Az adatvédelmi hatósággal fogná be az Origo száját a Momentum Mozgalom, mert olyat merészeltünk leírni Fekete-Győr András celebpártjáról, amely szembe megy az Index-444-24 médiabirodalomban róluk megpingált hazugságokkal. A Momentum egyrészt ezért, másrészt pedig azért jelentette fel az Origót Péterfalvi Attilánál, mert bár biztosan nem tudja,
de azt feltételezi, hogy olyan dokumentumokat szereztünk a pártról, amelyek közlése alááshatja az ezerrel pr-olt tökéletes imidzsüket.
A Momentum tehát fél tőlünk, ezért megpróbál elhallgattatni. Nem cáfol, nem tagad, nem tereli a megszokott jogi utakra a kettőnk ügyét, hanem megfosztana a lehetőségtől, hogy beszéljünk. Hatósági erővel zárnák el előlünk azt a csapot, amely minden újságnak a lételeme: a hírforrást. Ez az agresszivitás ijesztő, mégis jó jel, mert arról árulkodik, hogy igazunk van.
A Momentum háborúja nem most kezdődött az Origo ellen. Kétség kívül emlékezetes, de egyben szégyenteljes húzása volt a pártnak, amikor május közepén Fekete-Győr és csapata rátört a szerkesztőségre, hogy videóra vegyék, ahogy Kovács András munkatársunkat megpróbálják megalázni. A bűne mindösszesen annyi volt, hogy megírta, hogy a Momentum elnöksége hökös pénzekben vájkál. A rendkívül európai húzásért azóta se kért bocsánatot senki, sőt, ők és a velük összefekvő lakájmédia azt állították, hogy a példátlanul aljas tett tulajdonképpen indokolt volt, csak kár, hogy a kivitelezés bénára sikerült. Lehet ezt jobban is, fiúk! Reménykedtünk benne, hogy ha még nem is mondják, csendben azért mégis szégyellik a dolgot, és egy életre megtanulták, hogy normális emberek, pláne egy párt vezetői így és ilyen állati módon nem rendezhetik a konfliktusaikat. Mert ez nem bátorság, hanem gyávaság, ez nem erény, hanem embertelenség.
Az a helyzet, hogy tévedtünk.
A Momentum tegnap ugyanis bejelentést tett a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadáság Hatóságnál (NAIH), arra kérve Péterfalvi Attila biztost, hogy vegye el és vegye zár alá az Origótól azokat a dokumentumokat, amelyek kiszivároghattak hozzánk és amelyekből kiderülhet, hogy milyen rejtett belső folyamatok zajlanak a pártban. Fekete-Győréknek ugyanis bőven van titkolni valójuk, és mint látszik, mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy a számukra kínos információkat elrejtsék a nyilvánosság elől. Annyira persze nem tökösek, hogy állják a pofonokat, ők csak sunyin ütni szeretnek, a várható sallerek elől pedig elmenekülni. Ezért nem várják meg, hogy a tegnapi cikk után - amely arról szólt, hogy a Momentum Putyin elleni hétfői megbukott akciójáról, hogyan kamuzott az ellenzéki propaganda - újabb, a szennyest kiteregető anyagokat írhassunk róluk.
Ezzel egyszer és mindenkorra az is nyilvánvalóvá vált, hogy a Momentum számára nem létezik egyöntetű és mindenkire vonatkozó sajtószabadság, hiába is aggódik érte mantraszerűen. Maga miatt fájjon a feje,
az ott uralkodó, elképesztő sötétség szerint ugyanis a szabad sajtó mindösszesen azt jelenti, hogy a sajtó csak arról írhat, amiről szerintük szabad.
Ez ma egy Y generációs, XXI. századi modern párt, tessék szeretni! Milyen kár, hogy Rákosi Mátyás ezt már nem érhette meg.
A Momentum tudja, hogy amit állítunk, az igaz. Tisztában van vele, hogy a valóságot mondtuk el, ahogy azzal is, hogy az esetleg nálunk lévő pártpapírok hitelesek. Ezért képtelen cáfolni, vagy sajtójogi lépéseket tenni a közöltekkel kapcsolatban. Most sem, ahogy eddig sosem és ahogy ezután sem fog. A Momentumban inkább másodjára is felbuzog az ősi, a történelemben egyszer már lecsapolt, mégis valami beláthatatlan mélységből újra és újra feltörő kommunista vér, és zsigerből tiltana be maga körül mindent, és harapná el a torkát mindenkinek, aki nem borul le Fekete-Győrék nagysága előtt. Kész szerencse, hogy ez a párt mindössze 1 százalékon áll, és nem kormányzati tényező. Mi lenne akkor, NAIH helyett sortűz?