Város lett, csak élet nincs benne

Háromszáznegyvenhat város van Magyarországon, kétszer annyi, mint a rendszerváltáskor. Harmaduk nem is város, harmaduk pedig csak félig az. Most mégis 17 új település kap városi rangot Áder Jánostól, ezek közül néztünk meg kettőt. Aba falunak néz ki, és az élet is olyan, mint falun, de a helyiek ezt nem bánják. Csákvár jobban hozzászokott a jövésmenéshez, de az élet innen is hiányzik.

Már az autópályán utaztunk, amikor észrevettem, hogy nincs nálam toll. Sebaj, legalább gyorsan letesztelem, hogy milyen gyorsan tudok egy tollat vásárolni Abán. Éppen azért igyekeztünk ugyanis a 4600 fős Fejér megyei településre, hogy megnézzük, mennyire városias az élet az ország egyik legújabb városában. Aba július 15-től városi címet kap Áder Jánostól, akárcsak Kondoros, Onga, Csákvár, Aba, Lébény, Verpelét, Gyöngyöspata, Besenyszög, Fegyvernek, Tát, Újhartyán, Őrbottyán, Piliscsaba, Diósd, Sülysáp és Kerepes, Ajak és Jánosháza is, így már 346 város van Magyarországon.

Ahogy végiggurultunk a Székesfehérvártól és az M7-es autópályától úgy húsz kilométerre délkeletre fekvő település főutcáján, csak néhány élelmiszerboltot, takarmányboltot, egy mezőgazdasági kisáruházat, két nemzeti trafikot és egy ruhaüzletet láttunk. A város központjának tűnő téren parkoltunk le, ahol az egyik sarkon álló üres telken kisebb kirakodóvásárt tartottak, a többnyire biciklivel közlekedő helyiek közül pedig sokan megálltak, hogy megnézzék a kínálatot.

A fémkeretre húzott ponyvák és a szabad ég alá kipakolt dobozokban a fűkaszától kezdve a gyerekbugyin át a szőnyegig mindent árultak, de golyóstollat éppen nem lehetett kapni. “Ott szemben, a Coopban, ott lehet ilyesmit kapni” - irányítottak át a helyiek a tér túloldalán álló áruházba. A boltban az egyik sarok felett ott lógott a Papír-írószer felirat, de hiába túrtam át a kipakolt dobozokat, csak egyik felén kék, a másikon piros ceruzákat találtunk. “Toll, az sajnos nincs, de adok én magának egyet, itt van, tessék, használja csak, nekem van másik” - nyomott a kezembe rögtön egy tollat a pénztárosnő, amikor segítséget kértem tőle.

Osztják, mintha muszáj lenne

Áder Jánosnak nem nagyon kötötte semmi a kezét, amikor döntenie kellett, hogy elfogadja-e a városi címre pályázó községek kérését, ugyanis a várossá nyilvánításnak semmiféle konkrét követelménye nincs, az önkormányzati törvény csak azt írja elő, hogy annak a településnek adható városi cím, amely “térségi szerepet tölt be, és fejlettsége eléri az átlagos városi szintet”. Az egyetlen megkötés, hogy választási évben nem lehet városi címet adományozni.

Aba esküszik Fotó: Tuba Zoltán - Origo

1950-ben még csak 52 város volt Magyarországon, a rendszerváltás idejére 162 lett, azóta pedig bőven megduplázódott a számuk. Bár az Orbán-kormány a közigazgatás átszervezésére hivatkozva az elmúlt két évben nem bírálta el a városi pályázatokat, így címeket sem osztott, a mostani városavatások is mutatják, hogy még egyáltalán nem végleges a számuk. Pedig már egy 2006-ban megjelent, Ez a falu város! című tanulmányban is azt írták, hogy “már egyszerűen nincs olyan városi szerepkörű települése az országnak, amely ne rendelkezne városi ranggal”.

A kutatók szerint a városi rang megszerzése ma már elsősorban politikai ügy, a települések vezetőinek presztízskérdés, a mindenkori kormányzatnak pedig politikai tőke - nem véletlen, hogy a választások előtti évben mindig több településnek adnak városi címet. Ez közvetlen anyagi előnnyel nem jár a településeknek, igaz, kötelezettséggel sem.

A tanulmány szerint a magyarországi városok közül körülbelül 123-124 olyan van, amely nemcsak nevében város, azaz a tradíció, a városias településkép, a lélekszám és funkciói alapján is annak lehet nevezni. Ezeken kívül van további 88-90, több-kevesebb városi funkcióval bíró alig-város, amelyeknek a város-volta már vitatható, de az összes többi - azaz több mint száz további település - semmiképp nem tartozik a városállományhoz.

Remélem, barátságos falu marad

Nem érzik ezt másként az abaiak sem. “Én laktam városon, tudom, milyen a városi élet és a falusi élet, és a városi, az azért más. Attól, hogy kaptunk egy városi címet, ez még egy ugyanolyan barátságos falu marad, mint amilyen volt, legalábbis remélem” - mondta egy mosolygós fiatalasszony, miközben a kislányának keresett alsóneműt a főtéri vásárnál. Ennek ellenére nagyon büszke arra, hogy Aba elnyerte a címet, és fontosnak is tartja, mert arra számít, hogy így több pályázati pénzhez jutnak majd, és még jobban fejlődhetnek.

Valami ilyesmire számít a várost a rendszerváltás óta irányító Kossa Lajos is, aki már több mint tíz éve megállapodott a helyiekkel abban, hogy megpályázzák a városi címet. “Arra törekszünk, hogy úgy biztosítsunk városias szolgáltatásokat, hogy a település falusias jellegét is megőrizzük. Egy faluvárost, vagy városfalut - mindegy, minek nevezzünk - szeretnénk itt létrehozni” - mondta a polgármester, aki szerint Aba akár mintatelepülés is lehetne ebből a szempontból.

Az abai kirakodóvásár Fotó: Tuba Zoltán - Origo

A rendszerváltáskor még elnéptelenedő, elmaradott településen az elmúlt húsz évben minden infrastruktúra kiépült, van már gimnáziumuk, művészeti iskolájuk, épül a rendelőintézet, hamarosan kormányablak is lesz, és a lélekszám is gyarapodik. Kossa szerint a térség elmaradottságának egyik oka az volt, hogy Székesfehérváron kívül nincs más város a közelben, így viszont Aba lehet a környező települések új központja. “Van ám itt minden, nehogy azt higgyék, hogy a falusi ember csak egy szürke kis egér, akinek semmi igénye nincs. Mi is ugyanúgy élünk, mint a városiak. Az Aba-napokról hallottak már? Nem? Hát az hogy lehet? Pedig az akkora esemény, hogy az interneten is fent szokott lenni, és az ország minden tájáról jönnek ide érte” - büszkélkedett egy abai női.

Holnaptól drágább lesz a zsemle

A Székesfehérvártól északra fekvő másik új városban, Csákváron egyáltalán nem ilyen büszkék az emberek az új városi címre. “A polgármesternek biztos fontos, gondolom, arra számítanak, hogy majd több pénzt tudnak szerezni, de nekünk teljesen mindegy, szerintem az emberek többsége nem is tudja, hogy város lettünk. Hé, Gyuri, te tudod, hogy Csákvár város?” - kiáltott oda egy járókelőnek Csákvár központjában egy fiatal férfi.

Viccelt is a pékségben, hogy holnaptól drágábban adják a zsemlét, mert már belvárosi pékség lettek, nem falusi, a központi sörözőben dolgozó lány szerint pedig neki is mondta a főnök, hogy már város vagyunk, lehetnek városi áraink, „aztán amikor mondtam, hogy akkor városi fizetések is kellenének, egyből témát váltott”.

Csákváron láthatóan nagyobb az élet, mint Abán: bár egy panzió ott is áll a polgármesteri hivatallal szemben, Csákváron több turistaszálló is várja a Vértesbe kirándulókat. Az Esterházy-kastélyban szanatórium működik. “Volt, amikor ez volt a megye legnagyobb tüdőgondozója. Most már inkább csak egy elfekvő, de nem tudnak vele mit kezdeni, mert az Esterházy család meghagyta, hogy csak gyógyítási célokra lehet használni az épületet” - mondta egy csákvári férfi. Ezen kívül mindenki, akit kérdeztünk, csak egyetlen olyan helyet tudott megnevezni, amit érdemes megnézni Csákváron: a cukrászdát, ahol országosan híres fagylaltot főznek. A vaníliájuk tavaly lett az ország legjobb fagyija, azt nem kóstoltuk, de a közönségdíjas gesztenye tényleg olyan jó volt, hogy már azért megérte megnézni az új várost.

A jó fagyi a helyieknek is fontos, de azért nem elég. Egy idős nő arra panaszkodott, hogy nagyon rossz a helyi közlekedés, ezért nagyon nehezen jár ki a Csákvárhoz tartozó, de a központjától pár kilométerre fekvő Móricmajorból. Egy 55 éves, de legalább tizenöttel idősebbnek tűnő férfi azt panaszolta, hogy nincs helyben munka, csak a tanultabb fiataloknak, de nekik is el kell érte járni Székesfehérvárra vagy Tatabányára. Amikor megkérdeztük, hogy városnak érzik-e a településüket, egy fiatal, huszonéves fiú gúnyos mosollyal a szája sarkában némán csóválni kezdte a fejét. Miért, mi hiányzik belőle ahhoz, hogy város legyen? Az élet - felelte.

A már idézett tanulmány szerint hiába a cím, ezek a faluvárosok soha nem lesznek igazi városok: a fejlesztésükhöz rendkívüli beruházások kellenének, ami igazságtalanságot szülne, ráadásul még ha erőszakkal várossá is lehetne fejleszteni ezeket a települések, csak a környeztük rovására, ami megint nem szerencsés. Időről-időre felmerül az is, hogy kritériumokat kellene szabni ahhoz, hogy egy településből város lehessen. Ez viszont azt is jelenthetné, hogy felül kell vizsgálni a már kiosztott városi címeket is, de az esetleges visszaminősítéseket biztosan nem vállalná fel egy politikus sem.