy értékeljék utolsó magyarországi és jelenlegi külföldi munkahelyeiket. A tizenegy vizsgált szempont közül a hazai munkahelyek mindössze egy esetben (kapcsolat a munkatársakkal) bizonyultak jobbnak. Csanády szerint ez abból fakad, hogy egy külföldön munkát vállaló kutatót a befogadó ország szakemberei gyakran riválisként kezelnek, és vetélytársat látnak benne. "Ezért fordul elő sokszor az, hogy a külföldön bevándorlónak számító kutatók jobban kijönnek egymással, mint a fogadó országban született kollégáikkal, míg Magyarországon honfitársaikkal dolgozva oldottabb légkörben tevékenykedhetnek" - tette hozzá.

A legutolsó magyarországi és jelenlegi külföldi munkahely értékelése (1-10)

Magyarország még mindig a bérek és a szakmai előmenetel szempontjából számít a legkevésbé versenyképesnek. Hasonlóan rossz a helyzet a munkavállalói jogok, a munkaadói elvárások és a szakmai fejlődés lehetőségének terén is. Ezért a válaszadók háromnegyede hosszú távra rendezkedett be külföldön, 30 százalékuk pedig egyáltalán nem kíván visszajönni Magyarországra (igaz, 40 százalékuk úgy tervezi, hogy valamikor hazaköltözik).

A kutatás során megvizsgálták az egyik legkedveltebb közösségi portálon szereplők adatait, a kutatásvezető azonban nem árulta el, melyikét. Ezek alapján csak a négy nagy (ELTE, Budapesti Műszaki Egyetem, Semmelweis Egyetem és a többszörös névváltoztatáson is átment Corvinus) budapesti egyetem több mint ötezer egykori vagy jelenlegi, huszonhárom évesnél idősebb hallgatója adott meg olyan külföldi tartózkodási helyet, amely valamely OECD-országban található. A legtöbben Angliát, Németországot és az USA-t jelölik meg tartózkodási helyként. A műszakisok főleg Németországot, az orvosok pedig Svédországot választják.

A felmérést végzők szerint az eddigi nemzetközi tapasztalatok azt mutatják: a képzett munkaerő migrációja soha nem szűnik meg teljesen, a cél csak a folyamat kordában tartása lehet. A nemzetközi tapasztalatok alapján Csanády szerint a magyar agyak elszívásának káros hatásait több eszközzel is mérsékelni lehetne. A külföldön élő és az itthon maradt kutatók szakmai kapcsolatait mélyíteni kell (tanulmányutak, oktatói meghívások, konferenciák és közös kutatások révén), a hazatérni vágyókat munkához kell juttatni, kutatásaikat támogatni kell.