Mikor az uccán átment a kedves

Mikor az uccán átment a kedves,galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett,édes bokája derengve fénylett. Mikor a válla picikét rándult,egy kis fiúcska utána bámult. Lebegve lépett - már gyúlt a villanys kedvükre nézték, csodálták vígan. És ránevettek, senki se bánta,hogy ő a szívem gyökere-ága. Akit ringattam vigyázva, ölben,óh hogy aggódtam - elveszik tőlem! De begyes kedvük szivemre rászállt,letörte ott az irígy virágszált. És ment a kedves, szépen, derűsen,karcsú szél hajlott utána hűsen! 1925. június / 1928<< előző    következő >>