Szeretők lázadása

Eljön az az éjjel, melynekminden csillaga szívig ég el.Föllázadt szeretők szaladnaklobogó hajakkal, zenékkel. Nótázva hozza mind a partiggörnyesztő piros drágaságát.Megtárul morogva a tengers kincseiket mind bedobálják. - Gyoztél, eljöttünk szerelemmel,ízedet visszahoztuk néked,nosza fogadd bilincseinket,kötözd be fájó szívverésed. Nosza fogadd hát koronánkat,a harangot, sapkánkon a csörgőt,egy zacskó lisztünk s egy marékelbúsult, ragaszkodó szöllőt. Fogadd most-tépett ágainkat,vedd jólcsinált szerszámainkat.Fogadd seprőnket, tányérunkat,de ágyunk helyett, nesze, magunkat. S füstölgő, parazsas homlokkalfiúk és lányok leguggolnak,fölöttük reszketve ereszkednekpártalanul nagy, teli holdak. S a víz a sok vad ajándéktólkijön értük, elönti oket,hanem hiába zúg, zúgásaerősbíti az éneklőket. A lányok dalát: Tenger vagyunk,keserű só vagytok ti bennünk -a fiúk dalát: Partok vagyunk,keserű tenger vagytok bennünk. - S a víz habzó, kibomlott kontyánragyogó holtakat ringat csengveés háborogván emlékezikaz elcsöndesült szerelemre. 1926. június<< előző    következő >>