Puha szántások esővert, leves gerezdjei közöttcsüggedten várják a fák a sebes, apadt mellű ködöt. Sárga levelük lefele konyul, törzsük vizes, ragyog.Kisírtan állnak - gyorsan alkonyul s e fák magányosok. Még gallyas, vágatlan, sudár alak mind: hántatlan dorong.Fényes gyümölcsük helyén hallgatag, zömök varjú borong. Görcsösen fogja ijedt gyökerük az elmálló talajt.Nedvük sebesen kering, tüdejük még zörren, még sohajt. Rügyre gondolnak mormolva e fák. S a tág ég tiszta, nagy -reggel az erkölcs hűvös, kék vasát megvillantja a fagy. 1932<< előző következő >>
Vágólapra másolva!
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!