Együgyü ének

Fiatalember, húszesztendős, velem egyidősSzép szeretőjét nagyon szeretiUgy szereti, épp mind medrét a folyó, amelyikben a halak is lebúnak az  iszapba, ha elfáradtakCsak símogatja és nagyon szeretiHa virágot kap, mind odaadja, a kenyeret is odaadja, nem szegi meg magaFölolvassa neki az újságot, megvárja, amíg elalszik, aztán elalszik ő isTüzet rakni is segít és fütyörészve vágja föl a fátHa volna szeretőm, én is nagyon szeretnémÉppen mint a medrét a folyó.1925. április<< előző   következő >>