Július harmadik hétvégéjén Békéscsabán folytatódott az ellenzék vesszőfutása. Sorozatban hatodik vereségüket szenvedték el a kormánnyal szemben álló erők a Békés megyei településen. Ismét teljes volt az összefogás egy úgynevezett független jelölt mögött, de a modell nem működött, mivel a Fidesz-KDNP jelöltje ismét győzedelmeskedett. Ugyanebben a körzetben a Fidesz jelöltje 2014-ben 48,44 százalékot szerzett, míg most 53,77-et. Jól látszik, azzal, hogy az ellenzék elbújt nem az ellenzéki, hanem a kormánypárti voksok aránya nőtt.
A békéscsabai választás is megmutatta, hogy
az alacsony részvételi arány egyáltalán nem a kormánynak kedvez.
A választókerületben összességében 16,7 százalékos volt a részvétel. Az öt szavazókör közül háromban magasabb volt a részvétel, míg kettőben alacsonyabb. Az ellenzék jelöltje egy szavazókörben tudott nyerni, egyben pedig döntetlent ért el, de ezek voltak azok a szavazókörök, ahol átlag alatti volt a részvétel. A három átlag fölötti részvétellel bíró szavazókörben a Fidesz jelöltje simán győzött.
Az ellenzéki pártok tehát immár zsinórban hatodszor kaptak ki úgy, hogy általában egy közös jelölt volt a Fidesszel szemben. Az ellenzéki kudarcot csak tovább erősíti, hogy nagyrészt olyan körzetekben volt voksolás most júliusban, ahol a tavaszi országgyűlési választáson az ellenzéki erők együttesen több voksot kaptak, mint a kormánypártok. A legnagyobb jelentőségű voksolás a józsefvárosi polgármester-választás volt, az ellenzéki média próbálta is helyzetbe hozni az egykori SZDSZ-es Győri Pétert, de végül a Fidesz jelöltje közel kétharmados győzelmet aratott.
Hasonló volt a képlet Miskolcon, ahol egy baloldali humoristával próbálkozott az MSZP-Jobbik-tandem, de belőle sem kértek a körzet lakói. Veszprémben és Sopronban két ellenzéki párt (LMP és MSZP) jelöltje volt a közös jelölt, de a kudarc ott volt a legnagyobb.
Veszprémben több mint 80, míg Sopronban közel 70 százalékot szerzett a Fidesz jelöltje.
Mindegyik voksoláson a szavazóköri eredményekből láthattuk, minél magasabb volt a részvétel, annál nagyobb volt a kormánypártok fölénye.
Közös volt a választásokban, hogy a súlyos morális, szervezeti és anyagi válságba került Jobbik el sem mert indulni ezeken a megmérettetéseken, pedig áprilisban még azzal vigasztalták magukat, hogy ők a legerősebb ellenzéki párt. Simicska Lajos és Toroczkai László távozása után pedig az ország jelentős részén emberük sincsen arra, hogy akár egy időközi megmérettetésen elinduljanak. Minden bizonnyal nem az önálló indulás felé löki el a Jobbik vezetőit az sem, hogy már az MSZP is megelőzte őket a legújabb közvélemény-kutatások szerint.
Az időközi választások azt mindenképpen bebizonyították, hogy
az ellenzék attól nem lesz sikeres, hogy nem indul el a választáson, hanem független jelöltek mögé bújik.
Persze egy-egy alkalommal véletlenszerűen ideig-óráig sikeres lehet ez a stratégia (Hódmezővásárhely), de hosszú távon a sok ellenzéki párt támogatottsága attól nem fog megugrani, ha népfrontszerűen összeállnak. Jól látszik, hogy a választók sem vevők arra, hogy a Jobbikot háttérből irányító Vona Gábortól Gyurcsányig ívelő összefogás jelöltjeire kell szavazni, akiknek egyébként semmilyen tartalmai mondanivalójuk nincsen.
A választóknak az ellenzékkel van problémájuk, függetlenül attól, hogy milyen elgondolás szerint indulnak a jelöltjeik – minderről már Farkas Örs beszélt. A politikai elemző szerint
az ellenzék elmúlt néhány hónapos tevékenysége nemhogy nem javított az országgyűlési választásokat megelőző véleményeken, hanem inkább rontott.
A szakember a részvételi arányokkal kapcsolatban pedig azt mondta, ha magas a részvétel, mint az április 8-i országgyűlési választáson, akkor az a problémája az ellenzéknek, ha alacsony, akkor meg az.