Deutsch Tamás: Brüsszel ma háborús uszítóként viselkedik

Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti képviselője interjút ad az Origónak.

Ukrajna felkészültsége olyan messze van az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésétől, mint Makó Jeruzsálemtől. Ezért Ukrajna uniós tagsága rossz döntés, és Magyarország ebben a rossz döntésben nem is kívánt részt venni – mondta el az Origónak adott évértékelő interjúban Deutsch Tamás. A Fidesz európai parlamenti képviselője úgy látja, hogy Brüsszelben olyan döntésekre készülnek, amelyek hatása nagyon súlyos és negatív következményekkel járhat. Azt is hangsúlyozta, hogy sok európai politikusnak nincs meg a politikai hátországa, a politikai ereje vagy mozgástere ahhoz, hogy az agresszív liberális fősodorral szemben képes legyen önmagát vállalni, így inkább felmondja a leckét. Világossá tette: ma is sokan gondolják, hogy majd térdre tudják kényszeríteni a magyar miniszterelnököt és Magyarországot, de egyre többen vannak, akik már látják, hogy ez biztos nem fog sikerülni, mert a magyarok kitartanak. Hozzátette azt is, hogy sok nyugat-európai jobboldali képviselő kénytelen a baloldali és liberális véleményterror előtt meghunyászkodni, mert nem akarja kockára tenni egzisztenciáját, karrierjét. Deutsch Tamás azt is megfogalmazta, hogy a magyarországi baloldal és a liberális tábor saját erejéből nem képes választási győzelemre, ezért a sikerüket kizárólag külföldi erők segítségétől, magyar ügyeinkbe történő beavatkozásától és jelentős anyagi támogatásától, kampányaik külföldről történő finanszírozásától várják. A képviselő az Origónak beszélt még arról is, mi történik Brüsszelben a folyosókon, a liftben, a zárt ajtók mögött; mit gondol a nemzeti konzultációról; mi mozgatja az Európai Unió „belső szankciós" politikáját, és azt is elárulta, szerinte mikor kaphatja meg Magyarország az összes neki jogosan járó uniós forrást.

Magyarország nem a fekete bárány, hanem az első fecske! – mi jut eszébe erről a mondatról?

Orbán Viktor miniszterelnök úr egy másik aforizmája jut eszembe néhány esztendővel ezelőttről, amikor úgy fogalmazott „harminc éve azt gondoltuk, Európa a jövőnk, ma azt mondjuk, mi vagyunk Európa jövője". Mára ugyanis az a lesújtó helyzet állt elő, hogy az Európai Uniót huzamosabb ideje túszul ejtő globalista, az amerikai demokrata deep state-be szerelmes, szélsőségesen liberális, európai birodalmat építeni akaró és az európai nemzetállamok leépítését célzó brüsszeli elit az egyenrangúságra és a kölcsönös tiszteletre épülő együttműködés helyett erőszakosan, fentről lefelé beszélve, csak alá- és fölérendeltségi viszonyokat működtetve képes cselekedni.

Mi magyarok annak idején a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogyan is működik a szovjet rendszer, és túlzás nélkül mondhatom, hogy a jelenlegi Európai Unió lassan azt a birodalmi működési logikát másolja.

Mindent Brüsszelből akarnak irányítani, mindent központosítva akarnak kezelni, mindent csak ideologikusan képesek megközelíteni.

Az az eredeti uniós elképzelés, amely a nemzetek kölcsönös együttműködése által azok erősödésére épített – ami egyébként Európa erősödéséhez is vezetett, és segített sokáig megőrizni a világban betöltött vezető szerepét – jelenleg vesztésre áll. Miközben Európa befolyása a világpolitikában folyamatosan gyengül és egyre vékonyodó gazdasági teljesítményt nyújt, addig

ha bármilyen kritikát is meg mer valaki fogalmazni az Európát folyamatosan gyengítő brüsszeli bürokráciával szemben, még nekik áll feljebb, fennhéjázóan beszélnek, pökhendien viselkednek, és fel sem ismerik a súlyos hibáikat.

Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti képviselője interjút ad az Origónak Fotó: Csudai Sándor - Origo

Látjuk, mi zajlik a színpadon, de valójában mi történik a színfalak mögött? Ön európai uniós képviselőként miről tud beszámolni: mi történik a kávézóban, a folyosókon, a liftben, a zárt ajtók mögött?

Két archetípusa van a politikai színpadon kívüli beszélgetéseknek. Az egyik, amikor a nyilvánosság háta mögött még azok közül is, akik engednek a brüsszeli kényszernek, miszerint mindenről „európaiul kell beszélni" – tehát megtanulják például, hogyan kell az illegális migrációról pozitívan beszélni, hogyan kell eltagadni az illegális migráció és a terrorfenyegetettség közötti kapcsolatot –, sokan a magyaroknak adnak igazat.

Sok európai politikusnak nincs meg a politikai hátországa, a politikai ereje vagy mozgástere ahhoz, hogy az agresszív liberális fősodorral szemben képes legyen önmagát vállalni, így inkább felmondja a leckét.

Sok évembe telt, mire a maga mélységében megértettem, milyen kiszolgáltatottságban is léteznek a jobboldali, konzervatív, kereszténydemokrata képviselők Nyugat-Európában.

A nemzeti büszkeség például egy természetes, normális emberi érzés, fontos európai politikai érték, de ma ezt Nyugat-Európában nyíltan kimondani és vállalni, kevés kivételtől eltekintve, felér egy politikai öngyilkossággal.

A baloldali és liberális körökben, a médiában és az NGO-k világában ugyanis ezt egyenesen szélsőséges álláspontnak, tomboló nacionalizmusnak minősítik. És ha figyelembe vesszük azt is, hogy éppen most zajlik az európai parlamenti választások jelöltállítási folyamata,

sok nyugat-európai jobboldali képviselő kénytelen a baloldali és liberális véleményterror előtt meghunyászkodni, mert nem akarja kockára tenni egzisztenciáját, karrierjét.

De a folyosón vagy egy kávé mellett mégis sokan elmondják nekünk, hogy nektek, magyaroknak van igazatok, köszönjük, hogy ti legalább ki meritek mondani az igazságot.

Vannak szép számmal olyan néppárti és szocialista kollégák is, akik a liftben suttogva súgják oda, hogy üdvözlik Orbán Viktor miniszterelnököt, és adjuk át neki, hogy tartson ki.

A beszélgetések másik típusa a Cseh Katalin-féle politikai robotokkal folytatott eszmecserék, akik még egy kávé melletti beszélgetés során is kizárólag csak a faék egyszerűségű mantráikat tudják szajkózni.

Nincs egyetlen önálló gondolatuk sem, csak az előre megírt brosúrák betáplált mondatait, a fanatikusan elvakult ideológiai szövegeket tudják ismételgetni. De ha már Cseht említettem, a magyar dollárbaloldal európai ámokfutása tényleg nem ismer határokat, időről-időre pedig azt is bebizonyítják, hogy még mindig alul tudják múlni saját magukat. Elég ha csak felidézzük például Cseh Katalin legutóbbi hisztérikus performanszát, amikor az Európai Parlament plenáris ülésén fennhangon kiáltozva sokadjára úgy szidta Magyarországot magyar (!) képviselőként, amikor azt találta mondani, hogy meg kell nézni, „az egyik tagállamunkban" mi történik. Cseh tehát még véletlenül sem azt mondja, hogy Magyarországon, vagy a hazájában mi történik, hanem úgy fogalmaz, hogy „az egyik tagállamunkban". Nincs új a Nap alatt, a dollárbaloldal képviselői évek óta szakmányban árulják a saját hazájukat.

Deutsch Tamás kemény kritikát fogalmazott meg a baloldali képviselők viselkedésével kapcsolatban Fotó: Csudai Sándor - Origo

Mi az oka ennek a „hazaárulás-féle" politikának? Mi motiválja ezeket a képviselőket?

Mindenek előtt az motiválja őket, hogy a magyarországi baloldal és a liberális tábor saját erejéből nem képes választási győzelemre, ezért a sikerüket kizárólag külföldi erők segítségétől, magyar ügyeinkbe történő beavatkozásától és jelentős anyagi támogatásától, kampányaik külföldről történő finanszírozásától várják.

És ezeknek a külföldi erőknek a támogatásáért, a külföldi kampánypénzekért bármire, hatalomsóvárgásukban még a legalapvetőbb nemzeti érdekeink, a nemzeti szuverenitásunk feladására, elárulására is gondolkodás nélkül képesek.

A politikai kognitív disszonanciájukban pedig a hazaárulásaikat nagy nemzetközi progresszív erőcsoportokhoz való tartozás hamis illúziójával próbálják magyarázni, pedig a valóságban csupán ezeknek a külföldi globalista hatalmi csoportoknak az egyszerű kitartottjaik. Politikai magatartásuk mögött egy rögeszmés gondolkodásmód is meghúzódik. A magukat progresszívnek füllentő közéleti szereplők ugyanis nem az emberekkel, az emberek létező és valós problémáival, hanem kizárólag a saját ideológiai elképzeléseik agresszív érvényesítésével foglalkoznak. Számukra a politikai ideológiájuk a minden.

Nem az emberek egyéni és közösségi problémáit akarják megoldani, hanem minden ember gondolkodásmódját akarják erőszakosan megváltoztatni. Ezért van az, hogy az ideológiai háborúskodásaikban már a normalitásnak is hadat üzentek.

A Fidesz európai parlamenti képviselője úgy látja, hogy a magyarországi baloldal és a liberális tábor saját erejéből nem képes választási győzelemre Fotó: Csudai Sándor - Origo

Mi Brüsszel valódi célja a Magyarországot támadó jogállamisági eljárásokkal?

Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy a mindenfajta valóságalapot nélkülöző hazudozás és rágalmazás, illetve a kettős mérce intézményes alkalmazásának sajátos vegyítéke az, ahogyan ez a jogállamisági dzsihád zajlik ma az Európai Unióban.

Ezeknek az eszközökben nem válogató politikai támadásoknak az igazi mozgatórugója tényleges jogállamisági problémák hiányában valójában két teljesen más dolog.

Egyrészt Brüsszelben politikai-ideológiai előítéletek alapján zsarolják, büntetik a baloldali-liberális fősodortól a legfontosabb kérdésekben – migráció, háború, genderideológia – eltérő állásponton lévő országokat.

Egyrészről tehát iszonyú veszélyesnek tartja a brüsszeli bürokrácia, hogy mi magyarok mintegy első fecskeként bátran és határozottan képviseljük a brüsszeli fősodortól eltérő véleményünket. Persze az első fecske egyedül nem csinál nyarat, de sok fecske már a nyár közeledtét jelenti, és Brüsszelben nagyon nem akarnak évszakváltást az európai politikában. Ezért minél előbb le akarják lőni ezt az első fecskét!

Másrészt az a célja a brüsszeli elitnek, hogy az Európa nyugati felén lévő nagyok, és még a közepes országok is el tudják kerülni az Unió súlyának, szerepének és gazdasági teljesítményének gyengüléséből fakadó negatív hatásokat. Az Európai Unió ugyanis elveszítette a világgazdaság összteljesítményéhez való hozzájárulásának a harmadát. 2010-ben Európa még a világ GDP-jének 22 százalékát adta, ez mára már 16 százalékra csökkent. Közben Kína 2010-ben a világ GDP-jének 9 százalékát, most már a 18 százalékát adja. Ezek az adatok azt gondolom magukért beszélnek.

Deutsch Tamás szerint Európa a vesztébe rohan Fotó: Csudai Sándor - Origo

Mi mozgatja az Európai Unió „belső szankciós" politikáját?

A nagy- és közepes méretű nyugat-európai országok a brüsszeli bürokráciában meglévő hatalmi pozícióikkal visszaélve egy olyan Unión belüli erőforrás-átcsoportosítást akarnak erőszakos módon végrehajtani, amely révén a már említett, az EU gazdasági teljesítményét érintő zsugorodás negatív hatásait csak a közép- és kelet-európai országok szenvedik el. Ennek a „belső szankciós" politikának az volt az első lépcsője, hogy az európai uniós fejlesztési forrásokhoz való hozzáférést a kettővel ezelőtti hétéves keretköltségvetésben „megsapkázták". Hiába volt érvényben egy uniós jogszabályban rögzített világos számítási rend, amely gazdasági fejlettség, lélekszám és az Unió átlagos fejlettségi szintjétől való elmaradás alapján meghatározta, hogy adott ország mekkora fejlesztési forrásokhoz juthat, a „megsapkázás" miatt ez nem lehetett mégsem annyi, mint amennyi a jogszabályok alapján járt volna, hanem maximalizálták az egy országra jutó fejlesztési források legmagasabb összegét.

Rajtunk spóroltak, tőlünk vettek el maguknak, pedig az Unió egyik alapvető célja éppen a felzárkózás, a felzárkóztatás.

AZ INTERJÚ A KÖVETKEZŐ OLDALON FOLYTATÓDIK! KÉRJÜK LAPOZZON A FOLYTATÁSÉRT!