Szárnyaló légierő: egyre több lehetőség és kiemelt bérezés várja a pilótákat a Magyar Honvédségnél

Ugrik Csaba dandártábornok és Szarvas Dávid főhadnagy a kecskeméti repülőbázison

Ugrik Csaba dandártábornok és Szarvas Dávid főhadnagy vadászpilóták. Mindketten Gripen vadászgépeket vezetnek, és óriási tapasztalat van a hátuk mögött, emellett viszont az alázat és a kitartás fontosságát hangsúlyozzák. Arról, hogyan lett belőlük vadászpilóta, milyen érzés egy ilyen nagy teljesítményű gépet vezetni több ezer méter magasságban, és miért ajánlják a fiataloknak ezt a hivatást, ők maguk meséltek az Origónak.

Bevezetőként mesélne arról, hogyan indult a pályafutása?

Ugrik Csaba dandártábornok: Már a gimnázium alatt, az MHSZ, akkori honvédelmi sportszövetség keretein belül motoros, valamint vitorlázó repülőgépre kaptam kiképzést, és itt eldőlt számomra, hogy pilóta szeretnék lenni. 1986-ban csatlakoztam a Magyar Honvédséghez, és több mint öt évig az akkori Csehszlovákiában kaptam pilóta képzést MiG-21-es gépre, majd miután 1991-ben hazajöttem, Taszárra kerültem, azután Pápára, 2001-től pedig Kecskeméten szolgáltam, 2013-ban neveztek ki bázisparancsnoknak. Repültem már MiG-21-esen, MiG-29-esen, és 2006 óta repülöm a Gripent.

Szarvas Dávid főhadnagy: Jómagam is korán tudtam, hogy pilóta szeretnék lenni. Amikor még a Nemzetvédelmi Egyetemen tanultam, ott jelentkeztem pilótának, és 2014-ben ki is választottak. Itthon még JAK-52-es gépen gyakorolhattam, majd 2015-ben utaztam ki az Egyesült Államokba, ahol többféle képzést is kaptam. Ez nemcsak nyelvi, hanem pilóta képzést is takart. Jártam például Mississippiben, ahol Texan II típusú gépen repülhettem, 2016-ban pedig Kanadában folytattam az NFTC keretein belül a tanulást. Itt taktikai képzést is kaptam, és közben majdnem három évig a Harvard II típusú gépeken oktattam is. 2021-től itthon kezdtem meg a Gripenre való átképzésemet, majd Svédországban folytattam, azóta pedig Kecskeméten szolgálok.

Ugrik Csaba dandártábornok és Szarvas Dávid főhadnagy a kecskeméti repülőbázison. Fotó: Honvédelmi Minisztérium

Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó pilóta váljon?

Ugrik Csaba dandártábornok: Azt szoktam mondani, hogy mi még a TOP GUN generáció vagyunk: azután, hogy megízleltem a repülés élményét, már nem akartam más lenni, csak pilóta. Nagy elhatározás kell ahhoz, hogy valaki vadászpilótává váljon, és egy pici szerencse is, mert egy komoly orvosi vizsgálatsorozaton kell átesnie a jelölteknek, és vannak kizáró okok, amelyek a testi adottságokból fakadnak, azok pedig már születésünkkor adottak. 

A vadászpilótaságot a Forma-1-hez lehetne hasonlítani. Óriási elszántság és a tudás befogadására alkalmas képesség is szükséges ehhez. A megszerzett tudást jól kell tudni alkalmazni, és ehhez hosszú távon kitartás is kell.

Szarvas Dávid főhadnagy: Jómagam tudatosan készültem arra, hogy vadászpilóta lehessek, és úgy próbáltam alakítani az életem, hogy ez összejöjjön, és ez szerencsére megvalósult. 

Azt gondolom, hogy kitartás és alázat mindenképpen szükséges ahhoz, hogy ezt a hivatást elsajátítsuk, és gyakorolhassuk. Az idáig vezető út nehéz, és semmit sem adnak ingyen, hiszen az oktatók rávilágítanak a legkisebb hibára is, és sokszor kell dolgokat újra és újra csinálnunk. Ez azért fontos, mert a levegőben a legkisebb hiba is életveszélyes lehet.

Milyen érzés Gripent vadászgépet vezetni?

Szarvas Dávid főhadnagy: Nehéz szavakba önteni ezt az érzést, talán leginkább a szabadsággal tudnám azonosítani. Egy elég nagy teljesítményű gép esetén, ha ráadom a gázt, a Gripen reagál rá, és a rendszere is úgy van kialakítva, hogy a gép azt teszi, amit a pilóta szeretne. Nyilván minden emberben ott van egy picit a kisgyermek is, de mellette elképesztően komplex eszközről van szó, és nagyon magas szintű elvárásoknak kell megfelelni.

Milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valakiből pilóta legyen?

Szarvas Dávid főhadnagy: Önbizalomra és magas szintű tudásra is szükség van ahhoz, hogy valaki jó pilóta legyen, és bízzon abban, hogy amit megtanult, az működni fog a gyakorlatban. Amiért az oktatók megdorgálták, azt okkal tették, és a levegőben igenis, ha hibázik valaki, fel kell ezt ismernie, és korrigálnia. 

A jó pilótát egy átlagostól szerintem az különbözteti meg, hogy mennyire veszi észre azt, hogy elkövetett egy hibát, és mennyire tud alkalmazkodni a levegőben ehhez az új helyzethez.

Ugrik Csaba dandártábornok a kecskeméti repülőbázison. Fotó: Honvédelmi Minisztérium

Erősödik hazánk légi erejének képessége. Mivel tud segíteni a modern technológia megjelenése a fiatalok képzésében, valamint miben más a mai modern technológiával repülni a régihez képest?

Ugrik Csaba dandártábornok: Jómagam nem a digitális korszakban nőttem fel, és bár vezettem a MiG-21-es és 29-es típusokat, de amikor megérkeztek az első Gripenek, és a modern technológiával először repülhettem, az egyértelműen megmutatta, hogy ez mennyire más. A modern gépek már szoftveralapúak, és így sok fejlesztést és új képességeket lehet adni egy repülőgépnek, amelyek segítik a repülést, így a fiatalok sok újat tanulhatnak. Azáltal, hogy a szoftverfrissítések révén folyamatosan tanulnunk kell, folyamatosan képezzük magunkat, az elménket is karban tartjuk.

Szarvas Dávid főhadnagy: A légierő mindig is maga mögött tudhatott egy technológiai előnyt, és a vadászrepülők tükrözik talán a legjobban, mennyire fejlett fegyverrendszerekről van szó. Minél modernebb technológiával képezik ki a leendő pilótát, és minél jobban hasonlít arra, amit majd a mindennapokban használnia kell, annál hatékonyabb és valósághűbb a képzés. A Gripen azért is jó, mert repülni is meg lehet tanulni, és a rendszereket is használni, például szenzorokat és különböző egyéb eszközöket.

 Szarvas Dávid főhadnagy a kecskeméti repülőbázison. Fotó: Honvédelmi Minisztérium

A hazámat szolgálom kifejezés mit jelent Önnek? Mit kaphat a Magyar Honvédségtől egy fiatal?

Ugrik Csaba dandártábornok: Ez egy katonai hivatás, amely hiszem, hogy egy életre szól: a hazámat szolgálom. A Honvéd Vezérkar főnöke szokta mondani, hogy nyolc órában nem lehet megvédeni a hazát. Ez állandó 24 órás hivatás, de cserébe a Magyar Honvédségen belül egy második családra lelhetünk, sok juttatás és támogatás segíti a katonákat és a hajózó állományt, így azt gondolom, hogy ha beletesszük a magunk részét, ezt vissza is kapjuk, többszörösen is.

Szarvas Dávid főhadnagy: Ez az első eskü, amit minden katona letesz, felesküdünk arra, hogy megvédünk mindenkit, aki itt él, és számomra a legfontosabb, hogy a családomat biztonságban tudhassam.

Jelentős illetményfejlesztést kaptak a magyar légierő pilótái és műszaki szakemberei. Ön szerint miért fontos ez? Vonzóvá teheti ez a lépés a pályát a fiatalok körében?

Ugrik Csaba dandártábornok: Vadászpilótának lenni kiemelt tudást kíván, és fontos, hogy érdekeltté tegyük a fiatalokat abban, hogy olyan csúcstechnológiás eszközökön tudjanak repülni, szolgálni, amely elismerést jelent az egész világon. A hajózó és műszaki állományt érintő illetményemelés ennek a tudásnak és feladatnak az elismeréseként is szolgál, és szerintem a fiatalok számára vonzóbbá teheti a pályát: nemcsak anyagi, hanem erkölcsi értelemben is.

Miért fontos a vadászpilóták között a hagyományőrzés?

Ugrik Csaba dandártábornok: A Puma repülőszázad a II. világháborúban hazánk megvédésére tette fel életét, és nem hiába választottuk ezt az elnevezést, valamint a hagyományőrzés nem véletlenül szívügyünk. Az utolsó nagy pilóták, Pumák már nincsenek közöttünk, de korábban minden egyes rendezvényünkön itt voltak velünk. Ők még Messerschmitt repülőgépekkel repültek a második világháborúban, és a mai napig érvényes jelmondatuk: „vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse.” 

A hagyományok ápolása nagyon fontos, mert ezek a hősök iránymutatást adnak nekünk abban, hogy mi is a hazaszeretet, és példaképként szolgálhatnak a mai kor embere előtt is.

Szarvas Dávid főhadnagy: Mi, vadászpilóták elég kevesen vagyunk, ez egy szűk család, és ahogyan egy családban tisztelik az időseket, úgy mi is szívesen hallgatjuk, min mentek át az elődeink, nekik milyen tapasztalataik vannak, hiszen ezek minket is segíthetnek abban, hogy jobb pilótákká válhassunk.

A Puma repülőszázad jelmondata. Fotó: Honvédelmi Minisztérium

Miért ajánlaná a fiataloknak ezt a pályát?

Ugrik Csaba dandártábornok: 2001 és 2023 között az NFTC keretein belül képeztük a pilótáinkat Kanadában, és ezek a képzések tovább folytatódnak Olaszországban és Amerikában. A fiatalok olyan szakmát kapnak, amely tele van kihívással, izgalommal, és megmérettethetik magukat, ami számukra nagyon fontos. Éles körülmények között tudják kipróbálni magukat, a gyakorlatok során felmérhetik, hol tartanak a tudásukban, és igazi közösségre, barátokra találhatnak ebben a közegben.

Szarvas Dávid főhadnagy: Egyrészt mindenki érzi magában, hogy elhivatott-e, hiszen hosszú évek munkája szükséges ahhoz, hogy valakiből vadászpilóta legyen. Másrészt fontos, hogy kitartó legyen, de ha valaki lelkiismeretesen, komolyan tanul, annak meglesz a gyümölcse. 

Akit ez érdekel, javaslom keressen fel egy toborzóirodát, érdeklődjön a toborzótiszteknél, annak idején nekem is ők segítettek, és vágjon bele! 

Zseniális dolog professzionális környezetben tanulni, fejlődni és nagy teljesítményű, modern gépeken repülni, emellett olyan helyekre, képzésekre eljutni, ahová civilként egyáltalán nem lenne lehetőség. Aki szeretne hozzánk csatlakozni, keresse fel toborzó irodánk egyikét, vagy az iranyasereg.hu weboldalt.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK