Óh, köd a lelkem, ködben álla rózsaszál, a rózsaszál.Papagáj-hajnal szállt fölötte,szárnyával hátba is ütötteés ő mosolygott, a balogs amikor csendes este volt,levelén megpihent a holdés tüskéin a csillagok. Derengő rózsa, szomorú,derekán szalmakoszorú.Derű, de bú a foglalatja.Tavaszom, hajnalom lakatja.Szerelmem atyja! el ne dülj!Bár reszketésre született,böködik nagycsontú szelek,hópelyhek zümmögik körül. 1928. szeptember 12.<< előző következő >>
Vágólapra másolva!
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!