Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Küldözgetik a barátaim azokat a cikkeket, amelyekben a mindentől független újságírók azt vélelmezik, hogy közismert politikai hovatartozásom miatt az Európai Bizottság diktátumának megfelelendő le kell mondanom a Magyar Kultúráért Alapítvány és a MOL-Új Európa Alapítvány kuratóriumi tagságáról.
Ad 1. Jelenleg semmiféle kormányzati tisztséggel nem rendelkezem. Még csak Fidesz-tag sem vagyok.
Ad 2. Hiszek a szabadságban. Szabad akaratomból csatlakoztam ahhoz a politikai közösséghez, amely mellett állampolgárként voksolok, és senki nem tartott pisztolyt a fejemhez akkor, amikor nyilvánosan kijelentettem, hogy
száztíz százalékos orbánista, a Doktorminiszterelnök úr katonája vagyok.
A politikai hovatartozásom soha nem akadályozott meg abban, hogy mindkét közérdekű vagyonkezelő alapítványban, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeumban a teljesítményt és a hozzáadott értéket nézzem egyes döntések meghozatalakor – a kedvezményezett politikai hovatartozására való tekintet nélkül.
Mert az a kultúra egészének horizontján teljesen érdektelen, ki melyik pártra húzza az X-et. Sokszor elmondtam már, hogy a tehetséget nem pótolja a pártlojalitás, de ez mindegy is. Ami a lényeg: kommunista diktatúrában születtem és nőttem fel, a politikai hovatartozás így számomra a gondolat- és véleményszabadság összefüggésrendszerében értelmezhető csak – és az számomra szent.
Szóval ha tényleg választanom kell az alapítványi státusaim és az orbánista elköteleződésem között, akkor természetesen maradok orbánista, a nemzeti oldal elkötelezett híve. Nincs az a brüsszeli grémium, sem az a pénz, ami felül tudná írni a szabad akaratomból meghozott döntéseimet. Ennyi.
