Visszafoglaljuk Szlovákiát, és ők is minket

Szlovák-magyar határcserék az Ipoly mentén 2015 június 1-én Grimm Balázsnak Somoskőújfalu, ahol az út és az alatta futó szennyvízcsatorna fog Szlovákiáról Magyarországhoz kerülni

Történelmi sóhaj törhet elő hamarosan sokak lelkéből: visszacsatolnak bizonyos területeket Szlovákiától Magyarországhoz. A sóhaj kölcsönös lehet, mert Magyarországtól is Szlovákiához - egy államközi megállapodás részeként. Az illetékeseknek feltűnt ugyanis, hogy az Ipoly szabályozásával negyven éve nem ott van a határ, ahol. 

– Pista bácsi, van két jó hírem – mondja az egyik motoros kaszás a másiknak Somoskőújfalun, a Bethlen Gábor utcában. – Mi, Lacikám? – Hát hogy ez az utcaszakasz visszakerül Magyarországhoz. – Ez mondjuk nem jó hír, Lacikám, mert az aszfaltot eddig sem kellett kaszálni. – Viszont feljebb a susnyás meg visszakerülhet a szlovákokhoz, Pista bácsi. – Na ez jó hír, mert akkor azt nem nekünk kell kaszálni.

A Zöld sasok keze messzire elér Fotó: Szabó Gábor - Origo

A két szakemberrel az imént futottunk össze, tőlünk hallották a hírt, mint ahogyan a polgármester, Tóth László is az Origón olvasta, hogy Szlovákia és Magyarország kölcsönösen 17 hektárnyi földet cserélhet ki egymással, összesen hét területen.

Határrevízió és fülgyógyászat

Somoskőújfalu különleges hely. A trianoni békeszerződéssel Csehszlovákiához csatolták, négy év múlva azonban határrevízió eredményeként visszakerült Magyarországhoz. Köszönhetően Krepuska Gézának, a modern magyar fülgyógyászat megalapítójának, helyi földbirtokosnak és a jó szerencsének.

Krepuska doktor ugyanis sikeresen meggyógyította az antantdelegáció egyik tisztjét, aki hálából közbenjárt a Népszövetségi Tanácsnál.

Fehér pöttyökkel jelöltük a szlovák területet Fotó: Szabó Gábor - Origo

A helyiek a mai napig nem tudják, a határvonal kijelölésénél mennyi bor fogyhatott, mindenesetre a Bethlen Gábor utcába keresztben benyúlik egy szlovák földnyelv. A házak ránézésre 1920 után épültek, így akkor valószínűleg ez még nem okozott problémát.

Nem akarták elhinni

Magyar kutya, magyar kő Fotó: Szabó Gábor - Origo

A Google Maps térképét nem linkeljük ide, mert azon rosszul szerepel az államhatár, Tóth László polgármester szerint a térképkészítők egyszerűen nem akarták elhinni, hogy ez lehetséges. Pedig az: az utca egyik kerítésénél van a határkő, maga az utca, pontosabban annak egy körülbelül hetven méteres szakasza Szlovákiához tartozik. Ez több bonyodalmat is okoz. Egyrészt jelenleg az aszfalt alatt húzódó szennyvízcsatorna külföldön van, másrészt a pártállami időkben ezt a szakaszt határőrök vigyázták.

Az utca lakói – akik szintén nem tudtak a területi változásokról - panaszolták is, hogy egy-egy szigorúbb határőr nem engedte őket át a csehszlovák szakaszon, ezért ha az Őrhely utca felől akartak erre jönni, kerülniük kellett.

Feri bácsi, egy helybéli ördögmotoros szerint volt olyan kukacos határőr, akit túlbuzgó szigora miatt el is helyeztek a községből.

Csehszlovákiából egy évben összesen háromszor lehetett Magyarországra utazni, így elméletileg ha valaki az utca felsőbb szakaszából kétszer átballagott az alsóba a szomszédhoz egy fröccsre, akkor másodszor már nem térhetett volna haza, csak a következő évben.

Kivitelezői logika

Ezt a sávot hozzácsatolják Magyarországhoz. Erről még semmilyen hivatalos értesítést nem kaptak az önkormányzatnál. Csak annyit tudnak, hogy rendezik a helyzetet. A csatorna engedély nélkül épült az út alá a kilencvenes években, bár ugye a diplomáciai megfontolásokat figyelmen kívül hagyva, pusztán a kivitelezői logikára hallgatva ott a helye.

A szennyvízcsatorna használatának kérdését egyébként 2007-ben egy külön államközi egyezményben már rendezték.

Régi határállomás Ipolypásztón Fotó: Szabó Gábor - Origo

A magyar parlament ősszel szavazhat a szlovák-magyar területcsere kérdéséről. A közös államhatárról szóló új szerződés létrehozásának szükségessége 2001-ben vetődött fel, a szerződés tervezetét tavaly decemberben fogadták el.

Azóta a nemzetközi szerződés kihirdetéséhez és hatályba léptetéséhez szükséges belső eljárások zajlanak mindkét országban.

Az érintett területeken nem lakik senki. A Belügyminisztérium a témában adott átfogó ismertetését itt olvashatja el.

Hosszan kígyózva szaladt

A szlovák oldalon sem tudnak sokat a készülő változásról. Ipolyság város önkormányzatának hivatalvezetője, Zachar Pál tájékoztatása szerint hivatalosan eddig semmilyen tájékoztatást nem kaptak. A megegyezés államközi, ezért őket nem vonják be. Annyit tudnak, hogy a határt jelentő Ipoly folyó régen hosszan kígyózva szaladt a tájban, majd a hetvenes évektől kezdve szabályozták a medrét.

Magyar tarkák legelnek a szlovák oldalon. Előretolt tejőrség Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ennek köszönhetően az átvágott, kiegyenesített S kanyarulatok félkör alakú területeket hagytak maguk után mindkét oldalon. Most lényegében ezek formális rendezése történik, de erről sem kaptak egyelőre hivatalos értesítést az állami szervektől.

Strc prst skrz krk!

A tulajdonjogot felülírta a használati jog, a magyar területeket a szlovák szövetkezetek használták, és fordítva. Ott volt a gond, ahol magánterületek voltak, de ezt a kérdést a téeszesítés a legtöbb esetben „megoldotta”.

A gazdák addig átjártak a túloldalra megművelni a földjüket.

A probléma a rendszerváltás után vetődött fel ismét, aki most érintett, az állami kárpótlást kap majd. Pótföldet, vagy esetleg pénzt. Az érintett gazdák számát nem lehet tudni, az önkormányzatok erről sem tudnak, a tulajdonosoknak közvetlenül megy az értesítés.

Ez a tábla vajon marad? Fotó: Szabó Gábor - Origo

A civilek sem ismernek senkit konkrétan az érintettek közül, ezért jobb híján elmélyülünk a csehszlovák ízekben, és iszunk egy pofa Kofolát. Sikerül megtanulni (na jó, lejegyezni) egy csupa mássalhangzóból álló mondatot is, aminek a jelentése ugyan kicsit félreérthető kocsmai körökben, de eredetiben jól hangzik: Strc prst skrz krk! (Nyomd le az ujjadat a torkodon!)

Szetén megtudjuk azt is, hogy a negyven éve végzett szabályozás nyomai már nem láthatók, a levágott holtágakat betemették. Az idősebbek még emlékeznek nagyjából, merre húzódott a régi meder, de többet ők sem tudnak. Itt a helyi szövetkezet egyik hajdani vezetőjével beszélünk, név nélkül nyilatkozik. Azt mondja, jelen pillanatban is vannak olyan földek, amiket kölcsönösen bérelnek a túloldaliakkal, ez a rendszer jól működik. Ha megváltozik a határ, nyilván rendeződnek a tulajdoni viszonyok is. Egyébként – tette hozzá – a kárpótlás a nagybirtokosokat nem, csak a kis földdel rendelkezőket érintette, viszonylag kevés emberről lehet szó.

A Zalka Szalkán Fotó: Szabó Gábor - Origo

Szalkán a Zalka vendéglőben a törzsközönség egyik tagja szomorúan emlékszik a régi időkre: az ő családjának nem voltak földjei, kőműves-dinasztia sarja. Beszélgetés közben társa odamegy egy békésen iddogáló öregúrhoz elkérni tőle az újságot:

– Hallotta, papa? Visszacsatolják Szalkát Magyarországhoz! – Nnna, megint megb*sznak bennünket. – Ne keseregjen, öreg, forintban adják majd a nyugdíját! – Az jó, mert akkor egy csomó pénzt kapok majd – mondja az öreg, és kacsintva kortyol egyet a söréből.

Hol a határ?

Bár a nemzetközi szerződések – mint például a ma érvényben lévő párizsi békeszerződés – Magyarország északi határát a folyók medrénél rögzítik, ez nem jelenti azt, hogy ha a folyó medre megváltozik, a határ is automatikusan hozzá igazodik. Egy általunk megkérdezett nemzetközi jogi szakértő elmondta, hogy a folyómedernél meghúzott határok a szerződés pillanatában meglévő állapotot tükrözik. Ha a folyó medre (természetes módon vagy folyószabályozás miatt) változik, a határvonal ott marad, ahol volt.

Ennek ellenére gyakori, hogy az országok újraigazítják a határaikat (az ilyen változtatásokhoz új szerződést kell aláírniuk), ha a természetes határok megváltoznak. Ennek – mondta az Origónak nyilatkozó szakértő – főleg praktikus okai vannak. A vízrendészeti feladatokat például nehezíti, ha egy folyó az országhatáron keresztül kanyarog, hiszen folyónál meghúzott határoknál jellemzően a folyó egy-egy partját tartja rendben a két szomszéd állam.

A magyar-szlovák határt jelenleg is az 1947-es párizsi békeszerződés rögzíti. A szóban forgó határszakaszon ekkor az Ipoly folyó medrének közepén húzták meg, ugyanúgy, ahogy korábban a trianoni békében is. A közhiedelemmel ellentétben a béketárgyalás során a csehszlovák követek nem hazudták hajózhatónak a folyót, hogy számukra előnyösebben húzzák meg a határszakaszt.

Közelebb járunk a valósághoz, ha a vasútvonalak szerepét firtatjuk, ezek valóban szerepet játszottak a határ meghúzásánál több helyen, például Csehszlovákia és Románia felé.

Zubor Zalán