Megsemmisítő vereséget szenvedett a július 31-i demecseri időközi önkormányzati választáson a Jobbik. A radikális párt még a voksolás előtt arról beszélt, hogy van esélyük arra, hogy szoros versenyben megverjék a Fidesz jelöltjét, de végül csupán 2,5 százalékot kaptak, és így
az utolsó előtti helyen végeztek a Szabolcs megyei településen.
A párt súlyos kudarcának a megértéséhez érdemes tágabb összefüggéseiben megnézni, milyen folyamatok vezethettek el a demecseri vereséghez.
A 2014-es országgyűlési választáson a Jobbik listája a településen 25,59 százalékot szerzett, de még az önkormányzati választáson is 23,27 százalékot sikerült a radikálisoknak gyűjteniük a megyei listájukra. Ehhez képest a mostani 2,54 százalékos eredmény nagyon drasztikus visszaesésnek számít. Balog Róbert (Jobbik) kudarcában minden bizonnyal szerepet játszott az is, hogy a közel 70 százalékos részvételi arány nem kedvezett a jelöltnek, de a párt országos lejtmenete is szerepet játszhat ebben.
A közvélemény-kutató intézetek 2015 tavaszán még 17-19 százalékos támogatottságot mértek a teljes népesség körében a Jobbiknak. A radikálisok népszerűsége mostanra 10-12 százalékra csökkent. Ez azt jelenti, hogy
a Jobbik korábbi szavazóinak 40-45 százalékát elveszítette.
Míg a párt tavaly még egy időközi országgyűlési választást is meg tudott nyerni, addig a 2016-os időközi választásokon már lényegesen gyengébb eredményeket produkál.
A demecseri súlyos vereség előtt július 24-én a szintén Szabolcs megyei Ramocsaházán a párt képviselőjelöltje csupán 7,33 százalékot kapott, így nem jutott mandátumhoz. Június 26-án Kisújszálláson a Jobbik jelöltje több mint 27 százalékot ért el, azonban a Fidesz jelöltje több mint 52 százalékot kapott, így a radikálisoknak esélyük sem volt a mandátum megszerzésére. Június elején pedig Dunaújvárosban az országos felmérésekben jóval a Jobbik mögött található
Demokratikus Koalíció is megelőzte Vona Gábor pártjának a jelöltjét.
A választási eredményekben az is aggasztó a Jobbik számára, hogy éppen abban a régióban (Kelet-Magyarország) szenved folyamatos vereségeket, ahol korábban nagyon erős volt. A párt 2009-es felemelkedésében Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szavazói nagymértékben kivették a részüket. Így ha ezeken a területeken nem tud jó eredményeket elérni a párt, akkor országosan sem számíthat áttörésre.
Mindez összességében azt mutatja, hogy a Jobbik szavazóinak nem jött be a néppártosodás iránya, de a párt körüli botrányok sem használhattak az alakulatnak. Országos felháborodást váltott ki a Jobbik-tagság körében, hogy Volner Jánost, a párt frakcióvezető-jelöltjét munkatársnőjével fotózták le egy bokorban. A párt később elismerte, hogy a kétgyermekes családapa hosszabb ideje viszonyt folytat a beosztottjával, Volner pedig a nő pisilésével magyarázkodott. A politikus korábban egyébként sokszor beszélt a hagyományos családi értékek fontosságáról.
Az sem aratott osztatlan lelkesedést a jobbikosok között, hogy Volner János korábban azzal került be a hírekbe, hogy
cégei fantommá váltak.
Volner egyik cégét az „iregszemcsei cégtemető” néven emlegetett, kiterjedt bűnügy egyik – időközben elítélt – szereplője vette meg. A cégtemetőben több száz, tartozással terhelt cég „tűnt el”. Köztük a Volner által alapított kft. is, amely a Szekszárdi Törvényszék szerint 12,3 millió forint adótartozással vált köddé.
Volner egyébként szinte mindent (családi ház, üdülő, szőlős, legelő, szántó) a felesége nevére íratott. Ha ezt azért tette, hogy vagyonát megmentse, akkor valószínűleg hibázott, az Origo által megkérdezett jogász szerint, ahogy a vagyon, úgy az adósság is közös a házastársak között. Egyelőre még nem lehet tudni, hogy Volner beadja-e a válókeresetet.
A pártban mély megosztottságot okozott az is, ahogyan Vona Gábor leszámolt pártbéli riválisaival, így többek között Novák Előddel. A tagok között nagy népszerűségnek örvendő Novák kiszorítása minden bizonnyal nem tetszett a radikálisoknak, akik lehet, hogy egy-egy időközi választáson a távolmaradásukkal tüntetnek. Nem használhatott a pártnak az sem, hogy Gyurcsány Ferenc egy kaposvári fórumon meglebegtette annak a lehetőségét, hogy egy technikai koalíció elképzelhető lenne a Jobbikkal a kétharmados törvények megváltoztatása érdekében.
Már csak úgymond hab volt a tortán Vona Gábor és Simicska Lajos közeledése. A nagyvállalkozó környezetéből olyan információk szivárogtak ki, miszerint 2018 után Simicska szívesen látná a miniszterelnöki székben a Jobbik elnökét. A Vona–Simicska-kapcsolat korábban egyébként nem volt túlságosan gyümölcsöző, mivel Dúró Dóra egy 2013-as plakátkampány bejelentésekor a következőket mondta:
Fontos volt a Jobbiknak, hogy elkerüljék a multinacionális cégeket és Simicska Lajos cégbirodalmát, ezért kisebb magyar vállalatokkal szerződtek a plakátok kihelyezésére.”
Mivel Dúró Dóra férje, Novák Előd is többször bírálta Simicska Lajost, feltehetően ezért nem maradhatott Novák alelnök a Jobbikban.
A magánéleti botrányok, a középre húzás és az új szövetséges megtalálása együttesen vezethetett el a Jobbik-tábor jelentős csökkenéséhez és a sorozatos választási vereségekhez. A korábbi radikális hangnem megváltozása elsősorban azokat a választókat taszította el a párttól, akik számára ez a hangnem volt vonzó. Így a fiatalok és a kisebb településeken élők között veszített teret a Jobbik.
A rendszerváltás utáni politikatörténetben egyébként volt már példa arra, hogy egy párt a korábbi radikális nyelvezetét elhagyva középre húzódva próbált stratégiát váltani. A Torgyán József vezette FKGP 1995-ben
a Bokros-csomag éles bírálatával került a népszerűségi listák élére.
Torgyán a kormányzóképességét bizonygatva ezután a közép felé indult el, de az 1998-as választáson a listás voksoknak csak a 13,15 százalékát szerezte meg. A párt koalícióra lépett a Fidesszel, de aztán kikerültek a koalícióból, és 2002-ben eltűntek a politikai süllyesztőben.