Az egyes, egymástól formálisan elkülönülő reakciók egy mindenkor érvényes képletté sűrűsödtek össze: a kiszámítható becstelenség vált az ellenzék csoportnormájává - írta Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója a Magyar Nemzetben. Mert legyünk akkor kérlelhetetlenül őszinték: a balliberális pártok – inkluzíve a bőrjakósodott Jobbik – valódi problémája a jelenlegi koronavírus-járvánnyal kapcsolatban az, hogy a Fidesznek kétharmada van - tette hozzá.
Szánthó szerint
bizonyára úgy gondolták, hogy ezzel majd „jól megmutatják az Orbánnak", a gyakorlatban azonban annyit sikerült elérniük, hogy egy veszélyhelyzetben magyarok millióit segítő vagy védő intézkedések kerültek veszélybe vagy legalábbis vált azok jogi sorsa bizonytalanná.
A gond ezzel az elnagyolt ecsetvonásokkal felvázolt érveléssel az, hogy a felhatalmazás, bár valóban időkorlát nélküli, de bármikor visszavonható az Országgyűlés által, valamint hogy a veszélyhelyzet „bebetonozásához" a kormánynak nincs szüksége az Országgyűlésre.
Szánthó szerint mindez persze nem nagyon izgatta a szerepzavarban toporzékoló ellenzéki pártok kuruzslóit.
Rosszindulatú szűklátókörűségükből fakadóan inkább merényletet követtek el a hatékony és gyors válságkezelés ellen.
Jól nyomon követhető annak a dallamtapadásnak a dinamikája is, amit a balliberális média, „mértékadó személyiségek" és „jogvédő civilek" idéztek elő a pártpolitikusok füleiben. („Nem a felhatalmazási törvényre!", „Aki ezt megszavazza, az nem ellenzék, és arra nem szavazunk!", „Nem a korlátlan hatalom az orvosság!", blablabla...)
Nem pusztán a morális gátlástalanság, de amiatt sem lenne értelme a Jobbik, az MSZP vagy a DK kezébe adni az ország vezetését, mert ezen erőket nem saját vezetőik vagy tagságuk irányítja, hanem kotnyeleskedő sajtójuk és eltartott kisujjal fészkelődő értelmiségük
- írta Szánthó.
Ez megmutatkozik az eredményen is: miközben annyit sikerült most elérni a kivagyisági versennyel, hogy az eljárás lassul, és kérdésessé válnak a meghozott intézkedések egyes pontjai, a törvényjavaslatot magát minden felhatalmazó, megerősítő és meghosszabbító elemével együtt jövő hét elején úgyis elfogadja a parlament, hiszen a szükséges kétharmad megvan hozzá.
Tényleg, a diktatúrázás, meg a „rendeleti kormányozás" közepette feltette magában valaki a kérdést ellenzéki oldalon, hogy miért akarná bárki is kiiktatni saját parlamenti többségét a hatalomgyakorlásból?