Ez korunk legnagyobb csatája
![](https://cdn.origo.hu/2023/12/24CyR6h3x0NUB2ELFHQLV3FIBB8PwBv4_f5wJj8ya4Q/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50Lzc0NTIwMTk2ZjI4OTRlZmNiN2IwYTc2OGUzYTIzNzdk.webp)
Nagyanyáink úgy tartották, hogy egy nő két dologért hajlandó bármit megtenni: azért, hogy legyen gyermeke, és azért, hogy ne. Az elmúlt fél évszázadban a tudomány számos megoldást fejlesztett mindkét „problémára", amelyeket felmenőinknek nem biztosított a természet. De amikor azt gondoljuk, hogy a tudomány „fejlődése" csak előre visz, és a biológiaiakkal együtt megoldja a társadalmi problémákat is, akkor nem veszünk tudomást arról, hogy az iparivá váló megoldások újabb és újabb, gyakran még nagyobb problémákat idéznek elő, kiváltképp, ha a morális, etikai vagy akár a biológiai szempontok háttérbe szorulnak.
A Szemünk fényei egy olyan aspektust emel ki, amely eddig szinte egyáltalán nem kapott figyelmet: a gyermekek érintettségét „a felnőttek ügyeiben".
Globális szintű szemléletváltásra van szükség, amely lehetővé teszi, hogy a felnőttek önző, énközpontú megközelítése helyett a gyermekek szem pontjai érvényesüljenek, legyen szó a válás miatt felbomló családokról, az azonos nemű párok gyermekvállalásáról, a mesterséges megtermékenyítés különféle formáiról vagy a béranyaság és az örökbefogadás egyre inkább iparszerűvé váló mechanizmusairól.
A szerzők szerint a házasság intézménye képes a leginkább arra, hogy megvédje a gyermekeket az anya vagy apa nélküli gyermekkortól és az életre szóló sérülésektől. A felnőtt társadalom tagjainak magánemberként és döntéshozóként is felelősségük, hogy a felnövekvő generációk részesüljenek abban a védelemben és biztonságban, amelyet kizárólag a teljes család képes nyújtani számukra.
A Seattle-ben élő szerző húsz éve dolgozik gyerekekkel, négy gyermeket (három saját, egy örökbe fogadott) nevel lelkipásztor férjével. Az általa alapított Them Before Us nonprofit szervezet az egyetlen, kizárólag a gyerekek családon belüli jogainak védelmével foglalkozó szervezet. Katy Faust szerint a gyerekeknek joguk van az anyjukhoz és az apjukhoz. Ha ezt a jogot figyelmen kívül hagyjuk, a gyerekek árucikké válnak. Ahogy a könyv bevezetőjében írja:
Az emberiség történelme során szinte minden kultúra és vallás elismerte: egy férfi és egy nő élethosszig tartó szövetsége a felnőtteknek, a gyerekeknek és a társadalomnak egyaránt hasznos. Azt pedig mind a bal-, mind a jobboldali társadalomtudósok elismerik, hogy a gyerek javát az szolgálja a legjobban, ha a házasságban élő biológiai szülei nevelik fel.
A házasság intézménye kapcsán Katy Faust leszögezte: a házasság nemcsak a gyerekeknek tesz jót, hanem természetszerűen hatja át a család életét is. Azok a gyerekek, aki apa vagy anya nélkül nőnek fel, sokkal nagyobb eséllyel válnak problémás kamaszokká és felnőttekké. Sokan azt gondolják, hogy férfiak és a nők ugyanolyanok, de ez egyáltalán nem így van.
Az anya a kötődés, az érzelmi biztonság, a finommotoros készségek elsajátítását tanítja meg gyermekének, az apával pedig különféle kalandokat és sportokat élhetnek át. Úgy véli, hogy az anya és az apa is pótolhatatlan egy gyermek életében
A kötet tíz fejezetben világít rá egyebek mellett arra, hogy miért az anya, az apa és a biztonság a három makrotápanyag a gyerekek szocioemocionális étrendjében, miként hat a válás az azonos nemű szülői környezet, a sperma-petesejt donáció, illetve a béranyaság és az örökbefogadás a gyerekekre. Katy Faust szerint mire a tizedik fejezethez érünk, egyértelművé válik, hogy miért a gyerekek jogaiért folytatott harc korunk legnagyobb csatája.