Demeter Szilárd: Tolerancia

A szerző előadásában hallható a Kossuth Rádióban Demeter Szilárdnak, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című kötete alapján készülő jegyzetsorozata. A Tolerancia című fejezet a Vasárnapi újság június 16-i adásában hangzott el.

A tolerancia jelentése: türelmesség, türelem. A latin »tolero« jelentése: elvisel, eltűr. Fordítják béketűrésnek is. Tűrünk, hogy béke legyen. A toleranciának olyan – komolyan vehető – értelmezésével még nem találkoztam, ami „helyeslés”-nek fordította volna. Ha valamit tolerálok, attól még nem helyeslem.

A tolerancia azt jelenti: tetszik, nem tetszik, elfogadom a másság másságát. A kölcsönös tisztelet alapján azt feltételezem, hogy az ő nézőpontjából az én másságomat is elfogadja.

Ha ezt nem teszi, ha azt akarja, hogy radikálisan megváltozzak, hogy olyan legyek, mint ő, akkor intoleráns.

Ha tehát azt várod el tőlem, fehér, keresztény, nemzeti és heteroszexuális családfőtől, hogy helyeseljem a lmbtq+-propagandát, akkor intoleráns vagy. Vagyis megsérted az lmbtq+-világ legalapvetőbb értékét. Gyakorlatilag a saját értékvilágod fundamentumát.

A másságot csak a totalitárius diktatúrák nem tudják elviselni. Ez is közös a nácikban és a kommunistákban. Ha azt akarod, hogy komolyan vegyelek, ne légy moráldiktátor. Fogadd el, hogy bár elviselem a másságodat, de nem helyeslem. És ezért még nem kell morálisan megbélyegezned engem. A tolerancia tehát azt jelenti, hogy ha a saját életedet akarod élni, akkor hagyod, hogy én is a saját életemet éljem.

A közelgő Pride miatt adja magát a példa: hogy ki kivel és hogyan fekszik egy ágyba, ki kivel él együtt, az nem társadalmi probléma, hanem magánéleti kérdés. A homoszexualitás nem kultúra, hanem szubkultúra. Más civilizációval ellentétben a nyugati civilizációban tolerált. Senkit nem dobnak le a háztetőről csak azért, mert a saját neméhez vonzódik.

Kedves mások! Azt mondjátok, hogy a homoszexualitás nem betegség. Nem fogyatékosság. Egyesek szerint az – de a Pride mindenkori üzenetét dekódolva a melegek nem így tekintenek magukra, következésképpen elfogadom mint teljes értékű életgyakorlatot.

Fotó: ATTILA KISBENEDEK / AFP

De akkor miért akarjátok, hogy úgy tekintsünk rátok, mint problémára?

Mert erről szól az úgynevezett érzékenyítés és ennek a gyermekeket célzó alváltozata. Áldozat akartok lenni, mert az áldozatiság kultúrája morálisan igazolja azt, amit választottatok. Ha nem propaganda, akkor önigazolás.

Csakhogy a hétköznapi tapasztalat szerint ahol az én heteró szemem homoszexualitást lát, ott a kisgyerekem két, egymást szerető embert. Neki természetes, ami nekem nem az. Akkor fog rajta megütközni, ha látja, érzékeli, hogy én ezen megütközöm. Nem őt kell tehát érzékenyíteni. Engem kéne. De ehhez nem az ő világán keresztül vezet az út. Sőt, botrányok sora mutatja, hogy az kontraproduktív.

Ezért, bár elviekben kiálltam és kiállok azon jogotok mellett, hogy elmondhassátok a magatokét, a gyakorlatban minden porcikám tiltakozik a kisgyermekeket célzó LMBTQ-érzékenyítő mesék ellen. Valahol itt húzódik a toleranciám határa. Hagyjátok békén a gyermekeinket.

A teljes írás ITT olvasható!

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK