Juhász Gyuláról való nóta

Hát huszonötév rút robotja kellettSzép, szűz szándékok postakocsiján,Hogy egy ital bor légyen áldomása?Hát ezért szédült nagy, szerény szive,Kürtjét fujván a tündöklő bakon?Az értetlenség és a félreértés,Magyar, dacos, konok-sörényű ménekNagy bánatának szelid gyeplején,Hogy végre mégiscsak falunkba értek. Magyarország, duhaj legények falva,Ó, itt nem is vár senki levelet,Nem tud olvasni senki itt igét,Csak néhány ember nem írástudatlan.Itt több a csaplár, mint a néptanító,Ki fölolvassa a szerelmes szókat.S az igehozót fitymálja a törpe,Pedig nagyobb, mint száz Napóleon! Huszonötéves málhás kocsijárólMindenkinek jár távoli csomagS egy égi izenet, amit hozott,Ahonnan jött, az örök szeretetbőlS hová már vissza is tér nemsokára,Csak huszonötév robotja utánMegissza ezt a hitvány áldomást. 1923. június 16.<< előző    következő >>