"Féltékenység miatt" üldözi a kormány a gárdistákat - interjú Vona Gáborral

Sosem távolodott el az utcai politizálástól a Jobbik, csak kevesebb energiája jutott erre, amíg képviselői megszokták a parlamenti munkát - mondta az [origo]-nak adott interjúban Vona Gábor, a Jobbik elnöke. Szerinte a kormány meglepően lendületesen kezdett, de most már kaotikus a működése. Úgy látja, nem a kormánypártok kétharmados győzelme, hanem a nemzeti gondolat "robbanásszerű terjedése" volt a tavalyi év igazi forradalma.

- Tavaly áprilisban, a választások után azt mondta, hogy az ország kétharmada jobbikos, legfeljebb még nem tud róla. Egy évvel később, idén, az április 26-i parlamenti ülésen viszont már úgy fogalmazott: lehet, hogy a Jobbiknak sincs mindenben igaza. Mi az oka ennek a látványos változásnak?

- Nincs változás, én továbbra is tartom, hogy az ország kétharmada jobbikos, csak még nem mindenki tud róla. Egyúttal elismerem azt is, nem biztos, hogy mindenben igazunk van. Szerintem ezt minden józan gondolkodású politikus el kell, hogy ismerje a maga programjával kapcsolatban. Vitát szeretnék nagyon sok kérdésről, ezt is egy olyan szövegkörnyezetben mondtam, ahol hiányoltam a politikai vitát, amin keresztül akár az is kiderülhet, hogy nincs mindenben igazunk. Szerintem a magyar politika legnagyobb hiányossága, hogy talán a Horn-Orbán vita óta nem volt érdemi, a társadalom érdeklődésére valóban számot tartó politikai vita.

- A számok azt mutatják, hogy a Jobbik képviselői igen aktívak a parlamentben. Tavaly ősszel mégis volt egy erős, a külső szemlélő számára is érzékelhető váltás, mikor úgy döntöttek, hogy visszatérnek az utcai politizáláshoz. Mi okozta ezt a váltást?

- Én is olvastam politológiai elemzéseket arról, hogy ősszel valami nagy, komoly stratégiaváltás törtét, és a parlamenti munkánk estleges kudarcait újragondolva visszatértünk az utcára, de a politológusok gyakran többet gondolnak valamiről, mint amennyit az valójában jelent. Egyszerűen arról van szó, hogy bele kellett tanulnunk a parlamentbe, és ez több hónapig tartott, nagyon sok energiát igényelt, és ezt sok esetben az utcai mozgalmiságunkból kellett elvenni. Amikor úgy éreztük, hogy már van kellő energiánk, akkor erre a pályára is visszatértünk. Valóban érzékelhető volt ősszel a változás, de ez nem váltás volt, hanem visszatértünk oda, ahová mindig is gondoltuk magunkat.

- Nem volt ehhez köze a közvélemény-kutatási adatoknak? Bár a kormány támogatottsága kopik, az elmúlt több mint egy évben sem a Jobbik, sem a többi ellenzéki párt támogatottságában nem látszik egyértelműen emelkedő trend.

- Ezzel én vitáznék. Talán épp az őszi stratégiai kiteljesedésünk hatására az év elejétől a Jobbik lassú, de folyamatos emelkedését vélem felfedezni a kutatásokban. Míg a többi ellenzéki pártnál viszonylag rendszertelen hullámzást látunk, addig a Jobbiknál az tapasztalható, hogy a parlamenti választások után volt egy lassú visszaesés, amely idén, év elején megfordult és mára visszatértünk arra a szintre, ahol a választások előtt tartottunk. Én ezt olvasom ki ezekből a kutatásokból. Nyilván számtalan módon lehet ezeket értékelni, de én szubjektíve azt tapasztalom, hogy a Jobbik növekedése megindult, és erre bizonyíték a püspökladányi időközi országgyűlési választás is, ahol 27 százalékot értünk el.

- Azt mondta, a Jobbik számára az a természetes, hogy jelen van az utcán. Azt miért tartják fontosnak, hogy egyenruhás, rendfenntartásra vállalkozó szervezetük is legyen? Akár Magyar Gárda, akár polgárőr egyesület formájában.

- Én különválasztanám a kettőt. Az utcai jelenlétet, mint párt és mozgalom tartjuk fontosnak. Demonstrálandó és bizonyítandó magunknak és a külvilágnak is, hogy a Jobbik megtartotta azt az emberközeliséget, ami szerintem nagyon sok ember számára szimpatikus volt az országgyűlési választások előtt. A politikai vitakultúra hiánya mellett a másik nagy adóssága a magyar politikának, hogy elvesztette az emberközeliségét. Mi ezt próbáljuk a magunk pártja szintjén újrateremteni. Ettől különbözik az úgynevezett egyenruhás vagy formaruhás szervezetek működése. Bármennyire is hozzánk kapcsolják ezeknek a szervezeteknek a működését, nekünk csak közvetett, támogató, szimpatizáló, politikai védelmet biztosító szerepünk van, a Magyar Gárda vagy a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület a tevékenységét saját maga szervezi. Ezek autonóm szervezetek, amelyeket a Jobbikkal az eszmei rokonság és a politikai helyzet köt össze. Mi úgy érezzük, hogy ilyen szervezetekre szükség volna, és a mindenkori kormánynak nem az a dolga, hogy ezeket kriminalizálja, hanem éppen hogy legalizálja, és megtalálja azt a formát, ahol ilyen szervezetek élhetnek a demokratikus jogaikkal, mert az egész országnak ez válna a javára.

- A javára válna az országnak, ha minden bokorban alakulna egy egyenruhás szervezet?

- Ha törvényileg szabályozott keretek közt léteznének, akkor igen. Azt tegyük hozzá, hogy a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület minden tevékenységét a törvények szerint végezte. Ha nem így tette volna, akkor nem lenne most szüksége a kormánynak és Pintér Sándornak arra, hogy törvénymódosításokkal lehetetlenítse el a működését. Nagyon sokféle érv elhangzik Gyöngyöspatáról meg Hajdúhadházról, de azt ne felejtsük el, hogy mindkét helyen volt egy aláírásgyűjtő akció, és az emberek kétharmada aláírta, hogy ez a szervezet maradjon ott és végezzen polgárőr-tevékenységet.

- Megoldást jelent a rossz közbiztonság-érzetre, ha mindenki alakít egy ilyen szervezetet?

- Ha van ilyen pozitív energia, akkor annak törvényileg szabályozott keretek közt utat kell engedni. Azt látom, hogy a mindenkori kormányban egyfajta tehetetlenségből fakadó féltékenység van amiatt, hogy a magyar társadalom azon része, amely ezekkel a szervezetekkel nem az újságokban, hanem a mindennapokban találkozott, szimpátiával fordult feléjük. Sokkal nagyobb szimpátiával, mint az állami rendvédelmi szervek felé. Ez a féltékenység okozza azt, hogy boszorkányüldözés folyik azok ellen a szervezetek ellen, amelyek sosem mondták, hogy egy felvonulás, egy demonstráció megoldás, hanem mindig azt mondták, hogy figyelemfelhívás, egy felkiáltójel azért, mert az állam nem gyakorolja az erőszak monopóliumát, nem védi meg az emberek biztonságát, sőt, azokat támadja, akik ezt számon kérik rajta.

- A példa láthatóan ragadós, már nehéz összeszámolni a formaruhás kezdeményezéseket. Elindítottak egy folyamatot, aminek nem látszik a vége.

- Ez nagyon fontos kérdés: a Véderőért nem mi vagyunk a felelősek. A Véderőre semmiféle szükség nem lett volna, ha a kormány a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület gyöngyöspatai jelenlétét nem támadja ilyen erővel, és nem eszkalálódik a folyamat, és nem lennének néhányan, akik ebben a helyzetben egy ilyen szervezetben látnak megoldást. Nekünk a Véderőhöz semmi közünk nincs, a gyöngyöspatai Jobbik ki is fejezte az ellenérzését megjelenése miatt. Csak a sajtó fújta fel az egész történetet, hiszen ez néhány tucat ember, nem rendelkezik olyan társadalmi támogatottsággal, mint a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület, ami nyolc megyében működik, vagy a Magyar Gárda, aminek több ezer tagja van. Sajnos a helyzetet nagyon ügyesen használták ki arra, hogy az állam boszorkányüldözésbe kezdjen. Nagyon érdekes az ENSZ-megbízott látogatása is, aki vette a fáradságot, hogy Pintér Sándorral vagy Orbán Viktorral ellentétben leüljön és meghallgassa a patai embereket és a patai Jobbikot is. Ez után a sajtóban kevéssé idézett nyilatkozatot tett, amelyben elismerte, hogy a Jobbiknak igenis van programja a kérdés megoldására, és a békés megoldásban érdekelt, nem a feszültség szításában, amivel vádolnak bennünket.

- Azt mondta, hogy semmi közük a Véderőhöz, de Kiss Róbert, aki a Magyar Gárda kapitánya volt, mégis feltűnt a véderősök közt Gyöngyöspatán. Valamiféle személyi átfedések mégis csak vannak.

- Személyi átfedések az én tudomásom szerint nincsenek, bár nem ismerem a Véderő tagságát. Az tény, hogy a Véderő a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület gyöngyöspatai jelenléte kapcsán jelent meg, és részt vett ebben a tevékenységben. A Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tagjainak arra felhatalmazása vagy jogköre nincsen, hogy ezt bárkinek megtiltsa. Ilyenfajta kapcsolat lehet.

- Az országgyűlési választások után a Fidesz szimbolikus törvényhozásba kezdett, és úgy tűnt, versenyre kel a Jobbikkal bizonyos kérdésekben: Trianon-emléknap, kettős állampolgárság, ezek mind hangsúlyosak voltak a Jobbiknál. Mennyi teret ad a Jobbiknak a kormány ezekben az úgynevezett nemzeti kérdésekben?

- Ezzel sokat foglalkoztak a politológusok, úgy érezték, hogy a Fidesz kifogta a szelet a Jobbik vitorlájából, de ezt a közvélemény-kutatások egyértelműen cáfolják. Ha esetleg ez volt a kormány szándéka, akkor ezt nem érte el. Én nagyon örülök, hogy ezek megvalósultak, és büszke vagyok, hogy a Jobbik ebben a folyamatban katalizátor-szerepet tudott játszani, a Fidesz kétharmados többségét ezekre a nem is annyira szimbolikus lépésekre rákényszerítettük. A lényeg, hogy közép- vagy hosszabb távon ezzel a Fidesz olyan folyamatokat indít el a közgondolkodásban, amelyeknek a gyümölcseit igazán a Jobbik fogja élvezni. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezekben a nemzeti sorskérdésekben végre elindult egy ébredési folyamat, és különösen örülök, hogy ez a fiatalság körében vált forradalmivá. Ha valami forradalom lezajlott Magyarországon, az nem a Fidesz választási győzelme volt, hanem a nemzeti gondolat fiatalok körében tapasztalható robbanásszerű terjedése.

- Jobbra tolódott az egész magyar politika?

- Nem beszélnék jobb- és baloldali politikáról, azt gondolom, hogy a nemzeti érzékenység megerősödését tapasztalhatjuk.

- Sokat foglalkoztak a Jobbik képviselői Alföldi Róberttel, akinek a leváltását követelik a Nemzeti Színház éléről. Feltűnő, hogy egy olyan darabot, Az ember tragédiáját kritizálnak, amit nem is láttak. Nem olyan ez, mintha az ön könyvéről úgy írna valaki kritikát, hogy el sem olvasta?

- Én sem láttam a darabot, de én nem is ezért tartom fontosnak, hogy ne Alföldi Róbert legyen a Nemzeti Színház vezetője. Az ember tragédiája most egy aktuális téma, de Pörzse Sándornak korábban számtalan más ügyben is volt felszólalása. Nem kívánom megítélni Alföldi Róbert művészetét, sőt, azt is elfogadom, hogy neki a magyar művészvilágban megvan a helye, a maga köre. Amit a Jobbik mond, hogy a Nemzeti Színház nem pusztán művészeti kérdés, hanem politikai kérdés is, a Nemzeti Színház vezetőjét politikai döntéssel választjuk, és akármit is csinál, az politikai tevékenység. Az én érzésem szerint itt az intézmény és a személy közt van kibékíthetetlen ellentét. A Nemzeti Színház célja és feladat a nemzet kultúrájának és hagyományainak ápolása, továbbadása. Mondhatnám azt, hogy a Nemzeti Színház génjeiben egy konzervatív intézmény.

- Nem a magyar színjátszás zászlóshajója, aminek irányt kell mutatni?

- Ez valószínűleg koncepcióbeli különbség. Én azt mondom, hogy egy alapvetően konzervatív intézmény, aminek ápolni, védeni kell a magyar kultúra értékeit. Alföldi Róbert pedig, aki egy önmagát progresszívnek, újítónak és provokatívnak tartó művészetet képvisel, nem alkalmas. Semmi bajon nem volna Alföldi igazgatói pozíciójával egy olyan színház élén, amely ezt tűzi ki céljául. Nyilvánvalóan nem járnék ebbe a színházba, mert nem érzem sajátomnak, de semmiféle problémám nem lenne a létezésével. A lényeg itt az, hogy Alföldi Róbert és a Nemzeti Színház, mint intézmény egymást kizáró ellentétek. Ez az, amire felhívtuk a figyelmet.

- Nem elavult gondolat, hogy politikailag kell meghatározni, milyen legyen egy színház irányvonala?

- Eleve arról van szó, hogy politikai döntés születik, amikor megválasztjuk a Nemzeti Színház igazgatóját, és megbízzuk valamivel. Hozzáteszem, hogy nem Alföldi Róbert a hibás. Ő nem árult zsákbamacskát, tudta, hogy mit akar és mit képvisel. Azok a hibásak, akik őt a Nemzeti Színház élére tették. Meg is mondtam a parlamenti felszólalásomban, hogy Alföldi Róbertet tökösebb gyereknek tartom, mint a kormány politikusait, mert ő legalább következetes. Én a kormány politikusait látom képmutatónak, mert hol ezt mondják, hol azt. A folyosón megtapogatják a vállunkat, de mikor helyzet van, akkor meg fülüket-farkukat behúzzák.

- Mit tart most a legfontosabb politikai kérdésnek, mire fog koncentrálni a Jobbik?

- A lendületes kezdés, és a számomra is meglepően szervezettnek tűnő kormányzás néhány hónap alatt átváltott egy kaotikus, ad hoc jellegű kormányzásba, és ez a mai napig tart. Az egészségügyben, az oktatásban és a rendvédelemben szükség van egy olyan társadalmi szerződés megkötésére, amelyben ezeknek a szektoroknak az anyagi helyzetét rendeznénk. Lehet itt mindenféle bűvésztrükköket bevetni, de ez egy dolgot jelent: az ezekben a szektorokban dolgozó embereknek a bérét meg kell emelni. Ha az oktatásból, az egészségügyből és a rendvédelemből elvándorol a szakképzett munkaerő, akkor az állam társadalmi és gazdasági anarchiába süllyedhet. Nyilván minden területen szükség volna az életszínvonal emelésére, de a társadalomnak meg kell értenie, ha nem tudja a gyermekeit taníttatni, ha nem tudja az egészségét megőrizni, és nem tudja a biztonságát garantálni, akkor az egész atomjaira hullik. Nem tudom, mi volt a célja annak, hogy a kormány a rendvédelmisekkel kezdte a Széll Kálmán-tervet. Ha azért, mert úgy gondolja, ez üzenet a társadalomnak, egyfajta erődemonstráció, akkor ezt gyomorforgatónak tartom. Ha meg egyszerűen csak úgy gondolták, hogy ezzel kell kezdeni, akkor hatalmas butaságnak. Elképzelhető, hogy milyen morál fog kialakulni a rendvédelmi szerveknél, és mennyire fogják jó szívvel ellátni a feladatukat.

A mi - a mezőgazdaság, az élelmiszer- és feldolgozóipar - fellendítésére épülő gazdasági programunk fedezetét főképp három dolog adhatná. Egyrészt az egykulcsos adórendszer progresszív adórendszerré alakítása révén szakítanánk azzal a torz fideszes elképzeléssel, amely a számlát a szegényekkel akarja megfizetni. Így számtalan megszorítástól tudnánk megkímélni a társadalmat, valamint ösztönözhetnénk a belső fogyasztást. Másodikként a szociális rendszer átalakítása, vagyis a szociális kártya és a szociális bolthálózat felépítése révén megszüntetnénk a pazarlást, a visszaéléseket, célirányosítanánk a támogatásokat és piacot teremtenénk a magyar vállalkozásoknak. Végül az államadósság újratárgyalása révén olyan pluszforrásokhoz juttatnánk a költségvetést, amely a nagy alrendszereket nem megszorítások formájában alakítaná át, hanem azokban igazságos, fenntartható és gazdaságélénkítő viszonyokat teremtene.

- Honnan lennének munkahelyek az önök elképzelése szerint?

- A Fidesz úgy próbálja a munkanélküliséget kezelni, hogy közmunka-programokat indít, ami önmagában nem volna probléma, mi is támogatjuk, de egyfajta spirálszerű jövőképet látok, egy öncélú közmunkaprogramot, ami szinte bebetonozza a közmunkába azokat, akik belekerülnek. A másik probléma, hogy Matolcsy György néhány nagy multinacionális céget akar a szárnya alá venni, és minden földi jóval ellátni, hogy cserébe majd munkahelyeket teremtenek. Pont ez az elmúlt húsz év bukása. Ahelyett, hogy a multinacionális tőkével való viszonyunkat újragondolnánk, Matolcsy György a bukott filozófiát próbálja csúcsra járatni. Amiben mi gondolkodunk az a piacvédelem és a keleti piacok megszerzése.

- A kormányfő is azt mondta, hogy keleti szél fúj...

- Csakhogy visszafújta ide, nyugatra ez a keleti szél. Semmilyen eredményt nem tud felmutatni a keleti politikában. A pekingi találkozója azóta is x-akta, majd ki kell derítenie valamilyen titkos csoportnak, hogy pontosan kivel tárgyalt Pekingben és miről, és a magyar társadalom erről miért nem tudhat. Az orosz tárgyalásokat sem tartom túlságosan sikeresnek, a Mol-pakett visszavásárlása mögött komoly homályt érzek. Az köztudott, hogy az oroszok általában csomagban szoktak tárgyalni, és meggyőződésem, hogy még vannak olyan pontok, amikről a magyar társadalom nem tud, és nem is fog tudni.

Egyéves a parlament és a kormány
Május 29-én volt egy éve, hogy megalakult az új kormány. Az [origo] a parlamenti pártok frakcióvezetőivel beszélgetett az elmúlt év tapasztalatairól. Olvassa el cikkeinket!

"Időnként balhéba keveredem" - interjú Lázár Jánossal
"Cserbenhagyták az országot" - interjú Schiffer Andrással, az LMP frakcióvezetőjével
"Van, aki nagyon haragszik rám" - interjú Molnár Oszkár független képviselővel
"Mi másként csináltuk volna" - Harrach Péter a KDNP-frakció első évéről
"A mostani forgatókönyv a Fidesz malmára hajtja a vizet" - interjú Mesterházy Attilával
Túl van a kormány az akadálymentesítésen, most jönnek a nagy falatok
Meggyes Tamás csak egy szót szólt - a parlament egy éve számokban