Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Marad még az orosz gáz égetése is a csúcsidőszakban. Vajon lesz elég orosz gáz? A kérdésre a cikk elején tett történelmi kitérő fényében a geopolitikai háttér bemutatása után tudunk választ adni.
A nyugati elitek nagy stratégiájában Kína világhatalmi ambícióinak megfékezése és megakadályozása a nagy cél. Ehhez előbb Oroszországot akarták demokratizálni, majd a szövetséges nélkül maradt Kínát. Ezt a célt szolgálták a "színes forradalmak" a millennium környékén.
Moszkva nem adta könnyen magát, és a 2004-es ukrán "narancsos forradalom" után egy új tervbe fogott. Nyugat-Európa gázellátását Ukrajna és Lengyelország kikerülésével biztosították volna.
Ehhez Északon az Északi Áramlat 1 (majd az igények növekedésével az Északi Áramlat 2) vezetéket építették meg a Balti-tengeren, amelyek közvetlenül kötik össze Orosz- és Németországot. Ezt a csövet egyetlen másik ország sem zárhatja el, és tranzitdíjat sem kell fizetni.
Délen a Déli Áramlat vezetett volna a Fekete-tengeren át Oroszországból Bulgáriába, majd onnan a Balkánon át Magyarországra és Ausztriába. A nyugat ezt a vezetéket a Nabucco vezetékkel ellensúlyozta volna, ám az idővel lekerült a napirendről. Ezt a versengést használta keretként az 1999-ben forgatott "A világ nem elég" című James Bond film.
Az oroszok azért is építettek "saját" vezetékeket, mert több ország is gázkereskedő központtá akarja kinőni magát. Északon Lengyelország amerikai LNG-t fogad saját termináljában (Swinoujscie, a háború előtt német Swinemünde), amihez a Norvégiából Dánián át érkező Baltic Pipe vezetéken jön további gáz.
Lengyelország és a balti államok az ismert történelmi előzmények miatt is igyekeztek leválni minden orosz energiaszálról, igaz az ottani lakosság hajlandó ennek az árát a magasabb rezsiszámlában megfizetni.
Az orosz vezetékes gáz mindig is olcsóbb marad a cseppfolyósítottnál.
Ázsiában ráadásul az európainál jóval magasabb árat lehet elérni, így az utóbbi időben a katari és amerikai LNG-tankerek is inkább arra veszik az irányt.
Törökország is szívesen válna gáznagyhatalommá. Ennek szó szerinti gerince a Transantolia gázvezeték (TANAP), amelybe keletről azeri és idővel iráni gáz érkezik. Északról a Kék Áramlaton keresztül orosz gáz csatlakozik hozzá. A 2020 nyári török-görög-ciprusi gázvitát is innen értjük meg. A keleti irányt erősíti a Kaszpi-tenger alatt épülő Kaszpi-tengeri gázvezeték, amely Oroszország és Irán kikerülésével, közvetlenül szállítana azeri és türkmén gázt Törökországba, és onnan Közép-Európába.
Törökország az EU által egyébként támogatott líbiai központi kormánnyal megegyezett a Földközi-tenger két ország közötti részének olyan (ún. kizárólagos gazdasági övezetekbe történő) felosztásába, hogy az Izrael előtt és Ciprus körül a tenger fenekén talált gázt ne tudják egy tenger alatti, Törökországot kikerülő vezetéken Görögországba szállítani. Ankara azt szeretné, ha a Levantei-medencében talált gáz Törökországon keresztül folytatná Európa felé az útját. Minél több cső érkezik egy országba, annál nagyobb az árverseny, és persze a tranzitdíjak sem jönnek rosszul.
A lengyel és török ambíciók vizsgálata után fordítsuk figyelmünket ismét az oroszok déli gázfolyosóban zajló építkezésére.
Miután az EU és az USA a Krím annexiója után megakadályozta egy, a Fekete-tenger alatt Oroszországot Bulgáriával összekötő közvetlen vezeték építését, nem maradt más, mint az orosz-török Kék Áramlat mellé a Török Áramlat — 2020 januárban befejeződő —megépítése.
A Déli Áramlat és a Nabucco elvetélt projektjei után, igaz kisebb kapacitással, végül idén októberre sikerült átadni azt a végül Balkáni Áramlatra keresztelt vezetéket, amely Törökországból Bulgárián, Észak-Macedónián és Szerbián keresztül vezet Magyarországra, majd innen Ausztriába.
Mivel a magyar kormány idén októberben 10+5 éves, hosszú távú gázvásárlási szerződést kötött Oroszországgal, a magyar lakosság és nemzetgazdaság gázellátása erre az időszakra biztosított. A tíz évre megszabott ár biztosítja a rezsicsökkentés megvédését is, hiszen szemben a rövid lejáratú szerződésekkel, amelyeket a növekvő kereslet miatt csak egyre drágábban lehet megújítani, itt kiszámítható marad az ár. A tendencia pedig növekvő, egyes szakértők jövőre már a 250 dolláros hordónkénti olajárat sem zárják ki.
Az Északi Áramlat 1 már működik, ám annak kapacitása nem tudott lépést tartani a nyugat-európai gazdaság növekvő igényével. A lengyel és török gázkereskedelmi tervek mellett itt kell szót emelni a német tervekről is. A német energiacégeknek is jól jön, hogy Oroszországból közvetlenül importálnak gázt, amit — Európa legnagyobbjai közé számító — gáztározóikban el is tudnak raktározni, vagy a meglévő gázvezetékeken át Csehországon és Szlovákián át Magyarországig, vagy nyugatra Hollandia felé is el tudnak adni.
Putyin orosz elnök az üzemeltető cég felügyelőbizottságába megnyerte Gerhard Schröder korábbi német szocdem kancellárt, aki máig kiváló politikai és gazdasági kapcsolatokkal rendelkezik.
Az Északi Áramlat 2 építése az ukrán konfliktus fényében nyert új értelmet. Arról már beszéltünk, hogy a Gazprom a színes forradalmak után ki akarta kerülni Ukrajnát, hogy már ne kelljen évi kb. 1-2 milliárd dollár tranzitdíjat fizetnie Kijevnek. Az ukrán kormány ebből modernizálhatta volna az országot; csökkenthette volna függőségét Moszkvától a gazdaság más terein; vagy egy működő demokráciát teremthetett volna egy volt szovjet tagköztársaságból. A 2014-es konfliktus kirobbanása után pedig a háborút is tudják ebből finanszírozni.
Angela Merkel kormánya nevében megígérte ugyan, hogy mindent megtesz az ukrán gáztranzit megtartásáért, és Putyin elnök is bizonygatta, hogy az orosz cégek a hatályban lévő megállapodások 2024-es lejártáig használni fogják ezt a relációt. A politikusi beszéd magyarra fordítva azt jelenti, hogy a német kormány számít az ukrán tranzitra, ám nem biztos, hogy használni fogja. Moszkva is szívesen szállítana arra, ha van megrendelés. Az ukránoknak volt más terve is.
Ez egy különösen pikáns szál, ugyanis Joe Biden korábbi amerikai alelnök, mai elnök fiához, Hunter Bidenhez vezet.
Hunter a Burisma ukrán gázkonszern felügyelőbizottsági tagja volt, aki a gyanú szerint kihasználta azt, hogy "hozzáfér apja füléhez".
Az amerikaiak egy időben abban is láttak fantáziát, hogy kiaknázzák az Ukrajna alatt található palagázt, és azt adják el Európának. Donald Trump még elnökként arra akarta rávenni Zelenszkij ukrán elnököt, hogy a 2020 nyarán már zajló amerikai elnökválasztási kampányhoz szállítson a Biden család ukrajnai gázügyeiről szóló hatósági információkat.
Az Északi Áramlat 2 építése eközben ment tovább, ám az amerikai Kongresszus ritka egyetértésben 2017 nyarán elfogadta a Countering America's Adversaries Trough Sanctions törvényt, amely megtiltotta minden orosz, iráni és észak-koreai energetikai exportberuházás támogatását. Az amerikai felfogás szerint ez a törvény minden cégre vonatkozik, legalábbis, ha hozzá akar férni az USA tőkepiacához. Mivel alig van olyan nyugati cég, amely erről lemondhatna, ezért a szankciók eredményesek voltak. A svájci cégek tulajdonában lévő csőfektető hajók levonultak az építkezésről. Mivel az orosz csőfektető hajók éppen a Csendes-óceánon dolgoztak, át kellett őket irányítani a Balti-tengerre. De nem is akármilyen módon!
Az oroszok attól féltek, hogy hajóikat nem engedik át a Szuezi-csatornán, ezért az Akademik Cherskiy és a Fortuna Dél-Afrika megkerülésével érkezett az építkezésre. Ez persze időbe tellett.
Közben a német kormány sem tétlenkedett. Olaf Scholz akkori pénzügyminiszter, napjainkban potenciális kancellár egymilliárd dollárt vett kormánya nevében a hóna alá, és elment Washingtonba, hogy amerikai LNG-vásárlásokat ajánljon fel a gázvezeték elleni szankciók feloldásáért cserében.
Amolyan német precizitással elkezdték az LNG-felhasználás előkészítését, az egyik legnagyobb szennyezőnek számító luxus-szállodahajókat például már LNG- és idővel hidrogénhajtással tervezik és építik. Most egy kedélyes kétheti földközi-tengeri, vagy karibi hajókázás során annyi kormot és CO2-t pöfögnek a levegőbe, mint ötmillió átlagos autó.
Az amerikai szankciók kijátszására az egyébként szocdem Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományi kormány egy olyan közhasznú környezetvédelmi alapítványt hozott létre, amely az építkezés megrendelőjeként lépett volna fel, és ezért az amerikai törvénynek azt kellett volna szankcionálni. Mivel az alapítványnak nem volt semmilyen amerikai érdekeltsége, azt nem tudták volna lefoglalni. A kuratórium cégjegyző vezetője pedig egy olyan nyugdíjas német politikus lett, akinek még Németországban is alig van személyes vagyona, nemhogy amerikai bankokban.
A konfliktust végül idén nyáron Angela Merkel washingtoni látogatása oldotta fel. Ezután Biden elnök lemondott a kétpárti egyetértésben elfogadott szankciótörvény alkalmazásáról, ami
a gyakorlatban zöld jelzést adott az Északi Áramlat 2 befejezésének.
Damoklész kardja azért még ott lebeg a projekt fölött, ugyanis még hiányoznak a műszaki engedélyek és biztosítási szerződések. Ez vezet bennünket a lengyel-belarusz határra.
A cikk a következő oldalon folytatódik, lapozzon!
