Cseveg az olló. Néne nyesi a pázsitot,guggol. Hátulról nézve is látni, ásitott. Rádió nyüzsög. Szárnyak dongnak az üvegen.Lágy szellők táncot járnak a puha füveken. Az idő semmit játszik, langy tócsa most, megállt.Hogy elleng, abból látszik, hogy remeg a virág. Én sem tudom már régen, alszom? vagy dolgozom?Megterit feleségem szép fehér abroszon. Az eget is a tájon vászonfény lepi el.Csillog, mert üvegtálon ül, a földieper. Boldog vagyok? A kedves mellettem varrogats hallgatjuk, amint elmegy egy vak tehervonat. 1935. nyár<< előző következő >>
Vágólapra másolva!
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!