A vádirat szerint az első- és a másodrendű vádlottak 2010 tavaszán a 44. számú főúton erőszakkal az autójukba ültettek egy prostituáltat, és vádlott-társaikkal együtt arra akartak kényszeríteni, hogy egy kecskeméti lakásban prostituáltként dolgozzon, az ebből származó bevételt pedig adja át nekik. A sértettet folyamatosan őrizték, telefonját is elvették. Mivel tiltakozott, az első-, a harmad-, és a negyedrendű vádlott megütötte, ennek következtében nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A sértettnek négy nap elteltével a lakás erkélyéről sikerült egy járókelőtől segítséget kérnie.
Az ügyészség a másodrendű vádlottat azzal is vádolta, hogy volt élettársát prostitúcióra kényszerítette. Az ügyész az ítéleteket tudomásul vette, a négy elítélt fellebbezett. Mivel az ügyész tudomásul vette az ítéleteket, másodfokon nem lehet súlyosbítani a büntetéseket.
Az elsőrendű vádlottat a bíróság szabadlábra helyezte a jogerős ítéletig, mert indoklása szerint a kiszabott hároméves börtönbüntetésből az előzetes letartóztatásának beszámításával már kettőt letöltött, így a szökés, elrejtőzés veszélye nem áll fenn. A bíróság elutasította a másodrendű vádlott szabadlábra helyezési kérelmét, ő a döntés ellen fellebbezést jelent be. A harmadrendű vádlottat szabadlábon hagyta a bíróság a jogerős ítélet megszületéséig.