Ki véd meg minket a virtuális világban?

Vajon miért vonzó számunkra a virtuális világ? Valóban tudja befolyásolni a személyiségünket, világképünket? Mivel jár a megfigyelési, vagyis az adatkapitalizmus? Hogyan lehet tudatosan szörfözni az algoritmusok hullámain? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ az M5: Ez itt a kérdés című műsorának október 14-i adásában.

A közmédia kulturális csatornáján hétköznaponként 20 órától parázs vitákat láthatnak a nézők: az Ez itt a kérdésben olyan aktuális kultúrpolitikai, tudománypolitikai és társadalmi témák kerülnek terítékre, amelyek nagy vihart kavarnak a közéletben.

Gulyás István műsorvezető Forrás: Mohai Balázs/MTI

A szerda esti téma a mindennapjainkat behálózó digitalizáció volt,

amihez Németh Erzsébet szociálpszichológust, Guld Ádám médiakutatót, Dr. Baracsi Katalin internetjogászt és Bánki Attila online marketingest hívták meg a stúdióba. Erről a témáról szól egy új amerikai dokumentumfilm, aminek a címe Társadalmi dilemma.

Gulyás István műsorvezető személyes élményekkel kezdte a beszélgetést. Azt mondta, hogy ő sokkal több időt tölt a virtuális térben, mint amennyiről a dokumentumfilmben szó van és azonnal fel is tette a kérdést, hogy vajon mi ennyire vonzó számunkra a virtualitásban.

Ez egy nagyon bonyolult dolog, aminek a hatásait – és ez a filmből is kiderül – marketingszempontok, meg adathalász, meg reklámszempontok, meg mindenféle rászoktatási szempontok szerint alakították és rendkívül váratlan hatásai is vannak, amire egyáltalán nem is számítottunk. Például az, hogy az emberek egyre inkább a társas kapcsolataikat a virtuális térben élik és ezek a kapcsolatok egyre felületesebbek"

- kezdte Németh Erzsébet, majd hozzátette, hogy az ember exhibicionista módon egyre több kapcsolatot gyűjt a virtuális életében, amelyek ugyanakkor felületesek is egyben.

Beszélt a lájkokról, posztokról és az állandó jelenlét vágyáról, amire szerinte „rá lehet kattanni".

A szakember szerint az új világban megváltozott az információ feldolgozás mélysége, ahogy a társas kapcsolatok mélysége és kiterjedése is, miközben magamutogatóvá váltunk. Rávilágított, hogy a sok előnye mellett ennek

számtalan buktatója van, amelyek ellen védekezni kellene.

Baracsi Katalin arról beszélt, hogy egyfajta természetes emberi vágy motiválja az embereket akkor, amikor csatlakoznak a közösségi oldalakhoz, azt szeretnék, ha pozitív megerősítést kapnának. Azt mondta, hogy egy ilyen értelemben sikeresnek értékelt poszt újabb posztokat generál,

egy lájkot pedig gyakran a szeretet jeleként értékelünk, miközben lehet, hogy nem az, vagy a szeretetnek csak az illúziója.

Szóba került, hogy a közösségi médiában az ember csak egy termék, amelyet egy jól bevált üzleti modellbe helyeztek, amihez Guld Ádám annyit tett hozzá, hogy

ebben a virtuális térben trendek szerint éljük az életünket.

Ezután arról beszélgettek, hogy vajon meg lehet-e akadályozni jogi eszközökkel az adathalászatot. Az internetjogász azt mondta, szerinte

a digitális jogokat fel kellene venni az alapjogok közé,

hiszen ma már a digitális adatvédelem megkerülhetetlen. Hozzátette, hogy ez azért nehéz, mert

a közösségi médiafelületek nem a nemzeti, de még csak nem is az európai jogi környezet részei, hanem tengerentúli vagy a távol-keleti környezeté.

Az adathalászat mellett felvetődött a szólásszabadság korlátozásának problémája és annak a kérdése is, hogy vajon hogyan lehetne megakadályozni, hogy bizonyos felületek ennyire mélyen beleszóljanak az életünkbe. Gulyás István azokat a felületeket is megemlítette, amelyek képesek öngyilkosságra buzdítani embereket. Felvetése szerint ezek jogi, demokratikus alapértékek,

amelyekkel nem foglalkoznak a gigacégek vezetői.

Guld Ádám megemlítette, hogy léteznek követőkódok, amelyekből nem csak azt tudják megmondani a szakértők, milyen termékeket kedvel az adott gép előtt ülő, hanem az okostelefonok használata miatt azt is meg tudják mondani a gigacégek nagy adatkezelői, hogy ki hol van, és éppen mit csinál.

Úgy fogalmazott, hogy mindent tudnak rólunk.

Ezzel a nagy cégek képesek a felhasználóikat befolyásolni, manipulálni. Mindenkit belehelyeznek a virtuális társadalomba, ahol fogyasztóvá emelik vagy degradálják.

A műsor végén szóba került, hogy nem vagyunk teljesen védtelenek a digitális térben, hiszen vannak eszközeink ellene, például arra,

hogy szülőként meg tudjuk védeni az ösztönlényként élő gyerekeinket.

Majd arra terelődött a szó, hogy a legnagyobb közösségi portál tesz ugyan lépéseket afelé, hogy megvédje a felhasználóit, de nem eleget. Valójában a „techóriások" döntik el, mennyire védik meg a hozzájuk csatlakozó embereket, ezért a felhasználóké a felelősség.

A virtuális világban nekünk kell vigyáznunk saját magunkra és mindenkire, akit szeretünk,

és ha már eljutottunk ennek a felismeréséig, az internetjogi kereteket is megalkothatjuk hozzá.