Balatonszárszó

1 Zúg már az ősz, gyűlik és kavarog,fehér habokba szaggatja a zöldet.Fogócskáznak az apró viharok,az ablakban a legyek megdögölnek. Nyafog a táj, de néha némaságjut az eszébe s új derűt lel abban.Tollászkodnak a sárga lombu fák,féllábon állván a hunyorgó napban. Kell már ahhoz a testhez is az ágy,mely úgy elkapott, mint a vizek sodra.Becsomagoljuk a vászonruháts beöltözünk szövetbe, komolykodva.2 Míg nyugtalanul forgott nagy, lágy habokon az az éj,      a csónak alatt hüvös öblögetési kotyogván,én nyugtomat ott leltem piros ölben, amint a szeszély,      meg a természet gyönyörűn lecsapott rám. Én fáztam előbb, mert ősz volt már s aki emberi lény,      az mind szomorúbb, mikor újra tanulna remegni.Kettős remegés tölt: vágy s hüvös árnyak igy ősz elején,      mikor elkezdnek a szelid öregek köhögetni.3       Je n'ai point de theme,      excepté que je t'aime -       költeni csak ezt tudtam,      mert mindig elaludtam,       hisz annyiszor öleltem,      ahányszor rája leltem.       Szemüveg volt az orrán,      az alól nézett énrám s amikor magamhoz szorítottam, a szemüveg alatthunyta le a szemét. Pedig mindig zavarják az embert.       Szivemben bizony kín dúlt,      mikor a vonat indult,       de nem sokat merengtem -      esett, hát hazamentem.       Száz gramm dohányt hagyott rám,      hogy legyen cigarettám.       S nem álmot, hanem alvást.      Nem látjuk többé egymást. 1936. szeptember<< előző    következő >>