Jobbról tolták, balról húzták - az MDF útja Orbántól Bokrosig

A háttérben munkálkodó tanácsadó, a Fidesz által megszorongatott elnök és az ugrásra készen álló egykori miniszter tették a legtöbbet azért, hogy az MDF a Fidesz szövetségeséből Bokros Lajost miniszterelnöknek jelölő párttá váljon nyolc év alatt. Az átalakulást kiélezett belső harcok kísérték, a párt többször majdnem darabjaira hullott, néhány kemény konfliktusát máig nem heverte ki. Így jutott el Dávid Ibolya Orbán Viktortól Bokros Lajosig.

"Holnaptól ez az összefogás már nem az, ami egy hónappal ezelőtt volt" - mondta 2002. április 21-én este, a választások második fordulója után mondott beszédében Dávid Ibolya, az MDF elnöke. Arra célzott, hogy a Fidesz-MDF választási szövetség - "a polgári összefogás" - olyan erő, amit a vereség ellenére is érdemes egyben tartani. Három nappal később az MDF elnöksége mégis úgy döntött: a párt önálló frakciót alakít az Országgyűlésben.

Az MDF 8 évvel később még mindig önálló párt, három választáson is sikerült egyedül elérnie az 5 százalékos küszöböt (2004-ben és 2009-ben európai parlamenti, 2006-ban országgyűlési választáson), de ennél nagyobb támogatottságot nem tudott szerezni. Közben alaposan megváltozott: a Horn-kormány pénzügyminisztere, Bokros Lajos lett a párt EP-képviselője, majd miniszterelnök-jelöltje, ezután szövetségre léptek az SZDSZ-szel, és már nem csak a Fidesz szerint húznak a baloldalhoz. A Forsense februári közvélemény-kutatása szerint "a választói szimpátiák alapján képzett térben" az MDF inkább az MSZP-hez és az SZDSZ-hez áll közel, mint a Fideszhez.

"Az MDF története két jól elkülöníthető szakaszra bontható: előbb kifelé tolták a jobboldalról, aztán pedig már húzták balra" - mondta az [origo]-nak Hock Zoltán, akit 2009 tavaszán zártak ki a pártból, de korábban Dávid Ibolya pártelnök támogatói közé tartozott. Az [origo] által megkérdezett egykori és jelenlegi MDF-tagok nem egyformán ítélik meg, hogy az MDF az elmúlt 8 évben politikai stratégiát változtatott a túlélés érdekében vagy pedig következetesen kiállt az általa fontosnak tartott értékek mellett.

"Én az MDF-et megszüntetem"

Az MDF átalakulása a Fidesz-MDF szövetség számára kudarccal végződő 2002-es választások után kezdődött. A Fidesz ekkor hirdette meg az "egy a tábor, egy a zászló" politikáját, aminek az volt a lényege, hogy jobboldali gyűjtőpárttá akarták alakítani a Fideszt, amely egyfajta ernyőszervezetként összefog minden konzervatív politikai erőt. Dávid elhárította, hogy az MDF pártuniót hozzon létre a Fidesszel, és nem csatlakozott az Orbán Viktor korábbi miniszterelnök által életre hívott jobboldali mozgalomhoz, a polgári körökhöz. "Üdvözlöm a Szövetségben a Nemzetért polgári kör megalakulását, de nekem nem kell csatlakoznom egyik polgári körhöz sem" - mondta 2002 május végén.

A konfliktus felvállalásának forrásaink szerint személyes és racionális okai is voltak. Egy korábban szintén Dávidot támogató, de tavaly kizárt MDF-es képviselő szerint az 1998-2002 közti kormányzás megrontotta Dávid és Orbán Viktor személyes viszonyát. "Ibolya volt az egyetlen nő a kormányban, a legkisebb koalíciós párt elnöke, és még szakmai vitái is voltak" - állította forrásunk, aki nevének mellőzését kérte.

Orbán és Dávid 2002-ben, még szövetségesekként

A racionális megfontolás az volt, hogy az MDF-ben úgy érezték: a jobboldal nem győzhet, ha csak egy pártból áll, hasonló felállásra lenne szükség, mint a baloldalon, ahol az MSZP és az SZDSZ kiegészítette egymást. Azonban a Fidesz folyamatosan szipkázott el embereket az MDF-ből: 1998-ban Hörcsik Richárd, Sárospatak polgármestere ült át a Fideszhez, majd 2000-ben az államtitkárokká kinevezett Demeter Ervin és Manninger Jenő tették ugyanezt, 2002-ben pedig Hende Csaba lett a polgári körök koordinátora.

Függetlenségi háború

Az MDF országos gyűlése 2003 februárjában határozott arról, hogy a párt önállóan indul a 2004-es európai parlamenti választásokon, és ez kiélezte a belső ellentéteket. A konfliktus - amelyet egyes forrásaink egyenesen "függetlenségi háborúnak" neveztek - odáig ment, hogy Lezsák Sándor, az MDF egyik alapítója, korábbi elnöke egy 2003 júniusi országos választmányi ülésen lemondásra szólította fel Dávid Ibolyát, és azt javasolta: Medgyesszay László (ma fideszes képviselő) kerüljön a helyére.

A tagságnak nem volt veszteni valója, ezért felsorakozott Dávid Ibolya mögött - mondta Hock Zoltán, aki akkor a párt budapesti választmányának elnöke volt, és támogatta a pártelnök törekvéseit. A másik oldalon szerinte Lezsákék álltak, akik megrémültek attól a lehetőségtől, hogy a következő választásokon kieshetnek a parlamentből, ezért a Fideszhez húztak. "Az ördög nem önmagáért rossz" - mondta Dragon Pál MDF-es parlamenti képviselő, aki szerint érthető, hogy sokan féltették megélhetésüket és karrierjüket.

A Fidesz és az MDF közti feszültséget Dávid Ibolya és Orbán Viktor 2003. július 1-i találkozója sem tudta feloldani (ez volt az első hivatalos megbeszélésük a választások után). A találkozó mégis nagy jelentőséggel bírt az MDF történetében. Ekkor írt ugyanis először hosszabb elemzést az MDF-ről a Political Capital (PC) nevű tanácsadócég, amely később fontos szerepet kapott a párt életében. A ma is elérhető elemzés megállapította, hogy a két párt között "a stílusbeli eltérések ellenére elvi differenciák kevésbé fedezhetők fel", a konfliktusokat csak "a politikai piac diktálja".

Az elnök embere

A PC nem sokkal később, 2003 végén tanácsadónak szegődött az MDF mellé, hogy segítse az EP-választási kampányt. Somogyi Zoltán, a PC korábbi tulajdonosa és vezetője (jelenleg az MDF kapmányfőnöke) az [origo]-nak azt mondta: versenytárgyaláson nyerték el megbízást, a Normális Magyarország programjával. Hasonlóan nyilatkozott korábban Dávid Ibolya is, aki szerint ő kereste meg a PC-t és több más tanácsadó céget is, hogy tegyenek javaslatokat a követendő politikai stratégiára. Mivel a PC helyzetértékelésével értettek egyet leginkább, ezt a céget választották - magyarázta Dávid 2006-ban.

"Somogyi azzal a határozott céllal érkezett, hogy az MDF-et átvezesse a baloldalra" - mondta az [origo]-nak Hock, de szerinte ez akkor még nem látszott. Később azonban a PC és Somogyi komoly befolyásra tett szert az MDF-ben - állítják egybehangzóan azok, akik ma már nincsenek a pártban. "Azon viccelődtünk, hogy ha Somogyi elutazna két hétre valahová, ahol nincs telefon, Ibolya nem tudna semmit csinálni" - mondta egyikük.

Somogyi szerint az eredmények (a sikeres választási szereplések) stabilizálták a helyzetüket, ennek köszönhették befolyásukat, de senki nem akarta elfoglalni a pártot. "Minden tanácsadó formálja a pártot, amelynek dolgozik" - mondta Somogyi, aki szerint tudatosan a piacbarát választókat célozták meg, a német FDP-hez vagy a brit konzervatívokhoz hasonló pártot képzeltek el. A PC csak stratégiai kérdésekkel foglalkozott, a napi működéssel nem, Somogyi például állítása szerint az elnökség ülésein is csak akkor vett részt, ha meghívták, hogy beszéljen valamilyen témáról. "Dávid Ibolyát nem lehet kézivezérléssel irányítani" - állította Somogyi, aki szerint a pártból kilépett vagy kizárt emberek azért démonizálják őt, hogy az elnököt támadják.

Somogyi Zoltán (jobbra) elemzőből lett kampányfőnök

Az EP-kampány két dologra épített, az egyik Dávid Ibolya személyes népszerűsége volt, ő vezette az listát, a végül EP-képviselővé választott Olajos Péter csak a második lett. A Szonda Ipsos felmérései szerint Dávid egészen 2007-ig mindig népszerűbb volt Orbán Viktornál, a csúcsot 2001-ben érte el, amikor hónapokig 70 százalék fölött volt, és 2003 nyarán is a megkérdezettek 63 százaléka látta volna szívesen fontos politikai pozícióban, miközben az MDF-et csak 1-2 százalék támogatta.

Harmadik út

Az MDF-kampány másik alapvetése a nagy pártok bírálata volt. Ennek volt fontos állomása, amikor 2004 februárjában Dávid Ibolya előbb arról beszélt, hogy a 100 napos program - amely elindította a lejtőn a magyar gazdaságot - a Fidesz és az MSZP közös szüleménye volt, hiszen mindkét párt megszavazta. Később gyakran emlegette az állítólagos 70:30 paktumot (a kifejezés arra utal, hogy a két nagy párt mögött álló gazdasági érdekcsoportok felosztották fel egymás közt az állami megrendelésekből lefölözött hasznot), amit a "keresztapák cinikus kézfogásának" minősített.

Ezek a megszólalások kivívták a Fidesz haragját. Először Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke mondta ki nyíltan 2004 tavaszán, hogy az MDF "távolodott a Fidesztől és közeledett az MSZP-hez". Ennek okát Kövér akkor abban látta, hogy "az MDF népszerűsége nem akar emelkedni, és egyre fogy az esélye, hogy még egyszer önálló párt lesz". A Fidesz közleményben sorolta fel, mely konkrét ügyekben működött együtt az MDF az MSZP-vel: az MDF szemére vették például azt, hogy a Fidesszel ellentétben hajlandó volt tagot delegálni az MTV kuratóriumába.

Amikor júniusban, az EP-választáson az MDF mégis elérte az 5 százalékot, Lezsák és támogatói megijedtek - mondták az akkoriban Dávid Ibolyát támogató forrásaink (az [origo] másfél hete munkatársán keresztül megkereste Lezsák Sándort is, de ő egyelőre nem reagált erre). Mivel a pártszervezetekben nem volt többségük, csak a parlamenti frakcióban próbálkozhattak, június végén a 22 tagú frakcióból 13-an megalakították a Lakitelek munkacsoportot, amelynek kimondott célja volt, hogy a Dávid-féle "centrumpolitikával" szemben visszatérítse az MDF-et a "jobboldali, nemzeti és keresztény irányultságba".

A Lakitelek munkacsoport nem tudott eredményt elérni az MDF tisztújításán, Herényi Károly frakcióvezető pedig győzelmet aratott a képviselőcsoportban is. A munkacsoport előbb bizalmatlansági indítvánnyal akarta leváltani Herényit, de ő bereksztette az ülést, és nem engedte, hogy szavazzanak. Később Herényi és az őt támogatók úgy biztosították a többségüket, hogy kizárták a képviselőcsoportból Lezsákot és Balogh Lászlót, akik jelen sem voltak a róluk döntő ülésen. Lezsákék támogatói új frakcióvezetőt akartak választani, de az ügyrendi bizottság többsége - az MSZP és az MDF szavazataival - úgy döntött, továbbra is Herényit tekintik frakcióvezetőnek. A lakitelekiek tiltakozásból kiléptek a frakcióból, ami nyolcfősre csökkent, és megszűnt, de azonnal újjá is alakult, mert az ügyrendi bizottság ismét az MDF számára kedvezően értelmezte a házszabályt. Ez is azt a képet erősítette, hogy az MDF-et a baloldalról támogatják.