Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A kormányfő a világpolitikával, az európai politikával és a magyar belpolitikával is foglalkozott a tusványosi beszédében szombaton. Miért tekinthető ez a beszéd stratégiai jelentőségűnek?
Két év szünet után ismét egy nagyívű, programalkotó beszédet hallhattunk, aminek a jelentősége abban áll, hogy a következő 2+2 év fő vonalát vetíti előre. Ebből ismerhettük meg, hogy a miniszterelnök milyen főbb mérföldköveket lát ebben a 2+2 évben. Ez az egész beszéd lényege, ez a legfontosabb vezérfonal.
A veszélyek, a bizonytalanság és a háború évtizede vár ránk - mondta Orbán Viktor, akinek korábban is beigazolódtak már jóslatai. Ön mit gondol erről, és mennyire tekinthetőek a mostani szavai is annak?
Úgy tűnik, hogy most is igaza lesz a miniszterelnöknek, azt kell mondjam, sajnos, mivel most egy borús jövő előtt állunk.
Már most egy forró háborúról beszélhetünk Ukrajnában, egy amerikai-orosz proxyháborúról, és ez sajnos úgy tűnik, hogy a globalista körök szándéka szerint átfordul majd egy hidegháborúba.
Az előttünk álló évtized egy két-három éven belül lezáródó forró háború, illetve egy azt követő hidegháború évtizede lesz - szerintem így érdemes értelmezni a szavait.
Ha már a háborút említette, a miniszterelnök szavait békebeszédként is értékelték, amelyben megoldási javaslatot is megfogalmazott. Ön mit gondol arról a tíz pontról, amivel Magyarország lokális kivétel lehet egy globális recesszió idején?
Történelmi tapasztalatból látjuk, hogy azok az országok jártak jól, amelyek kimaradtak a nagy konfliktusokból, ezért is használta a kimaradni szót a miniszterelnök. Ez a stratégia: hogy ki kell maradni a háborúból.
A béke eléréséhez az kell, hogy a forró háború Ukrajnában minél hamarabb érjen véget, és utána ne legyen hidegháború.
Orbán Viktor említette, hogy mi most egy tranzitország vagyunk, Kelet és Nyugat között, Észak és Dél között, de ha leereszkedik az új vasfüggöny, akkor mi a Nyugat perifériájává válunk, egy ütközőzóna peremére kerülünk. Ez nem érdekünk, mert akkor nem teljesülnek a tranzitfunkciók sem. Hogy a forró háborút minél előbb sikerüljön lezárni - amire a miniszterelnök azt mondta, hogy két év múlva van valódi lehetőség rá a republikánusok visszatérésével a Fehér Házba, az elnökválasztás után - és a hidegháborút elkerülni, tárgyalásos megoldásra van szükség az Egyesült Államok és Kína között.
Most nem Oroszországgal lenne hidegháború, hanem az amerikaiak és a kínaiak között.
A miniszterelnöki beszéd "őszinte szembenézés volt a tényekkel". A baloldal viszont máris elkezdte támadni. Mennyire vehető komolyan a baloldal kritikája, amikor ezek a tények valóban önmagukért beszélnek?
A baloldali propaganda a „fajelmélet" felé próbálja meg eltolni a miniszterelnök beszédét. Nyilvánvalóan nem a fontos kérdésekről akarnak beszélni, mert azzal be kellene ismerni a saját, globalista álláspontjuk gyengeségét: miszerint azt, hogy amit ők ilyen vehemensen képviselnek Magyarországon a többséggel szemben, az egy zsákutca.
A baloldal megpróbálja ezzel a „fajelméleti" magyarázattal diszkreditálni a beszédet, elterelni a lényegről a figyelmet, holott az említett keveredésen az európai kultúra és az Európán kívüli kultúra keveredését kell érteni.
Tehát a migránsok az Európán kívüli kultúrát akarják Európába hozni, ezt nem szabad engedni, ezt a magyarok többsége nem akarja. Egyértelműen a globalista álláspont gyengeségét mutatta be a miniszterelnök, és ezt a hazai globalista propagandasajtó és a globalista politikát képviselő baloldal nem ismerheti el: miszerint a történelem vesztes oldalán állnak.
Milyen nemzetközi fogadtatás övezheti majd ezt a beszédet?
Nagyot fog szólni, az biztos.
A baloldal a 2014-es illiberális beszéd után ezt a „fajelméletes" magyarázatot fogja a diktatúra újabb bizonyítékaként emlegetni.
Annyit fontos megjegyezni, hogy az illiberális demokráciák a gazdaságilag sikeresek, ahogyan azt Zakaria Farih is leírta 1997-ben. Ez már előrevetítette azt, amit most mondott a miniszterelnök: hogy nem a globalista modell a sikeres gazdaságilag, de ezzel ő nem azt mondta, hogy diktatúrát akar építeni, csupán azt konstatálta, hogy a globalista gazdasági modell nem fenntartható, vagy a Nyugat számára nem annyira sikeres, mint a többi modell. Most is azt mondta, hogy Magyarország a Nyugat része, és a Nyugat részeként tekint rá.
Azért jönnek majd a mondvacsinált támadások a nemzetközi médiában, mert ő a Nyugat részeként látja Magyarországot, és a Nyugat részeként akarja az országot modernizálni, vagy a lehetőségekhez képest fejleszteni. Nem egy keleti szövetség tagjaként vagy egy köztes zóna részeként.
Orbán Viktor a Nyugaton belül javasol alternatívákat. A kritikák lényege az lesz, hogy a globalisták nem ismerhetik el, hogy a Nyugat elérte a növekedési korlátait, mert nekik nem maradtak mások, mint a sokszor hivatkozott, de sohasem definiált európai értékek, amikről mindig beszélnek. Orbán Viktor tűpontos elemzést adott a jövőről. Azt gondolom, hogy a balliberális felszínes kritikák pár napon belül lecsengenek majd.
