Volt az ember. Járt, megállt, szétnézett,Aztán azt mondta: Körtefa vagyok.S gyökere lett a föld, dereka a magasság,Lombja az égÉs körtét ettek a bogarak,A madarak, az éhes csillagok. Akkor tovább ment. Járt, megállt, szétnézett,Aztán azt mondta: Szén és vas vagyok.És csörömpölő acélműhelyekbenTűzre dobta a nagy hegyeket,Hogy a halállal és az új időkkelSzáguldják meg a versenyt dübörögveSzédítő, karcsú expresszvonatok. Szólt az ember, szólt, megállt és elmentS csak azt nem mondta, hogy ember vagyok. 1924. július 17.<< előző következő >>
Vágólapra másolva!
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!