Mért hagytál el, hogyha kívánsz

Igaz-e, hogy érezlek most is,Amikor messzire vagy tőlem?Mért hagytál el, hogyha kívánsz,Ha bennem lehetsz csak ünneplőben. Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól?Mért fáradnak el a rohanók?Mért rág szú-módra szét a tengerKarcsú, viharra teremtett hajót?... Tudom, hogy jössz majd. Úgy esel belém,Mint szép, szikrázó mennykő a tóba!De megégetnők-e a világot,Vonagló lángokként összefonódva? S pocsolyákba árkolt bús arcombaBirnál-e nézni, ha én is belelátnék?...Ó asszonyom, te balga, te bolond,Játszót-játszó, ostoba, semmi játék! 1924 nyara<< előző    következő >>