Így segít Magyarország az ukrajnai menekülteknek

Budapest, 2022. március 7. Az orosz-ukrán háború elől menekülő emberek Budapesten, a Keleti pályaudvaron 2022. március 7-én. MTI/Balogh Zoltán

A Migrációkutató Intézet legújabb gyorselemzésében arról ír, hogy Magyarország különleges helyzetbe került 2022. február 24-én: 2015-höz hasonlóan egy tömeges menekülthullám érte el az országot, azonban most egy szomszédos államban kitört háború következményeként. A hatóságok és a civil szervezetek az első pillanattól kezdve helyt álltak a magyar-ukrán határon, valamint a fővárosban is a helyzetnek megfelelő válságkezelést léptették életbe. A tranzitpontokon teljeskörű ellátásban részesültek a háborús menekültek, ezután vagy tovább utaztak más európai országok irányába, vagy pedig benyújtották a magyar hatóságoknál a menedékes státusz iránti kérelmüket. A regisztrált belépők száma napjainkban 1,2 millió felett, a menedékes státusszal rendelkezők száma pedig 33 ezer felett mozog. A Tóth Bettina kutató által jegyzett gyorselemzést teljes terjedelmében az alábbiakban közöljük.

Humanitárius szervezetek tereptapasztalatai

A Magyarországon tartózkodó ukrán menekültek helyzetének felméréshez a nyilvánosan hozzáférhető információk mellett elengedhetetlen a humanitárius szervezetek tényleges tereptapasztalatainak megismerése is. A fővárosban és vidéken számos kisebb-nagyobb egyházi és civil szervezet működik, ők egytől-egyig különböző feladatokkal és kihívásokkal találkoznak. Az interjúk készítése során ezért esett a választás az ország több pontján működő Ökumenikus Segélyszervezetre, valamint a debreceni székhelyű, nagyrészt helyben működő Dorkász Szolgálat Közhasznú Alapítványra 2022 őszén. Mindkét szervezet azonos szempontok alapján számolt be az elmúlt szűk egy év tapasztalatairól: a lakhatás, az oktatás, a munkavállalás, a legfőbb kihívások, a visszatérési arányok, valamint a pénzügyi támogatások kerültek az interjúk középpontjába.

Az Ökumenikus Segélyszervezet 1991-es megalakulása óta Magyarország egyik legnagyobb és legismertebb karitatív szervezetévé vált, köszönhetően annak is, hogy az elmúlt harminc évben számos országban valósítottak meg programokat. Kontinenseken átívelő munkájuk lenyomata, hogy például Irakban, Etiópiában és Ukrajnában is létesítettek állandó képviseletet. Emellett tagjai a hat legnagyobb civil szervezetet tömörítő, 2000-ben alapított Karitatív Tanácsnak is. A szervezet kiterjedt hálózatából és tevékenységi köréből fakadóan már az ukrajnai menekültválság első pillanatában megkezdte válságkezelő tevékenységét mind a hazai határmenti településeken (például Barabás, Záhony, valamint kezdetben Debrecen), mind Ukrajna több pontján (például Beregszász, Kijev, Lviv). Az említett helyszíneken legnagyobb feladatként az alapvető szükségletek ellátása, továbbá utazási információk megosztása, illetve a tranzithelyekre való szállítás megszervezése jelentkezett. A segítségnyújtás folyamatosan bővült: Budapesten a Liszt Ferenc Repülőtéren működtettek június végéig humanitárius tranzitpontot, valamint a BOK-csarnokban kialakított tranzitváróban segítik a menekülteket több karitatív szervezet társaságában.

Ezeken a helyeken többnyire élelmiszerekkel, tolmácsolással, gyermekfoglalkoztatókkal, orvosi ellátással és átmenet szállás megszervezésével támogatják az Ukrajnából menekülőket.

Az Ökumenikus Segélyszervezet a nyár folyamán egy egységes rendszerbe integrálta szolgáltatásait létrehozva az Ukrajnai Menekülteket Támogató Központot Budapesten. Jelenleg ebből a központból irányítják országos tevékenységüket, és szervezik meg szolgáltatásaikat az alapvető ügyintézéstől kezdve családi programok szervezésén át a pszichológiai és jogi segítségnyújtáson keresztül pszichoszociális támogatási programok lefolytatásáig. Természetesen nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is jelen van a szervezet: azokban a nagyobb városokban, ahol meghatározó számban találtak otthonra az ukrán menekültek – például Miskolc, Sopron, Kaposvár, Szombathely vagy Debrecen – számos projektet hajtottak végre, egyeztetve és segítve a regionális Védelmi Bizottságok munkáját.

Az Ökumenikus Segélyszervezet a háború kitörése óta több mint 160 ezer embernek nyújtott segítséget.

Forrás: Nagy Boglárka

Létesítettek például szálláskoordinációs munkatársi ügyeletet, amelynek segítségével a
szervezet által biztosított átmeneti szállásokon kívül beérkezett külső felajánlásokat fogadták, (Budapesten több helyszínen, valamint vidéken) pár tucat fő részére. Nagy kihívást jelentett a nagy igényű szálláskeresés, ugyanis a szervezettel kapcsolatba lépett ukrán menekültek többsége nem tervezte a továbbutazást más országokba, és a hazatérés is inkább csak kisebb számban vagy időszakosan volt tapasztalható. A háború elején az Ukrajnában maradt férfiak pénzügyi támogatásából sokan önállóan meg tudták oldani saját elhelyezésüket, azonban az egyre jelentősebb pénzügyi problémák növelik az igényt a karitatív szervezetek által biztosított szállásokra. Fontos hozzátenni, hogy a menekültek a közösségi média különböző platformjain segítik egymást információkkal.

Az elhelyezést követően a felnőttek részére a munkaerőpiaci segítségnyújtás, a gyermekek számára pedig az oktatás biztosítása jelent kihívást. Az Ökumenikus Segélyszervezet 300-400 gyermek iskoláztatását (például technikai eszközökkel, nyelvoktatás indításával) támogatta. Fontos ugyanis kiemelni, hogy jóllehet Ukrajnában online zajlik az oktatás, a gyermekek Magyarországon is tankötelezettek 16 éves korukig. Emellett a két tanév között nyári táborokat, játékos foglalkoztatókat, felzárkóztatókat és iskolai előkészítőket is szerveztek a gyermekek részére 0-16 éves korig több magyar városban. Az oktatásszervezés számos megoldatlan problémát rejt: az ukrajnai és a magyar oktatás azonos idősávban zajlik, ráadásul az online rendszer sokszor akadozik, ezen okokból kifolyólag pedig a gyermekek jelentős számban kiestek az elmúlt fél évben az oktatásból. Az iskolai integrációt csak súlyosbítja a – magyar és angol – nyelvtudás hiánya. Külön kihívást jelent a kárpátaljai romák bevonása az iskoláztatásba, akik ugyan beszélik a magyar nyelvet, de a korábbi hiányosságokból fakadóan szintén nehezen tudnak becsatlakozni a magyarországi oktatásba.

Ljubov Liszicka, egy Harkivból menekült artistagyerek édesanyja (b) ételt oszt az ukrán gyerekeknek a Fővárosi Nagycirkuszban 2022. szeptember 22-én. A Nemzeti Cirkuszművészeti Központ 2022 márciusa óta folyamatosan fogadja és segíti az ukrán menekülteket, elsősorban a cirkuszművészeket és családtagjaikat. A központ a menekültek számára nyújtott szállás és a napi háromszori étkezés mellett lehetőséget biztosít a gyakorlásra és bemutatkozásra, a foglalkoztatásra és tanulásra, rekreációs programokra, valamint teljes körű segítséget nyújt az ügyintézéshez és a szakellátások igénybe vételéhez. Forrás: MTI/Balogh Zoltán

A minden területen jelentkező legfőbb kihívás nem csak a pénzügyi háttér hosszútávú biztosításának nehézsége, hanem a szakképzett, a szükséges nyelveket beszélő, humánerőforrás hiánya, kezdve a tolmácsoktól az ukrán nyelvet beszélő tanárokig. Pénzügyi támogatások a kezdetektől fogva érkeznek cégektől, magánszemélyektől – utóbbiak részéről inkább természetbeni adományok formájában –, illetve a magyar államtól és nemzetközi forrásoktól is, mint a Christian Aid vagy az Act Alliance. Ugyan a civilek kezdeti lelkesedése csökken, az állandó önkéntesekkel a helyzet még fenntartható. Ugyanakkor

a lakhatási kérdések a tél beköszöntével egyre jelentősebb problémaként jelennek meg az ukrajnai menekültválság kezelésénél.

Hasonló, eseményekről számolt be a Dorkász Szolgálat Közhasznú Alapítvány, amelyet a holland Dirk Jan Groot hívott életre 1991-ben azzal a céllal, hogy egy nemzetközi keresztény segélyszervezet a kommunista országok elnyomottjain segíthessen. Mára már kibővült a célcsoport és a tevékenységi kör is: kimondottan rászoruló családokkal, hátrányos helyzetű gyermekekkel és a nehéz körülmények között élő idősekkel foglalkoznak a diakóniai szolgálat nyújtásától kezdve a börtön- és menekültmisszióig. Utóbbi tevékenység kifejezetten az ukrajnai menekültválság révén alakult ki, ezen belül is leginkább egy speciális csoporttal, a Kárpátaljáról származó, többnyire roma családokkal foglalkoznak. A Debrecenben működő alapítvány a háború kitörését követő egy héten belül alakította ki válságkezelő profilját. A fegyveres konfliktus kezdete óta többségében kárpátaljai magyar családokat fogadtak be egy egykori kemping területén kialakított befogadóközpontba, ahol

jelenleg körülbelül 200 személy számára biztosítanak lakhatást. Közülük mintegy 80% rendelkezik menedékes státusszal – azaz nem kettős állampolgár.

Ukrajnából menekült gyerekek online tanórán vesznek részt a budapesti Baross Imre Artistaképző Intézetben 2022. november 9-én. A Nemzeti Cirkuszművészeti Központ 2022 márciusa óta folyamatosan fogadja és segíti az ukrán menekülteket, elsősorban a cirkuszművészeket és családtagjaikat. A központ a menekültek számára nyújtott szállás és a napi háromszori étkezés mellett lehetőséget biztosít a gyakorlásra és bemutatkozásra, a foglalkoztatásra és tanulásra, rekreációs programokra, valamint teljes körű segítséget nyújt az ügyintézéshez és a szakellátások igénybe vételéhez. Forrás: MTI/Balogh Zoltán

Kezdetben érkeztek még Kelet-Ukrajnából is menekültek, azonban ők vagy tovább utaztak vagy idővel visszatértek hazájukba. A jelenlegi lakók részére felújított és szigetelt faházak, konténerházak és egy nagyobb téglaépület áll rendelkezésre, valamint az első hónapokban magánbefogadókkal is kooperáltak a menekültek minél széleskörűbb elhelyezése érdekében.

Felmerül a kérdés, hogy a kárpátaljaiak miért hagyták el otthonukat, hiszen lakóhelyük nem vált háborús területté. A Dorkász Alapítvány által befogadott személyek közül legtöbben a kialakult félelem miatt hagyták el Kárpátalját. Ugyanakkor sok olyan férfi is van a befogadottak között, aki már a háború előtt is Magyarországon folytatott munkát, ezáltal inkább az egész családdal ideköltözött a szétszakítás elkerülése érdekében. A munkalehetőség valóban mozgatórugóként jelenik meg a maradás kérdésében, ugyanis a Debrecenben tartózkodó férfiak több mint 90%-a dolgozik például az alapítványnál vagy akár az ország más területein. A nők esetében azonban ez nem mondható el: ők továbbra is a gyermekeket nevelve, háztartásbeliként élnek.

Keresetkiegészítésként ezért minden család hetente utalványt kap, amelyet kizárólag élelmiszerre egy adott üzletláncnál használhatnak fel.

Mivel az alapítvány által befogadott személyek mindegyike beszéli a magyar nyelvet, a nyelvismeret hiánya nem okozott problémát, helyette az egészségügyi ellátás megoldása merült fel kihívásként. Az Ukrajnában hagyott orvosi papírok és a hiányzó kötelező oltások miatt számos, a magyar rendszerben alanyi jogon járó szolgáltatástól esnek el vagy jutnak hozzá nehezen a befogadott személyek, még ha többségükben rendelkeznek is menedékes státusszal.

Hasonló megpróbáltatást jelent a gyermekek oktatási rendszerbe való integrálása, habár jelen
esetben nem az orosz vagy ukrán nyelv kizárólagos ismerete okozott kihívást, hanem a korábbi iskolalátogatás hiánya. A nyár folyamán már tartottak foglalkozásokat a fiataloknak, amely alapján az alapítvány felismerte, hogy a teljeskörű integráció többnyire megoldhatatlan (bár közel tíz gyermek esetében sikerült), ezért inkább egy saját iskolát hozott létre. Szakemberek segítségével felmérték a gyermekek fejlettségi szintjét, és ennek alapján négy csoportot tudtak életre hívni, ahol a gyermekek egyéni tanrend szerint tanulhatnak a magyar oktatási rendszer alapján. Emellett óvodát is üzemeltetnek a tanév eleje óta. Utóbbiakhoz jelentős külső támogatásra volt szükség, ehhez több kisebb és nagyobb szervezet áll(t) rendelkezésre, mint az UNICEF, a Pharus Alapítvány vagy a Terre des Hommes Alapítvány, de ezek mellett állami és magánszemélyek által felajánlott támogatáshoz is hozzájutottak. A különböző együttműködések anyagi és tárgyi hozzájárulást is jelentenek, amelyeknek köszönhetően összehangoltan képesek a válságkezelésre.

Fotó: Nagy Bogi - Origo

Összegzés

Az ukrajnai menekültválság kezdete óta Magyarország – frontország lévén – magától értetődően nem kérdőjelezte meg a segítségnyújtás azonnali szükségességét, egyedi megoldásokkal – az újonnan létrehozott, hordozható eszközökről végezhető regisztrációs rendszer vagy a BOK csarnok menekültek ellátására történő szolgálatba állítása – kezelte és kezeli a kialakult helyzetet. Ugyan a regisztrált belépők számától jelentősen eltér a menedékes státuszt igénylők és birtoklók száma, a magyar szociális ellátórendszer számára ez is kihívást jelent a korábbi, ilyen jellegű tapasztalatok hiányából fakadóan. Az viszont jól kirajzolódott az elmúlt lassan egy év során, hogy

a különböző szervezetek között, valamint az állami szereplők és a szervezetek között jelentős kooperáció alakult ki, amely által a Magyarországon maradni kívánó menekültek ellátása megoldottnak tekinthető.