A HP Legal | Hajdu & Partners szakértője írásának első részében kifejtette, hogy a banki finanszírozással megvalósuló beruházások során, szinte kivétel nélkül találkozunk a fővállalkozó által a beruházó javára nyújtott teljesítési és/vagy szavatossági bankgaranciákkal.
A most olvasható második részben dr. Versics Réka a banki finanszírozást igénylő beruházások tulajdonságainak ismeretében arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon tényleg az összes fél érdekét szolgálja-e, ha a bank, amely finanszírozóként vesz részt a beruházásban, a vállalkozási szerződés egésze tekintetében felváltja magát a beruházót.
Jogok és kötelezettségek átvételét is jelenti
Ezzel ugyanis olyan jogokat és kötelezettségeket is átvenne, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül, vagy akár közvetve sem a bankgarancia érvényesítéséhez, vagy olyan speciális szakértelmet igényelnek, amellyel a finanszírozó bank nem is rendelkezhet.
Egy ilyen szerződés-átruházás ezáltal nagyobb akadályát jelenthetné a beruházás megvalósításának, és így a banki kintlévőség megtérülésének, mint a bankgarancia érvényesítésével elérhető előny.
Valamint a különös szakértelmet igénylő kérdésekben történő döntéshozatal további költségeket generálhat a finanszírozó bank oldalán, amelyek egyébként nem merültek volna fel, és amelyek megtérülése az adós vélhetően hátrányos helyzetére tekintettel nem is biztosított.
Jogi szempontból további korlátozást jelenthet, hogy a Ptk. szabályozása szerint a szerződés átruházáshoz egy olyan háromoldalú megállapodásra, és a szerződés másik pozíciójában lévő fél hozzájárulására van szükség.
A fentiek alapján pedig ésszerűen nehezen várható el a beruházást megvalósító fővállalkozótól, hogy úgy adja előzetes hozzájárulását a megbízó személyének megváltozásához, hogy az a jogi és üzleti helyzet, amelyben a bankgarancia érvényesítése szükségessé válik, nem látható előre.
Egy rugalmasabb megoldás
A HP Legal | Hajdu & Partners szakértőinek gyakorlata alapján megfelelő és sokkal rugalmasabb, a felek üzleti érdekeit is jobban szem előtt tartó megoldás, ha a finanszírozó bank nem lép be szerződő félként a vállalkozási szerződésbe, hanem egy különálló, kifejezetten a lehívási jog átruházására vonatkozó háromoldalú megállapodás jön létre a finanszírozó bank, a beruházó és a fővállalkozó között.
Ebben a megállapodásban rendelkezhetnek a felek azon feltételekről, amelyek bekövetkezése esetén a finanszírozó bank a beruházó helyett jogosult a lehívás jogát gyakorolni, valamint rögzíthető a felek által ilyen esetben alkalmazott eljárásrend is.
Ebben a megállapodásban továbbá szerződő félként szerepelhet a bankgaranciát kibocsátó bank is a lehívási jog átruházásához szükséges hozzájárulás megadása érdekében.
Ezzel a többoldalú megállapodással biztosítható egyrészről, hogy a finanszírozó bank mind a saját megtérülése, mind a beruházás megvalósítása érdekében be tudjon avatkozni, amikor erre a beruházó valamely okból nem képes, vagy nem hajlandó, másrészről a beruházó és a fővállalkozó számára is megfelelő garanciákat teremthet anélkül, hogy egy teljes körű szerződés átruházásra sor kerülne.
Összefoglaló
Összefoglalva, amennyiben egy beruházás kivitelezése során felmerülő jó teljesítési vagy szavatossági igényt a beruházó helyett a hitelező bank kíván érvényesíteni a finanszírozási szerződés alapján fennálló szerződésszegésre, vagy egyéb adósi kötelezettségvállalásra tekintettel, az ehhez szükséges jogcímet a következő jogi megoldások együttes alkalmazásával teremthetjük meg.
Egyrészt szükséges a fővállalkozó által nyújtott teljesítési/szavatossági bankgaranciára vonatkozóan megkötött engedményezési vagy zálogszerződés.
Másrészt a bankgarancia lehívási jog átruházásával kapcsolatosan a finanszírozó bank, a beruházó és a fővállalkozó között létrejött háromoldalú szerződés.
Harmadrészt pedig a garantőr banknak a lehívási jog átruházásához való hozzájárulása – hangsúlyozta végezetül dr. Versics Réka.