A szakállas, transznemű Mária és a baloldali sajtó

Apáti Bence írása az Origónak.

Él egy borzasztóan fura német figura, amolyan férfi-nő vagy nő-férfi, aki szeret úgymond polgárokat pukkasztani.

Meg női ruhába bújni.

Mondjuk a két dolog a hatását tekintve szorosan összefügg egymással.

Az urat(?) Ricardo Simonettinek hívják, olasz felmenőkkel rendelkezik, és az Európai Parlament kvázi melegügyi nagykövete.

De talán nem is ez a lényeg, hanem az, hogy miért is kell most a nénibácsival foglalkozunk.

Nos, azért mert akkorát lökött a blaszfémia rolleren, hogy még a hazai szövetségesei is megpróbálták a lökést követő kigurulást eltitkolni. (Erre még később visszatérünk.)

Annyira ciki volt ugyanis. Meg káros.

Simonetti úr ugyanis egy melegeknek készített magazin címlapján szakállas szűz Máriaként pózolt.
Férjét, Józsefet pedig egy fekete úr személyesítette meg, aki egy visszafogott kivágással rendelkező rózsaszín ruhácskában ölelgette, a se szűznek, se Máriának, se nőnek nem tűnő szakállas Simonettit.

A szent család így, egy szakállas transznemű Máriából, egy valószínűleg a saját neméhez vonzódó fekete bőrű Józsefből meg egy (szerencsére) alvó csecsemőből állt össze.

Reméljük a mit sem sejtő kisbaba egészen a fotózás végéig nem is kelt fel.

Így provokált a jó Simonetti, meg úgy, hogy az alant következő gondolatokkal egészítette ki az Istenkáromlást színültig kimerítő LMBTQI installációt.

"Ha azt a tényt figyelmen kívül hagyjuk, hogy Jézus nem volt fehér, akkor akár azt is hihetjük, hogy Szűz Máriának szakálla volt – miért ne?"

A költőinek szánt kérdésre majdnem válaszoltam, de aztán inkább elszámoltam végtelenig.

Fontos, hogy az ember tanuljon meg ne azonnal reagálni.

Egyes népi megfigyelések szerint ennek a fajta türelmes és bölcs tulajdonságnak gyakorlása a hosszú élet egyik fontos titka.

Mert hát, talán felesleges is magyarázni, hogy az, hogy időnként fehér emberként ábrázolják a valószínűleg kreolabb bőrrel született Jézust, egészen más ügy, mintha Szűz Máriát valami szakállas, nővé átműtött férfiként látjuk.

Az utóbbi egyértelműen egyfajta ízléstelen, a hívő embereket provokáló blaszfémia, az előbbi meg nagyon nem az. Simonettinek egyértelműen a vallás, az egyház, és a szent család kigúnyolása, megalázása volt a célja.

A lobbi régóta harcban áll a katolikus egyházzal, hiszen maga a Szentatya is többször kijelentette, hogy a család nőből (feleségből) férfiből (apából) és gyermekből áll, és azt is, hogy bár szeretettel és megértéssel fordul a meleg közösség tagjai felé, de nem támogatja a homoszexuálisok házasságát, vagy azt, hogy meleg párok gyermekeket fogadjanak örökbe.

Ez a "csináljunk transzneműt Szűz Máriából"-projekt pedig szinte tűpontos mása annak a jelenségnek, mint amikor a Pride-okon Putyint vagy más, jobboldali politikusokat ábrázolják kirúzsozott transzvesztitaként.

Nyilván azért, hogy a konzervatív embereket, a jobboldali politikusok szavazóit provokálják illetve megbotránkoztassák.

Tehát egyértelműen kijelenthető, hogy a performanszt nem valamifajta békejobbként kell értelmezni, hanem színtiszta provokációként.

És itt jutunk el a lényeghez; valamiért a balliberálisok képtelenek elfogadni, hogy élnek a bolygón konzervativ emberek is.

Akik bizony nem tapsikálnak annak, ha minden újabb gyerekeknek szóló mesében megjelenik valami roppant kedves meleg szereplő, és annak sem örülnek, ha szent családot egy homoszexuális fekete férfi és egy szakállas férfinő kapcsolataként mutatja be egy szélsőliberális, transznemű celeb.

Ők a hagyományos értékekben hisznek, meg Istenben, és természetesen joguk is van mindezekhez.
Simonetti persze valamiért Allahhal és Mohameddel szemben nem enged meg magának hasonló, roppant eredeti tréfákat.

Akkor ugyanis benne lenne a pakliban, hogy a "béke vallásának" csöppet sem békés képviselői esetleg le találnák vágni a fejét.

A keresztényekről viszont tudvalevő, hogy nem folyamodnak ilyen drasztikus eszközökhöz, mindössze morgolódnak, zúgolódnak, puffognak, ami természetesen teljesen kiborítja a balliberális újságírókat.

Hiszen mi az, hogy nem hangos üdvrivalgás kíséri a hasonló kereszténygyalázó címlapokat. A kiborult kollégák egyébként éppen azok, akik más alkalmakkor hajlamosak hosszú eszmefuttatásokba bocsátkozni azzal kapcsolatban - mondjuk egy-egy erőszakos fejelválasztás után - , hogy talán mégsem kellene a muszlim vallású embereket provokálni.

De azért így a vége felé tartogattam még csavart.

Simonetti ügyéről a hazai baloldali sajtó jelenleg tiszta erőből kussol!

Aminek igen egyszerű oka van.

Az identitáspolitikai csatákat sorra elvesztő haladó szerkesztőségek kampány-üzemmódba kapcsoltak, és minekutána pontosan tudják, hogy a lobbi erőszakos érzékenyítő akcióitól a magyar választók finoman szólva is dührohamot meg kiütéseket kapnak, úgy döntöttek, hogy nem foglalkoznak az amúgy az egész világot megmozgató esettel.