Hibás teljesítés: a szavatossági igények érvényesítésének határideje (III. rész)

A Ptk. a szavatossági igények érvényesítésére elévülési és jogvesztő határidőket határoz meg, amelyek egyaránt a teljesítéskor kezdődnek. A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője, dr. Juhász László sorozatunk harmadik részében az igényérvényesítési határidőkkel összefüggésben ad átfogó képet. (Az első és második rész itt olvasható.)

A Ptk. 308. § (1) bekezdése fogalmazza meg a legfontosabb szabályt, amely szerint a jogosult a teljesítés időpontjától számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait. Ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás vagy kötelező műszaki előírás határozza meg (kötelező alkalmassági idő), és ez hat hónapnál rövidebb, az igény érvényesítésére ez a határidő irányadó.

Fogyasztói szerződés esetében viszont a fogyasztó a teljesítés időpontjától számított kétéves elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági igényét. Az ennél rövidebb elévülési határidőt megállapító kikötés semmis. Ugyanakkor, ha a fogyasztói szerződés tárgya használt dolog, a felek rövidebb határidőben is megállapodhatnak, egy évnél rövidebb elévülési határidő azonban ebben az esetben sem köthető ki.

A Ptk. 308/A. § (1) bekezdése szerint, ha a jogosult igényét úgynevezett menthető okból nem tudja érvényesíteni, így különösen, ha a hiba a jellegénél vagy a dolog természeténél fogva a 308. §-ban meghatározott határidőn belül nem volt felismerhető, a szavatossági jogok érvényesítésének határideje a teljesítés időpontjától számított egy év, tartós használatra rendelt dolog esetében három év. Ha a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb, az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.

Az általános elévülési szabályok

A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője kifejtette: a szavatossági elévülési határidők számítására az elévülés általános szabályai az irányadók. Ennek megfelelően a szavatossági igények elévülése a Ptk. 326. § (2) bekezdésének és 308/A. § (1) bekezdésének helyes értelme szerint nyugszik akkor, ha a jogosult a követelést menthető okból nem tudja érvényesíteni, így különösen, ha a hiba a jellegénél vagy a dolog természeténél fogva (ez a korábbi szabályozásban rejtett hibaként szerepelt) az elévülési határidőn belül nem volt felismerhető.

Elévülés nyugvásáról akkor beszélünk, ha a jogosult menthető okból nem tudja az igényét érvényesíteni. Hibás teljesítésénél tipikusan ilyen ok, ha a jogosult legnagyobb gondosság mellett sem tudhat a hiba okáról. Például vesz egy házat, aminek egy év múlva elkezdenek repedezni a falai, és kiderül, hogy a rossz alapozás okozza a repedést. Ebben az esetben a repedések megjelenéséig bizonyosan nyugszik az elévülés.

Dr. Juhász László rámutatott: a bírói gyakorlat az általános elévülési szabályok tekintetében is rendkívül megosztott volt, sokan nagyon szigorúan vizsgálták ezeket a szabályokat, mások viszont megengedően. Így előfordult, hogy hasonló esetben az egyik bíróság elutasította a keresetet, más bíróság viszont marasztaló határozatot hozott, sőt a Legfelsőbb Bíróságon is ellentétes döntések születtek. Az előbbi példánál maradva, volt olyan bíróság, amely a repedések megjelenésétől számított három hónapig engedte meg a per megindítását, más bíróság viszont a repedés okának kimutatására beszerzett szakvélemény megismerésétől. A Kúriának ezért olyan értelmezést kellett adnia, amely ezt a kettősséget feloldja.

A Kúria véleménye

A kollégiumi vélemény szerint a hiba felismerését e jogszabályi rendelkezések alkalmazása során az jelenti, ha a jogosult tudomást szerez mindazokról a tényekről, amelyek ismerete szükséges a hiba miatti szavatossági igény érvényesítéséhez.

Vagyis, a hibajelenség (az említett esetben a ház falának a repedése) észlelése mellett felismeri a hiba okát, terjedelmét, jelentőségét és következményeit is (különösen, hogy a hiba, a példában tehát az alapozás hibája, a szerződéskötést megelőző, vagy azt követő időszakban felmerült ok miatt jelentkezett-e. Az elévülés nyugvásának megszűnése ugyanis csak akkor következhet be, ha a jogosult a követelése érvényesíthetőségének helyzetébe került.

A szavatossági igény érvényesítéséhez szükséges tényeket a jogosult számos esetben a hibajelenség észlelésekor maradéktalanul - további vizsgálódás nélkül is - megismeri. Más esetekben viszont szakember bevonása is szükséges lehet annak kiderítésére, hogy az adott hibajelenséget mi idézte elő, valamint a hiba terjedelmének, jelentőségének és következményeinek megállapítására. A szükséges szakmai vizsgálatra szakértő megbízásával, vagy előzetes bizonyítás keretében is sor kerülhet. Ilyenkor az elévülés mindaddig nyugszik, ameddig a jogosult a szavatossági igény érvényesítéséhez szükséges adatokat a szakértő tájékoztatása, illetőleg a beszerzett szakértői vélemény alapján meg nem ismeri - hangsúlyozta a Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője.

Felismerhető hiba, fel nem ismerhető hiba

Az azonban, hogy a jogosult a hibát - az okaira, terjedelmére, jelentőségére és következményeire is kiterjedően, tehát teljes körűen - nem ismerte fel, csak akkor eredményezheti az elévülés nyugvását, ha a hiba kellő időben történő felismerése a jogosult hibáján kívüli okból maradt el. Ezért akkor, ha a hibajelenség észlelését követően a jogosult ésszerű időn belül a saját érdekkörében felmerült okból nem tesz intézkedéseket az igényérvényesítéshez még szükséges tények megismerésére (nem fordul szakemberhez, nem kezdeményezi az előzetes bizonyítást a fenti példánál maradva a repedés okának kimutatására stb.), az elévülés nyugvásának jogkövetkezményei nem alkalmazhatók.

Az elévülés nyugvását más további körülmények is előidézhetik. Ilyen körülmény lehet az, hogy a felek a hibás teljesítés peren kívüli orvoslása érdekében komoly egyeztetéseket, egyezségi tárgyalásokat folytatnak egymással, illetve hogy a kötelezett olyan magatartást tanúsít, amelynek alapján a jogosult alapos okkal bízhat abban, hogy a kötelezett a követelést önként teljesíteni kívánja.

Emellett a jogosult személyében rejlő okok (például betegsége vagy cselekvőképtelenné válása) is akadályozhatják a követelés érvényesítését. Ide tartozik például az az eset, amikor társasházaknál a közgyűlés összehívása szükséges a szavatossági igény érvényesítésére vonatkozó döntés meghozatalához. A bíróságnak természetesen ezekben az esetekben is megfelelően ellenőriznie kell, hogy az elévülés nyugvása körében felhozott körülmények valóban fennálltak-e, és hogy azok az adott esetben ténylegesen olyan menthető oknak minősülnek-e, amelyek akadályozták a jogosult igényérvényesítését - mondta dr. Juhász László.

Amikor az okok egymást követően jelentkeznek

Előfordul a gyakorlatban az is, hogy egyidejűleg több olyan, az igényérvényesítést akadályozó körülmény áll fenn, amelyek külön-külön is alkalmasak lennének az elévülés nyugvásának előidézésére. Ilyenkor az elévülés mindaddig nyugszik, ameddig az igényérvényesítés utolsó akadálya fennáll. Előfordulhat ugyanakkor az is, hogy az egyes okok nem egyidejűleg állnak fenn, hanem egymást követően jelentkeznek (az egyik akadály megszűnését követően az igényérvényesítést akadályozó újabb körülmény merül fel).

lyen esetben, ha az egyes igényérvényesítési akadályok tartalmilag és időben szorosan összekapcsolódnak egymással (például ha a jogosult a hiba felismerését követően komoly egyeztető tárgyalásokat folytat a kötelezettel a hibás teljesítés peren kívüli orvoslása érdekében), úgy fogható fel, mintha ezek a körülmények egy egységes folyamatot képező egyetlen menthető okot jelentenének. Ilyenkor az elévülés nyugvása akkor szűnik meg, amikor az igényérvényesítés utolsó akadálya is elhárul.

Fontos tudni, hogy ha az egymást követően felmerülő, az elévülés nyugvásának előidézésére önmagukban egyébként alkalmas körülmények között nincs szoros időbeli és tartalmi összefüggés, az utóbb jelentkezett körülmények már nem vehetőek figyelembe. Az igényérvényesítési akadály megszűnését követően ugyanis a jogosult a Ptk. 326. § (2) bekezdése értelmében három hónapon belül érvényesítheti szavatossági igényét a bíróság előtt. Ez a határidő pedig - amint azt a Legfelsőbb Bíróság az 1/2004. (XII.2.) PK vélemény 4. pontjában és az EBH 2003.853. számú elvi határozatában is kimondta - jogvesztő.

E határidőt tehát nem lehet megszakítani, és az elévülés további nyugvása sem állapítható meg. Ezért az említett 3 hónapos jogvesztő határidő alatt az elévülés nyugvását korábban előidéző októl elkülönülten, önállóan jelentkező olyan körülményt, amely egyébként jellegénél fogva alkalmas lenne arra, hogy az igényérvényesítés akadályát képezze, a bíróság már nem veheti figyelembe, az elévülés újbóli nyugvása nem következhet be. A törvény a szavatossági igény érvényesítésére az elévülési határidők mellett jogvesztő határidőket is megállapít. E határidők elteltével a jogosult szavatossági jogai megszűnnek, ezt követően tehát - a Ptk. 308/C. §-ában meghatározott eset kivételével - nem lehet szavatossági igényt érvényesíteni.