Én dobtam

Én dobtam ide magamat, szivünkben vakok topognak, deszándékunk egyet jelent a rádiummalMaholnap Jehovák leszünk, hogy emberré teremtsük magunkat újraEz a szerelem s a patakhúrú ének, mely most kinyujtozkodik,hogy fölérjen valahogy kedvesem bokájáigA lélek hullámhossza éppen a magasságom, ezért van az,hogy csóknak mondjuk a szédítő naprendszereketForognak és zengő fekete hajuk alatt szelíden mosolyognak az imádságok. Nehéz álomban hervadnak az órákDe violakert úszik belőlünk arasznyira a város föléOdaindul a vonat s a könnyek árnyékában odasikoltanak a karcsú tornyokHát gondoljatok a hárfaszemű fiatalokra, szegényekNincs, aki friss, tiszta vízzel borulna ártatlan életükre. 1924. ősz<< előző    következő >>