Egy költőre

Téged szeretnek: könnyen értenek,nem kérdezed, ha félni kell, hogy félj-e;én tulmagasra vettem egemets nehéz vagyok, azért sülyedtem mélyre. Lásd, öt és fél kilósnak szült anyám,de elviselte. Azért kell kivárnom,ki innen vesz föl s elvisel magán,hogy szabad lélek legyek a világon. Szerencséd volna? Én azt nem hiszem.Majd előtűnik mögüle az érdem,vagy összetörsz s a tél vizeibenkemény szavakért könyörögsz majd térden. Nekem sikerült (s ez is szégyenem,hisz nem egyéb az ember-árulásnál)hogy csupán száraz kenyeret egyemaz isten testén való osztozásnál. 1937. szeptember<< előző    következő >>