Dr. Fekete Klaudia kifejtette: bizonyos szakmák és munkakörök kapcsán a munkáltatóknak fontos gazdasági érdekük fűződik ahhoz, hogy a munkavállalójuk a munkaviszony megszüntetését követően ne helyezkedjen el az ő vállalkozásának tevékenységi körével azonos, konkurens gazdasági társasághoz.
Ezen érdek érvényesítéséhez biztosít eszközt a Munka törvénykönyvének a versenytilalmi megállapodásra vonatkozó szabályozása.
Legfeljebb két évre köthető
A versenytilalmi megállapodás alapvetően egy polgári jogi megállapodás, amelynek a munkajogi vonatkozása annyi, hogy azt a felek a közöttük fennálló munkajogviszonyra tekintettel kötik meg.
A versenytilalmi megállapodás alapján a munkavállaló, megfelelő ellenérték fejében, a munkaviszony megszűnése utáni időtartamra, legfeljebb két évre kötelezettséget vállal arra, hogy nem tanúsít olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit sértené, vagy veszélyeztetné.
Ennek indoka, hogy a munkavállalók tevékenységük során olyan kereskedelmi, gazdasági ismereteknek jutnak a birtokába, melyek a munkáltató működése szempontjából szenzitívek, ennél fogva a munkaviszony megszüntetése után kialakulhat a felek között egy érdekellentét.
Nagyon fontos, hogy a versenytilalmi megállapodás időben korlátozott, maximálisan két évre köthető – emelte ki a D.A.S. JogSzerviz szakértője.
A megállapodásban célszerű meghatározni a pontos tevékenységi kört, szakterületet, és azt, hogy a tilalom konkrétan mely földrajzi helyre vonatkozik. A bírói gyakorlat alapján a tevékenység megítélésekor a cégjegyzéknek döntő szerepe van.
A munkáltató jogos gazdasági érdekét veszélyeztető magatartás lehet, az, ha a munkavállaló a munkáltatóval versenyhelyzetben levő céget alapít, illetve ilyen cég részére végez munkát, fejt ki tevékenységet.
Mennyi ellenértéket kell fizetnie a munkáltatónak?
A versenytilalmi kötelezettség teljesítéséért a munkáltató minden esetben megfelelő ellenértéket köteles fizetni. A gyakorlatban a versenytilalmi megállapodás akkor tisztességes, ha a munkavállaló megélhetését, a szabad piaci versenyt méltánytalanul és túlzottan nem korlátozó feltételek kerülnek benne meghatározásra.
A juttatás mértékét a felek határozzák meg, figyelembe véve, hogy a megállapodás milyen mértékben akadályozza a munkavállalót újabb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében.
Az elhelyezkedési esélyeket elsősorban a munkavállaló képzettségére és gyakorlatára tekintettel kell megállapítani. A törvény meghatározza a versenytilalmi megállapodás ellenértékének a minimumát, mely a versenytilalom időszakára járó alapbér egyharmadánál kevesebb nem lehet.
Az ellenérték, a megállapodás jellegéből adódóan, csak pénz lehet, melyet a munkáltató megfizethet a munkaviszony fennállása alatt, illetve a megszüntetést követően, egy összegben vagy akár havi rendszerességgel is.
A versenytilalmi megállapodás elállással megszüntethető. Az elállás jogkövetkezményeként a munkavállaló mentesül a korlátozások alól (szabadon elhelyezkedhet), a munkáltató fizetési kötelezettsége pedig megszűnik.
Az elállás jogát a jogosult a másik félhez intézett világos és egyértelmű nyilatkozattal gyakorolhatja. Az elállás joga mindkét felet megilleti. A munkáltató a munkaviszony megszüntetéséig állhat el a versenytilalmi megállapodás teljesítésétől.
Ezzel szemben a munkavállaló abban az esetben állhat el a megállapodás teljesítésétől, ha munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással szünteti meg.
Amennyiben a munkavállaló megszegi a versenytilalmi megállapodást és versenyt támaszt, kártérítési igénnyel léphet fel vele szemben a munkáltató. A kártérítést a bíróság a felek megállapodását és a ténylegesen okozott kár mértékét figyelembe véve határozza meg.
A versenytilalmi megállapodásban a felek írásban kötbér kikötéséről is rendelkezhetnek azzal, hogy a kötbér érvényesítésének nem feltétele, hogy a munkavállaló kárt okozzon, pusztán a szerződésszegés ténye megalapozza – mondta végezetül dr. Fekete Klaudia.