„Mert a helyzet az, hogy a Jobbik lelkét, amelyet 2006 után az én vezetésemmel adtunk ennek a közösségnek, most az én vezetésemmel vettük el. Igen. Ez történt. És ezt én nagyon jól tudom. Sőt, előre tudtam, hogy ez fog történni, mert ennek kellett történnie” – írta legutóbbi önvallomásában Vona Gábor, a Jobbik elnöke.
Szerinte pártelnökként két választása volt: vagy marad minden a régiben, vagy úgy dönt, hogy
„elveszi a közösség kamasz lelkét,
hogy teremtsen a felnőtt és kormányképes, az egész nemzet közösségét képviselni akaró és tudó Jobbik lelkének”. Vona a posztjában azt állítja, a döntést már 2013-ban meghozta.
A Jobbik elnökének írása meglehetősen nagy vitát váltott ki a hívek körében, és nem aratott osztatlan lelkesedést. Az egyik hozzászóló szerint Vona rossz irányba viszi a pártot: „És az eredmények a következő választások előtt nem igazolnak egyelőre. Mert jobb esetben is csak stagnál a Jobbik, egyáltalán nem stabil, pláne fejlődő kihívó párt.” „Nem lehet egyszerre szelíd őzikének és ordas farkasnak lenni” – írta az egyik szimpatizáns.
„Pedig a fogdák mélyén teérted és a hitünkért szenvedtem el én is bármit. Mert azt gondoltam, számítok. Pedig mindenben a példakép voltál. Mert ha nem is kapok már semmit, talán én megérdemeltem volna annyit: Sanyi számítasz. Van még rád szükség. De én már ezt sem kaptam meg” – írta egy másik hozzászóló. „Nézze, Gábor,
maga nem a lelkét vette el a Jobbiknak, hanem kiherélte azt.
Nagy különbség. A vár lelke amúgy meg a várvédők lelke...” – vélekedett egy másik hozzászóló.
A lelkesedésre valóban nincs sok ok, mivel a nyári hónapokban is folytatódott a Jobbik stagnálása. A Publicus Intézet augusztus végén készített kutatása szerint a biztos szavazók körében a Jobbik csupán 18 százalékon áll, míg az MSZP 20-on. Júniusban ugyanez volt az arány a két párt között. A Nézőpont Intézet a biztos szavazók között májusban még 27, míg augusztusban 22 százalékos támogatottságot mért a néppártosodni akaró alakulatnak.
Egyáltalán nem rossz a párhuzam Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde és Vona Gábor mostani megnyilvánulása között – erről már Kiszelly Zoltán beszélt az Origónak. Míg az egykori szocialista miniszterelnök is beismerte és tudatosította az övéiben, hogy a korábbi irányvonal nem folytatható, addig most Vona beszélt arról, hogy a párt korábbi politikája nem volt jó, és új irányra van szükség. A különbség persze az, hogy Gyurcsány mindezt titokban tette, míg a Jobbik elnöke erről már a nyílt színen beszélt – mondta a politológus.
A Jobbik elnöke a mostani bejegyzésében tudatosította a tagság és a szimpatizánsi kör előtt, hogy Novák Előd és a radikálisok eltávolítása nem egy trükk volt, hanem egy tudatos politikai stratégia része. Vona Gábornak mostanra elnöki programja lett az úgynevezett néppártosodási folyamat, és úgy tűnik, mindent erre tett föl. A probléma ezzel Kiszelly Zoltán szerint, hogy a Jobbik most a Fidesz 1990-es évekbeli taktikáját próbálja másolni, de
csak egyszer volt Budán kutyavásár.
A radikális pártban vélhetően abban bíznak, hogy olyan politikai folyamatok indulnak majd el, mint a 2014-es önkormányzati választás után. Akkor a kormánypártok hibás lépéseiből részben a Jobbik tudott profitálni, és sikerült pár százalékot erősödniük a csalódott fideszes szavazókból. A kormány azóta több kérdésben is korrigált, így ezek a szavazók elhagyták a Jobbikot – mondta a szakember.
A párt könnyen két szék között a pad alá kerülhet, mivel az októberi népszavazás után egyre inkább kampányüzemmódba kapcsol a kormány. Ezzel egy időben pedig a baloldali ellenzék is rendezni próbálja majd a sorait, így a Jobbik egyáltalán nem lesz érdekes. A Magyar Gárdához hasonló új politikai termékre lenne szüksége a pártnak, hogy a mostani helyzetéből kitörjön, mivel
a néppártosodási program nem lesz elég érdekes
a szavazóknak – mondta Kiszelly Zoltán.
A néppártosodás azonban egyáltalán nem tekinthető őszintének a pártban. Fülöp Erik, a Jobbik egyik alelnöke és egyben Tiszavasvári polgármestere továbbra is nagyon jó viszonyt ápol Orosz Mihály Zoltánnal, Érpatak polgármesterével. Legutóbb éppen Fülöp hívta el a város egyik képviselő-testületi ülésére, de Orosz Mihály Zoltán botrányt csinált, és
még a polgármester sem tudta lefogni.
Korábban Fülöp Erik azzal indokolta, hogy Orosz Mihály Zoltánt a településre kell hívni, hogy szerinte segítenie kell az integrációt és a békés magyar–cigány együttélést. Igaz, Orosz Mihály Zoltán nem igazán a békés együttélésről híres, többször beszélt kirekesztő módon a zsidóságról, és olyan bábukat akasztott fel Érpatak főtérén, amelyeken izraeli vezetők fotói voltak.
Orosz Mihály Zoltán ellen jelenleg is több eljárás folyik,
többek között azért, mert a vádirat szerint jogosulatlanul használt doktori címet, amivel soha nem rendelkezett.
A Jobbik egyébként továbbra sem szakította meg a kapcsolatát Zagyva György Gyulával és Tyirityán Zsolttal, a Betyársereg vezetőjével sem.
A Jobbik a radikális, sokszor szélsőséges, de mindenképpen újszerű gondolatairól volt híres, 2010 előtt olyan üzeneteket és problémákat emelt a politikai napirendre, amely azelőtt elképzelhetetlen lett volna. Ez eredményezte azt, hogy a Jobbik támogatottsága ugrásszerűen megnőtt 2010 előtt, és egy feltörekvő párt képét mutatta, egyik korábbi pártra sem hasonlított. Ez a lendület jól láthatóan megtört, Vona Gábor a mostani ciklusra megfáradt és teljes mértékben híján van bármiféle újszerű gondolatnak, a „néppártosodás” álcája alatt csupán más – jóval sikeresebb – pártok szlogenjeit és stratégiáit másolja – erről már Deák Dániel írt.
A Nézőpont Intézet munkatársa szerint az
egyre inkább az egykori MDF-re hasonlító,
mára semmiféle politikai innovációt felmutatni nem tudó Jobbik legújabb húzása a nemzeti konzultáció másolása, így a párt ősszel minden magyar háztartásba kérdőíveket küld. Hasonlóval már az LMP is próbálkozott, annak is bukás lett a vége.
Az ilyen akciókkal a Jobbik egyértelművé teszi: a párt nem jelent alternatívát, nincsenek újszerű elképzeléseik Magyarországról, ők sem kormányoznának másként. És hogy mindez milyen hatással van a Jobbikra? Egy biztos: a választópolgárok egyre kevésbé tartják vonzónak a pártot, ennek következtében pedig – már az összes közvélemény-kutató intézet adatai alapján – hónapok óta csökken a támogatottsága.
Mint arról korábban beszámoltunk, hónapok óta csökken a Jobbik támogatottsága az összes közvélemény-kutató intézet szerint. A pártnak, úgy tűnik, mégis sokat ártottak a kongresszus körüli belháborúk, valamint Volner János magánéleti botránya. A néppártosodás sem jött be, mivel például a demecseri időközi választáson csak
2,54 százalékot ért el a Jobbik jelöltje, miközben győzelemre számítottak.
A magánéleti botrányok, a középre húzás és az új szövetséges megtalálása (Simicska Lajos) együttesen vezethetett el a Jobbik-tábor jelentős csökkenéséhez és a sorozatos választási vereségekhez. A korábbi radikális hangnem megváltozása elsősorban azokat a választókat taszította el a párttól, akik számára ez a hangnem volt vonzó. Így a fiatalok és a kisebb településeken élők között veszített teret a Jobbik.