Jön a hosszú Gyurcsányok éjszakája

A mai magyar baloldalból hiányoznak a valódi közösségteremtés feltételei, ezért nem is képesek rendszeralternatívát nyújtani – jelentette ki G. Fodor Gábor a Mediaworks Hírcentrumának adott interjúban. A XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója úgy vélte, hogy a szivárványkoalíció pártjainak a többsége fantompárt, ami előrevetíti, hogy Gyurcsány Ferenc magasabb fokozatra kapcsolhat ezen alakulatok bedarálásában. Nemzetközi kitekintésben a filozófus azt hangsúlyozta, hogy átrajzolhatja a kontinens politikai erőviszonyait, ha az európai választók megelégelik az EU liberális elitjének a jelenlegi politikáját, amelynek része az Oroszország elleni szankciók erőltetése.

Hetek óta visszatérő téma, hogy a közvélemény-kutatók nem voltak képesek reálisan előrejelezni a választás kimenetelét, miközben Orbán Viktor arról beszélt március 15-én, hogy „még soha nem álltak ilyen jól a csillagok". A miniszterelnöknek jobb mérések álltak rendelkezésére? (Bácskai Balázs – Kárpáti András)

G. Fodor Gábor: Úgy gondolom, hogy a közvélemény-kutatások nem veszítették el az iránytű jellegüket. Különböző szakmai módszerekkel fontos összefüggések és következtetések vonhatók le, amelyek hasznosak a politikai stratégia meghatározásában és a tendenciák megértésében is. Ha például megjelenik egy új kihívó a politika színpadán, akkor mérhető, hogy a jelölt felfelé megy-e és húzza-e magával a pártját. Ugyanakkor az akár tűpontos mérésekkel sem megy sokra az adott politikai közösség, ha az nem párosul józan ésszel. Erre példa az ukrajnai háború megítélése is: míg a kormány határozott válasza az volt, hogy maradjunk ki belőle, és a béke, valamint a biztonság megőrzésének a fontosságát hangsúlyozták, addig a baloldal reakciója, mivel figyelmen kívül hagyta józan észt, miszerint a biztonságos az első, ellentmondásos és veszélyes volt és ezt büntették is a választók.

Mekkora problémát jelent az, hogy a közvélemény-kutatások pontatlanná váltak, a szokásosnál, vagy a megadottnál jóval nagyobb a hibahatáruk? Erről beszélt több szakértő, például Horn Gábor is.

Nemcsak a politikai tudás "fogyasztásának" a módja változott meg, gondolok itt a közösségi médiára, a digitális platformokra, hanem a politikai tudás "előállításának" a módja és terepe is. A közösségi média csatatérré vált, és a jobboldal itt is győzött. De visszatérve a kérdésre, ennek az átalakulásnak vannak következményei: a közvélemény-kutatások is új kihívásokkal szembesülnek. A vonalas telefonos megkeresések világának, ami évekkel ezelőtt az adatfelvétel uralkodó módja volt, nyilván vége van. A kutatók azonban nem kutyaütők, Magyarországon megvan az a professzionális tudás, ami segíteni tud a politikai stratégiaalkotásban, a közvélemény-kutatás ugyanis több annál, hogy minden hónapban leközöljük, hogy a „Fideszre most 49 százalék fog szavazni".

A kormányzat módszere tehát inkább azon alapul, hogy különböző témákban mérik le a közhangulatot.

Létezik professzionális politikai tudás. Ha egy kormányzat azt állítja magáról, hogy ő hozzá van kötve a választókhoz, politikájában a választók többségének az akarata vezeti, akkor meg kell tudnia mondani azt is, először is magának, hogy mit is akarnak az emberek. Ennek bevett eszköze a közvélemény-kutatás. Az olyan kormány, amely az emberek oldalán akar állni, olyan témákat keres, amelyekben a választók többségének a felhatalmazását bírja. A Fidesz sikerének az a titka, hogy olyan témákat talált meg, és emelt nemzeti ügyekké, amelyekben nemcsak a fideszes választók értenek egyet. A baloldal pedig mivel minden kérdésben szembe akart menni a kormánnyal, rendre szembe találta magát a szavazók többségével. Ennek a következménye a "piacbővítés" és április harmadikán a három millió fölötti szavazatszám a jobboldalon és az összeomlás és a krach a baloldalon.

Mit gondol Márki-Zay Péter vitatott kijelentéseiről?

Emlékszem, hogy az elemzők folyamatosan próbáltak racionális magyarázatot adni a „Márki-Zay jelenségre". Azért tették ezt, mert azt gondolták, hogy a politika egy racionális tevékenység, és aki kihívóként jelenik meg, amögött biztos van valamilyen jól végiggondolt stratégia, az egyes kijelentéseknek van oka, szándéka és célja. De mi van akkor, ha nincs? Ha ez az ember tényleg ilyen? Egy elszabadult hajóágyú, mondja, ami éppen eszébe jut. Márpedig a politika fegyelmezettségi műfaj. Minden mondat számít. A mondatoknak van súlya, mert van jelentőségük és következményük. Ez békeidőben is így van, de még nyilvánvalóbban így van háborús időkben. A szavak ugyanis cselekednek.

G. Fodor Gábor Fotó: Polyák Attila - Origo

A 168 Óra oldalán megjelent egy rövid ideig, hogy Gyurcsány szerint Soros György beállt Márki-Zay mögé. Arról is lehetett hallani, hogy a baloldal jelöltjét amerikai kampánytanácsadók segítik.

Biztos, hogy voltak külföldi tanácsadók, ami önmagában nem probléma. Az viszont már komoly hiba volt, hogy Márki-Zay Péter bizonyos helyzetekben úgy viselkedett mint egy szinkronhang, olyanokat mondott, ami nem a magyar emberek érdeke, sokkal inkább egyes nemzetközi erők érdeke. Ez viszont itt nem működött, akik azt hitték, hogy az ideologikus kérdések számítanak, elszámolták magukat.

A háttérbeszélgetésekből olyan kép rajzolódott ki, hogy a kormánynak már 2020 végén volt egy világos forgatókönyve a '22-es választásra: 2021 elején elkezdenek érkezni a vakcinák, átoltják a lakosságot és a kormány a választások előtt bejelenti, hogy legyőztük a vírust. Ezt az élet lényegében minden ponton átírta. Mekkora szerepe volt a rögtönzésnek a kampányban?

A terveknek az a természete, hogy felborulnak. Az élet felborítja azokat. Jön az "esemény", ami mindent megváltoztat. Pontosabban: az változtat meg mindent, hogy mi lesz "esemény" értelmezése és mi lesz a viszonyunk hozzá. Ilyen "esemény" volt a Charlie Hebdo-merénylet Párizsban 2015 januárjában, két évvel ezelőtt a koronavírus betörése vagy éppen most a háború kitörése. Az "esemény" lehetőség is a versengő politikai erők számára. 2015-ben amikor a Charlie Hebdo merényletet a magyar miniszterelnök úgy értelmezte, hogy az illegális bevándorlás és a terrorizmus összefügg, ezzel megnyerte magának az igazságküzdelmet és nem mellesleg és a 2018-as választásokat is. A háború a baloldalnak is lehetőséget adott, hogy találjon egy megfelelő testtartást, amit az emberek értékelnek. Nem találta meg. Az eredményt ismerjük.

Ha már kampány, akkor hogyan vizsgázott a Datadat? A Cambridge Analytica-botrány óta ez a fajta digitális adatgyűjtés lett a politika Szent Grálja.

Erre is azt tudom mondani, az eredményeket ismerjük. A Bajnai Analytica nem lett csodafegyver, mint ahogy önmagában semmi sem az. Ameddig a politika egy képviseleti demokráciában a választók döntésén múlik, addig a teljes bizonyosságig nem lehet eljutni, mindig lesz egy misztikus elem és marad a bizonytalanság a választók szándékait illetően, és szerintem ez jól van így. A Datadat-történetnek van egy másik oldala is: ha igaznak bizonyulnak a hírek, akkor ez egy bűncselekmény. Mégiscsak a személyes adatokkal való visszaélésről van szó, és ennek következménye kell, hogy legyen.

Hol történhetett bűncselekmény? Például a kéretlen SMS-ek kapcsán?

Ha jól értem, ami történik, az SMS az a "kimenet".

Ön kapott SMS-t?

Nem, úgy látszik azt gondolták, rám felesleges pazarolni az energiákat. De félretéve a viccet: ezek a SMS-k kéretlenek, az emberek nagy része ugyanis nem adott ehhez beleegyezést, nem engedte át az adatait. Nem vett részt az előválasztáson és nem töltött ki petíciót sem. Szóval ahhoz, hogy küldjenek egy SMS-t, ahhoz meg kellett szerezni információkat, ez tehát a "bemenet". De az is látszik, hogy a várt haszon elmaradt. Ha jól értem, nem plusz megszerzett szavazókról beszélünk, éppen ellenkezőleg, a baloldalon bő két hete próbálják megmagyarázni, hogy hova tűnt 1 millió szavazó, mintha egyébként ez az 1 millió szavazó az ő hitbizományuk lett volna.

A szöveges üzenetekben rendkívül sok helyesírási hiba volt. Ez nem amatőrizmus?

A baloldal azt gondolta, hogy elég a technológia és ezzel győznek is. A politika szerintük tehát leegyszerűsíthető a technológiára. Ez a választás is megmutatta, hogy ez nem így van. Ha rossz a jelölt, abból jó kimenet nem lehet. Az üzeneteket el kell ugyan juttatni az emberekhez, de az üzeneteknek találkoznia kell a választók valóságérzékelésével, igényeivel és elvárásaival. Az sem mindegy ki az üzenet megjelenítője, a kampány politikai személyiségek közötti versenyről szól. Aztán kellenek aktivisták, a Fidesznek százezer embere volt a terepen. Tehát a technológián kívül szükség van sok más dolgokra is.

Melyek lehetnek ezek a dolgok a kormányzó pártok esetében?

A jobboldalon van egy olyan közösségélmény, ami talán leegyszerűsítve úgy fogalmazható meg, hogy a Fidesz egy törzsszövetség, mi vagyunk a törzs, és van egy törzsfőnök és egy törzsfőnök van, aki tudja, hogy merre van az előre. A közösségépítés, az összetartozás tudat az ebből fakadó érzelmi és morális együvé tartozás mindenképpen a siker egyik faktora, mert a politika végső soron közösségépítés. Ezzel szemben a baloldal egy olyan hatalmi koalícióként állt össze, amelynek egyetlen célja volt: hatalomhoz jutni, bármi áron. Emögé nem épülhet stabil közösség, mert arra a kérdésre, hogy kik vagyunk, nincs válasz, nincs tehát tehát közösen osztott identitás. Ami marad, a hatalom nyers akarása, amit azonban az emberek visszataszítónak tartanak. Ha viszont nem állnak mögötted az emberek, akkor semmid sincs, nincs akitől felhatalmazást kapnál, akinek a nevében a cselekednél. A politikai létezésednek nincs indokoltsága.

Milyen mozgások indulhatnak el az ellenzék oldalán?

A probléma abból fakad, hogy ők egy rendszeralternatívát akartak megfogalmazni anélkül, hogy tudták volna, mi az. Az elképzelés pusztán annyiban merült ki, hogy „zavarjuk el Orbánt". De hogy mi az a világ, amit belakhatónak tartanak, milyen válaszok vannak milyen kontextusok mentén, ezek nincsenek meg. Ilyen programpontok voltak, hogy legyen jobb egészségügy.

lletve, hogy legyen külön egészségügyi minisztérium.

Igen, ez nyilván nagyon foglalkoztatja az embereket, hogy hány minisztérium van... Nincsenek üzenetek és nincsenek személyek, akik hordoznák ezeket. De visszatérve a kiindulópontomhoz, mi van akkor, ha ma az ellenzékiségnek nem a rendszeralternatíva a feladata, vagy küldetése, hanem csupán a rendszerkritika, azaz a kormányzati cselekvések kooperatív kritikája a rendszer megdöntése nélkül, tehát végső soron a konszolidáció? Szerintem az elhibázott cél – hogy rendszeralternatívát akarnak adni – következménye a struktúra kudarca is. A baloldalon lévő hat pártból legalább három csupán fantompárt. Nem működik, nem mutat pártfunkciókat, csupán a hatalom kedvéért létezik, és a pénzért, amit egy parlamenti frakció jelent.

G. Fodor Gábor Fotó: Polyák Attila - Origo

Melyek ezek a fantompártok?

Legyen akkor inkább négy. Párbeszéd, LMP, Jobbik, MSZP. A Momentum pedig nem párt, mert arról szól, hogy „Én, én, én...." és így már ötnél is tartunk. A DK a legszervezettebb erő, emiatt is tűnik indokolhatónak az ő részükről, hogy Gyurcsány előhozakodik azzal, hogy most már mindenki Gyurcsány legyen, és ne szégyellje Gyurcsányt.

Gyurcsány Ferenc legfrissebb beszédében arról lamentált, hogy zavaros hetek jönnek. Egy leszámolás készülődik?

Jön a hosszú Gyurcsányok éjszakája, tehát leszámolás lesz. Elemzői konszenzus övezte azt a feltételezést, hogy Gyurcsánynak az is jó, ha a baloldal nyer és az is, ha veszít, mert neki az a terve, hogy bedarálja őket és legyen végre egy Gyurcsány-párt. Eközben ne feledkezünk el a hetedikről, hogy ha minden igaz, Márki-Zay Péter pedig pártot alapít. Vele kapcsolatban hadd jegyezzek meg még valamit. Az elmúlt évek minden bizonnyal legnyomorúságosabb jelenete volt, hogy a történelmi vereséget elszenvedő baloldal kapitánya a választás éjszakáján felrángatta maga mögé a gyerekeit, hogy azok is részesüljenek a vereségből és ország-világ megtudja ki is Palika. Ilyet szerintem egy apa nem tesz meg. Ez túl van a drámán, miközben könyörtelen politikai szövetségesei ezzel szinte egyidőben mártogatják belé a Gyurcsányokat. Vagyis a kést. Még egyszer mondom, ha a politikai létezésednek nincs indokoltsága, akkor abból hogy nőhet ki bármi is.

Hogyan fog lezajlani ez a leszámolás? Az LMP sorsa a DK-n múlik most.

Vajon az LMP-frakcióban ezek szerint ki lesz a főnök? De itt az MSZP, ami versenyt űzött abból, hogy hányan lépnek át a DK-ba. Itt van a Jobbik, az elnök akár át is ülhetne a DK-ba.

Létezik még Jobbik?

Most nagy megokosodási verseny van a baloldalon. Vannak ilyen nagy megfejtések, hogy hova tűntek a szavazók a Jobbik mögül, miközben teljesen egyértelmű: a szavazók maradtak, ahol voltak, a párt ment ki alóluk. A Jobbikra az SZDSZ sorsa vár: nem lehet büntetlenül identitáson alapuló törésvonalakat átlépni. Ez csak idő, vagy ami ugyanaz: Gyurcsány kérdése. Az ellenállás góca lehetne a Momentum: ha jól értem, ők különutas politikát akarnak vinni Hadházy segítségével. Mindenesetre nem azt akarják csinálni, amit Gyurcsány – egyelőre.

Gyurcsány Ferenc Forrás: MTI/Kovács Tamás

Hogy darálhatja be a volt kormányfő Momentumot? Mik lehetnének ennek a lépései?

Onnét tudhatjuk, hogy mi lesz, hogy mi történt eddig. Hány szocialista politikus jelentkezett át a DK-ba?

Az MSZP-ben nem volt gravitációs erő, súlytalan figurák vannak a párt élén, a karizmatikusok már rég kiléptek, vagy nyugdíjasok. A Momentumban, a párt vezetőiben nincs olyan potenciál, hogy megtartsa, építse a politikusait?

Az előválasztáson leszerepelt Fekete-Győr András lesz a frakcióvezető, ha már szóba került a karizma. A pártelnök marad Brüsszelben, nem ül be az Országgyűlésbe. Ezeknek a lépéseknek vannak következményeik a politikában. Mint ahogy annak is, hogy ebben a konstrukcióban a baloldal már mindent megpróbált. Ha most a mindent magába daráló Gyurcsány-pártot nézzük, arról csak azt tudom mondani, ennek nyilvánvalóan megvan a növekedési korlátja, és az nem a kormányváltás határán van.

Teljesen beolvasztja a többi pártot a DK, vagy hogyan kell ezt elképzelni?

Tulajdonképpen mindegy is. Viszont az nagyon is megtörténhet, hogy amikor jön a hosszú Gyurcsányok éjszakája, felerősíti egyes józanabb ellenzéki politikusok ellenállását, akik úgy érzik, hogy valami másra kaptak felhatalmazást és lehet, hogy a rendszeralternatíva helyett a rendszerkritika útját választják. Mert azért ne felejtsük el a baloldali választókat sem. Ők is az ország részei, egyetértek azzal a miniszterelnöki kijelentéssel, hogy ha hatalmi koalícióként nézel magadra, akkor ez egy tiszteletlen lépés a választók felé, mert nincsen igazából ajánlatod feléjük. A baloldali választók is többet érdemelnek. Ha jön a Gyurcsány-párt négy év múlva nem az lesz a kérdés, hogy hova tűnt egymillió ember, hanem az, hogy hova tűnt még több? Ma Magyarországon szerintem csak jobboldalról lehet győzni.

A Mi Hazánk teljesítményéről mi a véleménye?

Én a kutatásokból azt olvastam ki, hogy a Kétfarkú Kutyák Budapesten tudnak hozni akár 8-10 százalékot is, vidéken viszont szinte semmit. A párt szavazói jellemzően liberális beállítottságúak, akiknek kiszámíthatatlan volt a viselkedése: arra is volt esély, hogy leszavaznak a baloldalra, de arra is, hogy otthon maradnak. Tehát a Kétfarkú bejutási esélyét ingatagnak láttam. Ezzel szemben a Mi Hazánk úgy egyensúlyozott a bejutás küszöbén, hogy támogatottsága viszonylag stabil és kiegyensúlyozott volt, egy 5-7 százalék körüli tömbről beszélünk, aki leszavazhat a Mi Hazánkra és volt az orbánozáson túlmutató ajánlata is a választók számára. És hogy kik is ők? Szerintem egyfelől korábbi kiábrándult Jobbikosok, másfelől a Covid-kampány megszólítottjai, illetve ott vannak még az úgynevezett "Piszkos Fred-szavazók": köpök erre is, köpök arra is, de azért mégiscsak fontos számomra, hogy elmenjek szavazni.

Visszaállt a centrális erőtér?

Tartunk az irányába, ha lesz Gyurcsány-párt, lesz centrális erőtér.

A Mi Hazánk vitt-e, vihet-e el szavazókat a Fidesz-KDNP-től?

Több mint 3 millióan szavaztak a Fideszre, így nehezen védhető egy olyan magyarázat, hogy a Fidesztől vittek volna el szavazókat. Ha igaz az az állítás, hogy a Fidesz sikere abban is áll, hogy nagy nemzeti ügyeket kínál fel, amelyben a saját szavazói körén túlmutató egyetértést tud elérni, akkor ebben a helyzetben a többi párt nem tud a Fidesz kárára növekedni. Az viszont előfordulhat, hogy körbeér a történet és a Mi Hazánk beleharap a Gyurcsány-párt fenekébe.

A Mi Hazánk új pártként bejutott az Országgyűlésbe. A Jobbik szavazóinak egy része inkább rájuk szavazott. Forrás: Facebook

Ez volt a siker egyik receptje, a nemzeti ügyek felkarolása?

Én inkább megfogalmazást mondanék: a nagy nemzeti ügyek megfogalmazása. A jobboldal az elmúlt 12 évben megtanulta, hogy az élet kérdései megelőzik az ideológiai kérdéseket. Brüsszel vagy a baloldal ezt nem így látja.

Ha már Brüsszelt említi, bevett ellenzéki stratégia ott feljelentgetni Magyarországot, s a baloldal jelenleg azt követeli, hogy uniós forrásokat is vonjanak meg hazánktól. Lehet ennek szerepe a Fidesz újabb nagyarányú győzelmében?

A baloldal azt harsogta: Európa. A jobboldal válasza az, hogy mi is Európa vagyunk. Része vagyunk az EU-nak, a magyar életforma, és a magyar választók döntései és akarata is európai álláspont. A baloldal ezt vitatja, az egyetlen út a betagozódás: a migráció támogatása, gender, jogállamisági eljárás, fegyverszállítás Ukrajnába. A választók meg ezt vitatják.

Annak milyen üzenete van, hogy a választás után mindössze egy-két nappal jelentette be Brüsszel, hogy beindítja a jogállami eljárást?

Az emberek látják és értik, hogy mi történik: ez nem más, mint kicsinyes bosszú, mivel Brüsszel számára kedvezőtlen eredmény született a magyarországi választáson. A revanspolitika, a baloldal várakozásaival szemben, azonban nem gyengíti, hanem erősíti Orbánt.

Vagyis ez az ellenzéki hozzáállás újabb szavazókat terelhetett a Fidesz-KDNP táborába?

Azért ne legyünk telhetetlenek... Mindenesetre kijelenthetjük, hogy a jobboldali kormány ott áll, ahol az emberek állnak. És ez Európára is igaz. Egy nemrégiben publikált, az EU tagállamaira kiterjedő Századvéges kutatás is azt mutatja, hogy az emberek egyetértenek Orbán politikájával, azzal az állásponttal, amit képvisel, míg az európai elit nem ért vele egyet. Európában elitprobléma van: amit a választók akarnak és amit az elit képvisel, az elválik egymástól. A válság viszont a düh táptalaja, az európai választóknál betelhet a pohár és az a politikai erőtér átalakulását vonhatja maga után.

Tehát az orosz-ukrán konfliktus és a gazdasági utóhatásai politikai átrendeződést hozhatnak Európában?

Igen, és jelenleg éppen ez az európai baloldal és a magyar kormány politikája közti különbség sarokpontja. Elsősorban az Oroszország elleni szankciókhoz való viszony mentén rajzolódhatnak át az erőviszonyok. Ugyanis az európai elit erősen kétséges választ adott a krízisre az elburjánzó szankciók politikájával, mert ez lehet, hogy még jobban fog fájni nekünk, mint Oroszországnak. És a gazdasági következmények nagyon könnyen politikaiba fordulhatnak át.

Ez miként történhet meg?

A politikai következményekhez éppen elég, ha mondjuk a jólétben felnőtt német állampolgároknak 5-6 eurót kell kifizetniük a benzin literéért, vagy azt kéri tőlük a zöld miniszterük, hogy a megszorítások jegyében tekerjék le a fűtést, és vegyenek fel még egy pulóvert. A magyar kormány pedig a jó oldalon áll ebben a konfliktusban, ott van mögötte a józan ész és az emberek felhatalmazása.

Akár újabb politikai szövetségesekre is szert tehetnek a magyar kormánypártok az európai porondon?

Azzal, hogy a Fidesz kilépett az Európai Néppártból, új játéktér nyílt meg. Teszem hozzá a Néppárt pedig gyengül. Valami új jobboldali pólus formálódását látjuk, ami akár kifuthat oda is, hogy egy másik konstelláció áll fel az európai politikai erőtérben, amely megváltoztatja az európai politika kereteit, benne az intézményekkel, azok súlyával.

Ez mikorra realizálódhat?

Nyilván nem máról holnapra. Magyarországon is időbe telt, a 90-es évek közepén kezdődött, és 2010-re teljesedett ki az a folyamat, hogy Fidesz jobbról kiépítsen egy egységes és erős Néppártot. Majd immáron közel másfél évtizede kormányozzon, biztosítva a stabilitást. Ennyi politikai tapasztalat birtokában miért is ne lehetne ajánlatot megfogalmazni Európa számára?

Ezzel szemben a baloldal azt hangoztatja, hogy Orbán Viktor teljesen elszigetelődött a nemzetközi politikai térben.

Azt gondolom, hogy a háború egy sapka, ami most mindent letakar. De ez nem marad mindig így. A problémákat nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Erre van magyar válasz és ennek a politikának vannak szövetségesei.

Orbán Viktor miniszterelnök Fotó: Csudai Sándor - Origo

Mit fedhet el még a háború?

Ha távolabb lépünk, világosan fog látszani, hogy ki keltett politikai hisztériát, veszélybe sodorva ezzel a biztonságot és ki képviselte a normalitást.

Arra gondol például, hogy egyes politikusok úgy sürgetnek légtérzárat Ukrajna felett, hogy nagyon jól tudják, ez nem lehetséges, hiszen a harmadik világháború kitörését jelentené?

Erre is, de ide sorolandó az Oroszország elleni őrült szankciós politika, például a földgázcsapok elzárására vonatkozó követelések. Az orosz energiakitettséget nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni. Ez nyilvánvaló és úgy tűnik mégsem az. Az nem politikai javaslat, hogy vegyél fel még egy pulóvert. Az energiára vonatkozó szankciók erőltetése legyalulja az európai, benne a német, gazdaságot. Ez nyilvánvaló és úgy tűnik mégsem az.

Ezt józan paraszti ésszel is könnyű belátni, mégis sok európai vezető követeli a szankciókat.

Valóban érdekes, hogy milyen motívumok húzódhatnak meg a háttérben. Cui prodest, szól a latin mondás, vagyis az a kérdés, hogy kinek érdeke mindez. Európáé biztosan nem. Európa jó ideje katonailag jelentéktelen, politikailag egyre gyengébb, és gazdaságilag is lefelé megy. A jelenlegi háborús krízissel és az oroszok elleni szankciókkal gazdaságilag a csőd közelébe kerülhet, amivel politikailag tovább gyengül. Az USA-nak például nincs ellenére egy ilyen helyzet, és a szankciók kiterjesztését is ők sürgetik a leghangosabban. Ebben a mesterségesen gerjesztett hisztérikus helyzetben sok politikus arányt téveszt, nem képesek, vagy nem akarnak józanul mérlegelni, és akár még nagyobb bajt is hozhatnak a fejünkre. Még szerencse, hogy a választók elszámoltathatják a választott politikusokat.

Már aki választáson nyert felhatalmazást. A brüsszeli bürokratákat, vagy a liberális ideológia mentén politizáló NGO-kat nem választották, így le sem válthatják őket az emberek. Ők következmény nélkül tehetnek és mondhatnak bármit?

Ez egy nagyon agyafúrt játék. Ők úgy látták bölcsebbnek, ha megkerülik a választókat és függetlenítik magukat tőlük. Ezért kinevezték magukat zsűrinek. A zsűri az, aki ítél, a zsűrit viszont nem lehet megítélni. Idetartozik a politika tevékenységet folytató NGO-k világa is, ők meg azt mondják magukról, hogy ez nem politikai, hanem civil. Rájuk tehát nem is vonatkoznak a politikai verseny normái.

Nemrégiben a Magyar Nemzet mutatta be egy cikksorozatban, hogy ezek az NGO-k miként avatkoznak be elsősorban jobboldali vezetésű országok belpolitikájába, hogyan manipulálják a sajtót, például az újságírók lefizetésével, vagy megtévesztésével. Számos Skype-interjúban a jogvédő szervezetek egykori vezetői maguk beszéltek minderről. Ez sem hozhat változást abban, hogy a széles közvélemény hogyan ítéli meg ezeket a szervezeteket?

Nehéz ebben változást elérni, mert a hálózatszerűen kiterjedt intézményrendszerükkel máig ők uralják a diskurzust. Azt állítják, hogy ők képviselik a „függetlenobjektív" sajtót, a tudományt, a kultúrát, a szakértelmet és persze, a morált. Ha rámutatunk a visszásságaikra, akkor a leleplezést részigazságnak, vagy propagandának próbálják beállítani. Még egyszer ez nagyon agyafúrt játék, és ennek a vonzerejét nem szabad lebecsülni.