Dr. Vágány Tamás kifejtette: a fizetős úthálózat feltalálása óta alkalmazott jogintézmény a pótdíj. Az úthasználó és az utat fenntartó között az előbbi ráutaló magatartásával szerződés jön létre.
A szerződést pedig teljesíteni kell - pacta sunt servanda. A nem fizető autóst, pontosabban a jármű üzembentartóját pótdíj-kötelezettség terheli.
Csakhogy markáns különbség van a Hegyeshalom felől innen, és túl kiadott rendszámú gépjárművek fizetési terhei között, ugyanazért a szabályszegésért. A vonatkozó jogszabály alapján a különbség oka és mértéke indokolatlannak tűnik.
Indokolatlan és jelentős különbség
Amikor a feledékeny magyar rendszámú autó üzembentartója megkapja a jármű kategóriájának megfelelő pótdíj felhívást, akkor viszonylag egyszerűen ellenőrizheti a pótdíj összegét, hiszen annak összegét jogszabály rögzíti (35/2007. (III. 26.) GKM rendelet).
Csakhogy külföldi rendszám esetén a pótdíj behajtására jogosult NÚSZ Zrt. nem tudja a hazai adatbázisból lekérni az üzembentartó személyét. Külföldi közreműködőt kell igénybe vennie. Innentől válik az eljárás jogilag aggályossá.
Háromszoros pótdíj
A külföldi közreműködő ugyanis többféle jogcímen jelentős összeget számít fel a saját eljárásáért, kiszámlázza továbbá a külföldi adatszolgáltatás hatósági díját – ismertette a D.A.S. JogSzerviz szakértője.
Mindent egybevetve, ugyanazért a mulasztásért a magyar rendszámú autós pl. D2 kategóriában 30 napon belüli fizetés esetén 14875 forint pótdíjat köteles fizetni, német rendszámmal mindez több, mint 150 euróba kerül az üzembentartónak. A különbség tehát akár háromszoros lehet.
A hivatkozott GKM rendelet ugyan rögzíti, hogy külföldi rendszám esetén igénybe vehet közreműködőt a NÚSZ, de olyan kifejezett rendelkezés nincs benne, ami felhatalmazná a pótdíjat kétszeresen meghaladó vagy egyáltalán bármilyen költségek áthárítására.
Éppen ezért az a külföldre települt polgártársunk, aki külföldi rendszámú gépjárművel közlekedve kap 150 eurós fizetési felhívást, nem esélytelenül vitathatja a különbözet összegét a NÚSZ Ügyfélszolgálatán vagy a bíróságon – hangsúlyozta végezetül dr. Vágány Tamás.