Mit szabad és mit nem a védettségi igazolvánnyal? (1. rész)

Felmerül a kérdés, mit szabad és mit nem, ha az embernek van ilyen igazolványa? És mi lesz azokkal, akiknek nincs? Jogszerű-e a különbségtétel oltottak, és nem oltottak között? És mi van akkor, ha egyáltalán nincs védettségi igazolvány? Mi lesz a már védettséget szerzettek alapvető jogaival? Mi történik akkor, ha két alapvető emberi jog ütközik: a személyes szabadságunkat megtestesítő önrendelkezéshez való jogunk, és mások élethez, egészséghez való joga? A D.A.S. JogSzerviz szakértője kétrészes írásában átfogó képet ad minden felmerülő kérdésről. Most az első részt olvashatja.

Azok szemében, akik nem rendelkeznek védettségi igazolvánnyal (például mert még szerencsére nem estek át megbetegedésen, és egyébként nem szeretnének oltást felvenni) inkább kiváltságnak tűnik ez az okirat – fejtette ki dr. Schiffer Zsolt.

Egy olyan helyzetben, amikor az állampolgárok alapvető szabadságjogait, egészségük védelme érdekében korlátozza az állam, úgy tűnhet, hogy egy csoportnak egy „menlevéllel" több jogot biztosít a jogalkotó.

Ugyanakkor, ha a korlátozás okait, és főleg, ha a korlátozások alól mentesítő körülményeket nézzük, már egyáltalán nem tűnik igazságtalannak a különbségtétel.

Úgy tűnik, hogy a közeljövőben csak védettségi igazolvánnyal látogathatóak a szállodák, színházak, mozik, tánc és zeneművészeti előadások, sportrendezvények, könyvtárak, múzeumok, közfürdők és hasonló létesítmények.

A védettséget igazoló dokumentum bemutatását az üzemeltető kérheti, és amennyiben azt a vendég nem mutatja fel, a szolgáltatás nyújtását az üzemeltető megtagadhatja. Az igazolványon szereplő adatokat semmilyen módon nem tárolhatják, csak a felmutatást lehet kérni a vendégtől.

A védettség igazolása kiskorú személy esetén mellőzhető, ha a kiskorúság nyilvánvaló, vagy más igazolvánnyal bizonyítható.

Az éttermek egy érdekes kategóriába tartoznak, mert a teraszok megnyitását követően az éttermek teraszai bárki előtt nyitva állnak, így csak a beltérben nem étkezhetnek azok, akinek nincs védettséget igazoló okiratuk.

Az eddigi intézkedésekkel ellentétes volna, ha a beltérbe egyáltalán nem léphetnének be védettségi igazolvány nélkül, mert eddig sem volt tilos ott tartózkodni az elvitelre szánt étel átvétele erejéig.

Továbbá nem kérdés az sem, hogy a teraszon étkező vendégek használhatják az étterem mellékhelységeit.

Az eddigi korlátozó intézkedések során nem differenciált valamilyen logika mentén a jogalkotó?
Induljunk ki abból, hogy az utóbbi egy évben, egészségünk és mások egészsége (vagy akár élete) védelmében a jogalkotó korlátozta a szabadságjogainkat.

A jogalkotó meg is indokolta, hogy ezt miért teszi, és ezt a társadalom döntő többsége alapvetően el is fogadta. Ha jobban belegondolunk, már ezen korlátozások során is különbséget tettek a fertőzési potenciál alapján.

Fotó: Koncz Márton - Origo

Hiszen fel sem merült az, hogy aki a budapesti tömegközlekedésben részt vesz, vagy aki vonattal Sopronból Debrecenbe utazik, arra is karantén-kötelezettséget kelljen kiróni. Ugyanakkor a határt átlépő személyekre karantén-kötelezettség várt.

Tehát a társadalom nagy részre elfogadta azt, hogy a határátlépés tényénél fogva, a többi ember egészségének védelmében szabadságunkat korlátozhatja az állam.

Pontosan milyen feltételek mentén lehet korlátozni a személyes szabadságunkat?

Azt a világjárványtól függetlenül leszögezhetjük, hogy emberélet, egészség, testi épség védelmében más alkotmányos alapjogok korlátozhatóak. Sőt a társadalom el is várja az államtól, hogy korlátozza azok szabadságjogait, akik veszélyt jelentenek a társadalom többi tagjára.

(A D.A.S. JogSzerviz szakértője kétrészes írásának második részét hamarosan közöljük – a szerk.)

https://das.hu/