Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Hogyan értékeli az Európai Unión kívüli országokból importált élelmiszerek biztonságát, minőségét?
Az európai fogyasztók évtizedeken keresztül rendkívül szerencsés helyzetben voltak azért, mert az európai élelmiszer-biztonsági szabályok garanciát adtak arra, hogy a boltban csak az árakat kellett figyelni. Biztosak lehetett abban: még ha a legolcsóbbat is veszik, akkor is olyan minőséghez jutnak, amely a világ más pontjain akár extra minőségnek számítana.
Ha az európai fogyasztó azt gondolja, hogy a világ különböző pontjairól ideszállított élelmiszer ugyanazt az élelmiszer-biztonságot jelenti, mint amihez ő az elmúlt évtizedekben, egy zárt európai piacon hozzászokott, akkor az illúzió.
Nagyon népszerű és nagyon terjed, hogy úgy állítsunk elő élelmiszert, hogy az természeti oldalról is fenntartható legyen, de ki kell mondani, hogy
akár Ukrajna, akár Brazília meg sem közelíti azokat az elvárásokat, amelyeket az európai társadalom az európai élelmiszer-előállítókkal szemben megfogalmaz.
Hogyan látja: az elmúlt évek kormányzati támogatásai, programjai, úgy mint a Magyar Falu Program és a falusi CSOK mennyiben segítették a fiatalok helyben maradását, a vidéki élet vonzóbbá tételét?
Jómagam elfogult vagyok, hiszen falusi ember vagyok, aki falun nőtt fel, és számomra tudatos választás volt, hogy a szülőfalumban szeretném a saját gyermekemet is felnevelni. Nálunk az egész családom mindig mezőgazdaságból élt, így ehhez van kötődésem. Hiszek abban, hogy a vidéki életforma magasabb életminőséget tud nyújtani a nagyvárosi élettel szemben. Ez nyilvánvalóan egy szubjektív értékítélet, de örülök neki, ha az embereknek megadjuk azt a lehetőséget, hogy ne kényszerből döntsenek a város mellett.
Előremutató, ha a vidéki térségekben olyan fejlesztéseket hajtunk végre, amelyekkel azokat a kényelmi szolgáltatásokat könnyen, vagy kis erőfeszítéssel elérhetik a vidéken lakók, amelyek egyébként adottak a nagyvárosokban.
A Magyar Falu Program óriási siker, annak révén rendkívül komoly fejlesztések valósultak meg a magyar vidéken. A falusi CSOK-kal pedig megadják a fiataloknak azt a lehetőséget, hogy anyagilag is motiváltak legyenek a vidéki életforma választásában.
Faluhelyen még van esélye annak, hogy haszonállatot lássanak a gyerekek, és megismerjék, hogyan állítják elő az élelmiszereket. Ezzel szemben egy nagyvárosban felnövő gyermek nem lát ilyet, nem véletlenül annyira népszerű az állatkertekben a haszonállatokat bemutató rész.
Ez sajnos szomorú, de érthető is, hiszen ahogyan a nagyvárosok lakosságszáma nő, egyre többen nőnek fel úgy, hogy nem látnak haszonállatot, nem tudják, miből készülnek az élelmiszerek, honnan kerül az asztalra a zöldség, a gyümölcs.
Ezért is fontos az Európai Friss Csapat program. Pontosan miről is szól ez?
A WHO ajánlása szerint minden embernek naponta 400 gramm zöldséget, gyümölcsöt kellene fogyasztania, de ettől Magyarországon elég távol állunk, és ami még szörnyűbb, hogy ez a fiatalokra hatványozottan igaz. Külföldi partnerekkel együttműködve két-három éves fogyasztásösztönző programot valósítottunk meg, amely keretében próbáltuk megismertetni és megszerettetni a gyerekekkel a különböző zöldségeket, gyümölcsöket.
Nagyon sokan nem is kóstoltak még olyan zöldségeket, gyümölcsöket, amiket megmutattunk nekik, éppen ezért próbáltunk a szülőknek is segíteni abban, hogy miként tegyék vonzóbbá ezeket a gyerekeknek. Ez egy nagyon komplex program volt, és alapvetően a 6-18 éves kor közötti gyermekeket, fiatalokat szólítottuk meg. Ennek érdekében például influenszereket is felkértünk, hogy minél könnyebben el tudjuk érni a fiatalokat. Persze nem titkolt cél volt, hogy a hazai zöldség- és gyümölcságazatot is segítsük mindezzel.
Fontos, hogy az a generáció, amely most felnő, sokkal több zöldséget és gyümölcsöt fogyasszon, mint a megelőző.
Az izraeli háború és az iszlamista terror Európában történő felerősödése az orosz-ukrán háborúval együtt hogyan hathat a jövőben a magyar gazdák helyzetére, a magyar agráriumra? Ön mire számít?
Óriási a kockázat, és csak remélni tudom, hogy ezek a háborús gócpontok nem eszkalálódnak, és térben nem terjednek tovább, hiszen annak egészen súlyos következményei lehetnek.
Egy ilyen rendkívüli helyzetben különösen nagy jelentősége van annak, hogy egy közösség képes-e ellátni magát élelmiszerrel vagy nem.
Sajnos a világ éppen ezzel ellentétes irányba halad, ezért remélem, hogy az Európai Unió következő vezetése, amelyet jövő nyáron választanak meg az európai emberek, a józan ész mentén fog gondolkozni, és a most tapasztalható őrültségeket háttérbe fogják szorítani.
