Délután kettőkor már árnyékban is harminc fok fölött van, a Keleti aluljárójában táborozó menekültek, ha tehetik, ki sem mozdulnak az árkádok alól. Mégis nagy futkosás kezdődik, amikor
szatyrokat cipelő, zöld ruhás nő tűnik fel a téren.
Suri Szilvia önkéntes segítő érkezik kollégáival, és azonnal 15-20 gyerek sereglik köréjük: kíváncsian figyelik, mi került elő a szatyorból, a filctollak és zsírkréták láttán pedig egészen megvadul a kisebb óvodányi csoport, mindenki a legszebb színekkel szeretne rajzolni.
Ez a kedvenc játékuk, talán mert
kiadhatják a bennük élő feszültséget, félelmeket
– mondja Szilvia, aki a Roma Sajtóközpont vezetője, de most kollégáival szervezettől függetlenül jár ki a menekültekhez, és saját fejlesztőjátékaival, kifestő könyveivel szórakoztatják a kicsiket.
Ennek nem csak a célközönség örül. A szülők is hálásak, amiért tehermentesítik őket. "Gondolj csak bele,
napokat töltenek egy pályaudvaron, teljesen kiszolgáltatva
a civil segítőknek, mert másra nem számíthatnak. Nem tudják, mi lesz velük, hova kerülnek, és eközben a nyilvánvalóan unatkozó gyerekeket is le kell kötni valahogy" - próbálja érzékeltetni a helyzetet Szilvia.
Mint meséli, egyszerre húsznál is több játszótársa van a pályaudvaron,
de 3-4 naponta cserélődik a társaság.
A zömében szír és afgán családok továbbutaznak egy menekülttábor, vagy ha szerencséjük van, Nyugat-Európa felé.
Jobban megismerni már csak ezért sem lehet őket, hiányzik a közös nyelv is, de Szilviáék és a gyerekek kézzel-lábbal valahogy megértik egymást.
Magyarul egy mondatot tanultak meg, azt viszont gyakran ismétlik: „Add ide! Add ide!” - zúgja a sereg, amikor a szatyorból csoki kerül elő. Pillanatok alatt elkapkodják az édességet, és majszolva rajzolnak tovább.
A rajzlapokon többnyire házat látni – az otthon és a biztonság szimbólumát, ami most leginkább hiányozhat nekik.
A napi foglalkozások mellett néha nagyobb meglepetés is éri őket: egy Mozsár utcai pub önkéntesei, Bozsó Zsuzsa és csapata képregényhősöknek és rajzfilmfiguráknak öltözve látogatják meg a gyerekeket.
Már kétszer rendezték meg a Szuperhősök éjszakája című jelmezes bulit:
a kicsik büszkén feszítenek Batman és a Rózsaszín párduc mellett,
akiktől ajándék buborékfújót, játékokat és finomságokat is kapnak.
Miközben a gyerekeket figyeljük, hirtelen sziréna harsan: migránsok százai indulnak el az aluljáró egy távoli alagútja felé. Percek alatt kiürül a rögtönzött óvoda is, a szülők a gyerekeiket felkapva sietnek a többi után.
Hogy hova mennek? Hát, Hollywoodba.
- kedélyeskedik a Migration Aid civil szervezet egyik ételosztó tagja. "Jött a füles, hogy razzia lesz, nem akarnak találkozni a rendőrökkel."
Később kiderül, hogy vaklárma volt. Talán csak egy mentő sietett el a pályaudvar mellett, ettől ijedtek meg ennyire. A családok lassan visszaszállingóznak az árkádokhoz. Kezdődhet újra a szabadfoglalkozás.
A Keletiben és a Városligetben rekedt családoknak sokszor
nincs is más esélyük, mint a tétlen várakozás.
A befogadóállomások már így is telítettek, több mint kétszeres túlterheltséggel üzemelnek.
Eközben a menekültek áradata nem apad: csak az elmúlt egy hónapban 40 ezer bevándorlót fogtak el a rendőrök a szerb-magyar határon – igaz, a rendőrségi statisztika nem jelzi, hogy valaki először vagy sokadszorra próbálkozik az átkeléssel.
A kormány válaszul új befogadóállomásokat épít, bár Orbán Viktor korábban még arról beszélt, hogy
az összeset be kellene zárni.
Július végén jelentették be, hogy a Baranya megyei Martonfán és a Zala megyei Sormáson is menekülttábort állítanak fel, erről azonban a helyieket meg sem kérdezték.
Utóbbi helyszín alig tíz kilométerre található a horvát-magyar határtól, de nincs messze onnan a szlovén határátkelő sem.