Csúnyán elbukták a pártok a veresegyházi időközi választást, amit egy önkormányzati képviselő, Harcos György halála miatt kellett kiírni a város 3. választókerületében, a Széchenyi-dombon.
A politikai jelöltek még csak megszorongatni sem tudták a Varga Józsefnét, a Szolgálattal Veresegyházért Egyesület (SZOVE) emberét, aki Harcost váltotta pozíciójában, és összesen 137 szavazatot kapott a 355 érvényes voksból.
Ellátogattunk a városba, hogy kiderítsük,
mi a veresegyházi titok,
hogy mondhat itt csődöt már évtizedek óta a másutt sikeresen működő, lakosságot és családokat megosztó politikai ármány.
A szerdai piacozásra érkeztünk meg: a város főterén a délelőtti óra ellenére elképesztő volt a nyüzsgés és a kínálat: autóemelőt vagy dél-amerikai,
csontból faragott köpőcsövet
is jó áron vehettünk volna. Mikor az időközi választás került szóba, a piacozók csak legyintettek, láthatóan nem érdekelte őket a téma.
Az első benyomást csak megerősítették az alpolgármestertől hallottak: Kosik László az órásüzletében fogadott minket, beszélgetésünknek halk ketyegés és harangozás adott ritmust.
A többség a helyi képviseletben bízik, és nem a politikai ígéretekben: egyesületünk, a SZOVE 13 éve alakult, és fokozatosan a legnépszerűbb helyi erővé lett" – mesélte Kosik, beszámolójából viszont az is kiderült, hogy
ebben oroszlánrésze van a mögöttük álló Pásztor Bélának,
aki ötven éve irányítja a települést.
Pásztort nem tudtuk róla elérni – éppen egy kínai testvérvárost látogatott meg –, de szelleme távollétében is áthatotta Veresegyházát, ahol szinte minden fejlesztés a nevéhez köthető, például a Pharmavit településre csábítása is.
Elismerően beszélt róla Szőke Imre, a 73 éves cipész is, aki a Munkáspárt képviselőjeként indult a 3. választókerületben – mint mondta, évtizedek óta ismeri a polgármestert, aki már tanácselnökként sokat tett a településért, párttag pedig sosem volt.
Imre bácsi egyébként maga se nagyon tudta, miért vállalta a Munkáspárt ajánlatát – igaz, azt is
tőlünk hallotta először, hogy csak egy szavazatot kapott.
"Jöttek hozzám a párttól, hogy hallottak rólam. Kérdezték, belegyezem-e, hogy a képviselőjük leszek,
nekem nem is kell csinálnom nagyon semmit
az ajánlószelvényeket, papírmunkát majd intézik ők" – mesélte a cipész, aki megmutatta nekünk a műhelyét is. Itt dolgozik a mai napig, de már szívesen átadná a stafétát egy fiatal tanoncnak.
Szőke Imre csak azért mondott igent a Munkáspártnak, mert szerinte egyenesek, nincs korrupció és civakodás náluk. Utóbbit nagyon nem szereti.
Rám még senki sem haragudott,
én se haragudtam senkire" – mondta a cipész, aki kicsit örül is, hogy nem választották meg, nem szereti a bonyodalmakat.
Nem csak a Munkáspárt fürdött be a településen. A Fidesz már ott elvágta magát, hogy a jelöltjük
név és aláírás nélkül adta le az ajánlóívet
a Jobbik embere pedig 70 szavazatig jutott – ez a bronzéremhez volt elég, hiszen a második helyre egy független jelölt, Majer László került, 82 vokssal.
A Demokratikus Koalíció 7, a Magyar Liberális Párt 2 szavazatot szerzett, az MSZP színeiben pedig senki sem indult, ami pusmogásra adott okot a településen: sokan tudni vélik, hogy a szocialisták valójában a SZOVE-t támogatják.
Legyen bárhogy is, a rendszerváltás óta egy párt sem tudta bevenni Veresegyházát.
"Azon lepődtem meg a legjobban, hogy mennyire alacsony volt a részvétel, csak a kerületi választópolgárok 23 százaléka volt aktív, nem igazán érdekelte őket az időközi választás" – mondta az Origónak az időközi választás győztese.
Varga Józsefné ennek ellenére nagyon boldog, köszöni, hogy őt választották – szerinte ez is mutatja, hogy baráti a kapcsolata a helyi emberekkel.
Kicsit fél a képviselői mandátummal járó felelősségtől,
de 35 évig dolgozott a veresegyházi önkormányzatnál, átlátja a város helyzetét – a kerületében pedig a vízelvezetést és a járdákat bővítené.
Az asszony nagy szeretettel beszélt Pásztor Béláról. „A polgármester úr megállás nélkül dolgozik Veresegyházért, mindenkit meghallgat, mindenütt ott van a településen" – mondta Varga Józsefné, elérzékenyülve idézve fel a kezdeteket. "A nyolcvanas években még lovas kocsival jártuk a határt. A polgármester egyszer megállt a Parlag-hegy tetején, lenézett a puszta földekre, és azt mondta:
itt az ezredfordulóra város lesz.
Így is történt, az egykori álmos falucska ma már 18 ezres, virágzó településsé fejlődött, Pásztor nimbusza viszont azóta sem változott.
A fejlesztések folyamatosak, Veresegyház jövőre nappali gimnáziumot és új tornacsarnokokat szeretne, a helyi óvodát pedig termálvizes fűtéssel korszerűsítenék.
Kérdés, hogy erre kapnak-e támogatást, Kosik József alpolgármester szerint
ott fent nem nagyon szeretik őket.
A város 8,7 milliárdos adósságát ugyan átvette az állam, de a gimnázium építéséhez már hiába kértek segítséget – ezt majd saját erőből kell megoldaniuk. Mindez azonban nem keseríti el a helyieket, akik leginkább a közösség erejében bíznak.
Az összefogás pedig nem üres frázis Veresegyházán. "Ezt a játszóteret mi építettük, az utca lakói szerelték-díszítették, és most délutánonként hatalmas rajcsúr van, játszanak az unokáink. De mi, vagyis a helyi művészek alkották meg a Széchenyi-domb szoborparkját, és még a szomszéd településekről is jöttek segíteni" – sorolta a példákat Varga Józsefné.
A Széchenyi-domb képivselője mosolyogva kísért ki minket a tisztán tartott utcára.
Történeteiből, a helyi lakókkal való beszélgetésekből egy statikus, mégis mozgásban lévő város képe rajzolódott ki: Veresegyházon megállt az idő, de ez csak jót tett neki – ennek köszönhető, hogy a település megáll a saját lábán, politikai mankók és pártok támogatása nélkül.