Demszky Gábor és Medgyessy Péter közösen tartott sajtótájékoztatót 2004. június 14-én, az előző EP-választás éjszakáján. Az SZDSZ listáját vezető főpolgármester - aki később lemondott a mandátumáról - a 7,8 százalékos választási eredményre utalva azt mondta: az SZDSZ erős középpárttá vált. A kormányfői székben ülő Medgyessy pedig úgy fogalmazott, azt várja a megerősödött SZDSZ-től, hogy a koalíció tagjaként segítse az egészségügy és az adórendszer átalakítását.
A következő öt év azonban nem úgy alakult a rendszerváltó SZDSZ számára, ahogy azt vezetői elképzelték. A párt támogatottsága az előző EP-választás óta folyamatosan csökken, hosszú hónapok óta 2 százalék körül vegetálnak. Ráadásul programjukból szinte semmit sem tudtak megvalósítani. A június 7-i szavazás előtt így komolyan számolnia kell a pártnak azzal, hogy 21 éves története során először bukhat el egy választást.
A 2004-es EP-választások után két hónappal az SZDSZ már összerúgta a port a kormányfővel. Medgyessy meneszteni akarta a gazdasági tárcát irányító Csillag Istvánt, mire az SZDSZ megvonta a bizalmat a kormányfőtől, a konfliktusba végül Medgyessy bukott bele, az MSZP Gyurcsány Ferenc sportminisztert jelölte miniszterelnöknek. Úgy tűnt, Gyurcsány jobban együtt tud működni az SZDSZ-szel, mint elődje. A 2006-os országgyűlési választások után a koalíciós kormány - az őszödi beszéd miatti tiltakozások ellenére is - belekezdett az SZDSZ által is sürgetett reformokba, többek között az egészségügy átalakításába.
A szabad demokraták 2006-os választási programjukban többek között radikális adócsökkentést, az euró 2010-es bevezetését ígérték. Legmarkánsabban azonban az egészségügy átalakítása mellett kötelezték el magukat, a párt által közvetített üzenetek többsége ezekhez, a lakosság körében népszerűtlen intézkedésekhez kötődtek. Gyurcsány előbb a szabad demokraták által jelölt Molnár Lajos egészségügyi miniszter hajthatatlanságát elégelte meg, később a Molnárt váltó Horváth Ágnes több-biztosítós egészségügyre vonatkozó terveit is tompítani próbálta. Végül a tavaly március 9-i - a vizitdíjról, a napidíjról és a tandíjról szóló - népszavazás után Gyurcsány azt mondta, elege van a reformblablából, és menesztette Horváthot is. Erre válaszul az SZDSZ kilépett a koalícióból.
Miután a kisebbségi kormány több, a szabad demokratákhoz fűződő kormányzati döntést - vizitdíj bevezetése, egészségbiztosítási reformtörvény - visszavont, a párt többnyire gazdasági kérdésekre, például az adócsökkentésre, az állami takarékoskodásra koncentrált. A gazdasági válság miatt létrejött Reformszövetség, valamint a szövetség követeléseit részben átvevő, a Gyurcsány-kormányt váltó Bajnai-kabinet azonban rányomult az SZDSZ által kiemelten kezelt témákra. A Bajnai Gordon kormányát kívülről támogató párt így a különböző cigányellenes támadások után a rasszizmusellenességgel próbálta felhívni magára a figyelmet. A szélsőségek elleni fellépés a mostani EP-kampányuknak is meghatározó eleme.
Nem tett jót a párt megítélésének az sem, hogy Kuncze Gábor pártelnök 2007-es távozása óta megosztja a pártot a Kóka-Fodor, illetve a két politikus tábora közti konfliktus. 2007 márciusában Kóka Jánost választották meg pártelnöknek, a Hír TV által tavaly februárban kirobbantott botrány miatt azonban meg kellett ismételni a szavazást. Az egyik SZDSZ-es küldött, Köteles Péter ugyanis arról számolt be a tévének, hogy a párt Borsodi megyei elnöke több embert rávett arra, a hiányzó küldöttek helyett szavazzanak. Az [origo] pedig a bíróságon leadott jegyzőkönyvek megtekintése után arról számolt be, több ember szavazott az elnökválasztáson, mint ahányan erre jogosultak lettek volna. (Erről itt olvashat részletesen.)
A tavaly júniusban megismételt elnökválasztáson már Fodor Gábor nyert, a belső megosztottság azonban megmaradt. Fodor az [origo]-nak ezzel magyarázta azt, hogy tavaly ősszel nem sikerült megvalósítani azt a Fidesszel egyeztetett tervet, hogy Gyurcsány Ferencet Surányi György váltsa a kormányfői székben. A megosztottság abban is tetten érhető, hogy Kóka János áprilisban egy levélben úgy fogalmazott: az SZDSZ-nek gyakorlatilag semmi sem sikerült ebben ciklusban. Fodor ezzel nem ért egyet, de az [origo]-nak elismerte, hogy a pártnak komoly hitelvesztéssel kell szembenéznie.
Az SZDSZ nehézségeire utal, hogy EP-kampányukban kiemelt szerepet kaptak a Jobbikra vonatkozó utalások. Az SZDSZ egyik fő kampányüzenete, hogy az európai parlamenti választás dönt arról, ki lesz a harmadik erő Magyarországon: a 2 százalékos népszerűséggel a túlélésért küzdő SZDSZ vagy pedig a közvélemény-kutatásokban hónapok óta hasonlóan vagy az SZDSZ-nél jobban teljesítő Jobbik.