Tények és tévhitek a sérelemdíjról (1. rész)

http://www.dreamstime.com/stock-photo-green-paragraph-image8677990

A Polgári törvénykönyv szerint, akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. Ám mi az a nem vagyoni sérelem? Mi a személyiségi jog? Mit tehetek, ha megsértenek jogaimban? A D.A.S. JogSzerviz szakértője kétrészes, átfogó írásban elemzi a jogi környezetet.

Dr. Schiffer Zsolt szerint sokan azt gondolják, hogy akármilyen kellemetlenségre, őket ért stresszre, konfliktusra, esetleg számukra ingerültséget, bosszúságot okozó helyzetre az a következő lépés, hogy sérelemdíjat követelnek. El kell oszlatni ezt a tévhitet, amit gyakran a túlzott igazságérzet, vagy az esetleges bosszúvágy szül.

A sérelemdíj csak és kizárólag személyiségi jog megsértése esetén járhat. Tehát akkor, ha valaki megsérti valamelyik személyiségi jogunkat, amelyeket szintén a Ptk. nevesít. Tehát nem akármilyen jogunk megsértése esetén kaphatunk sérelemdíjat, és ezen kategóriákat nem értelmezhetjük önkényesen.

Vagyis pusztán azért, mert egy helyzet számomra kellemetlen volt, ingerültté, bosszússá tett, vagy akár valakinek a viselkedése engem megbántott, nem jár sérelemdíj.

Tévhit – Személyiségi jog, ami engem személyesen érint

Nem egészen. Nagyon önkényes értelmezésre adna lehetőséget, ha én dönteném el, miket tekintek saját személyiségi jogaimnak. Valóban szinte megszámlálhatatlanul sokféle személyiségi jogunk van, és a törvény nem tudja teljes körűen felsorolni mindet, de az emberi méltóságból, mint védendő alapjogból levezethetőek az egyes személyiségi jogaink.

Ezért az alaptörvény és a Ptk. is védi az emberi méltóságot általánosságban, és a Ptk. felsorolja a nevesített személyiségi jogokat, mintegy sorvezetőként. Bár a törvény nem zárja ki, hogy abban fel nem sorolt személyiségi jogok megsértése is lehetséges, mégis gondoljunk bele, nem véletlenül szedi csokorba őket. Ugyanis a gyakorlat azt mutatja, hogy ezek megsértése értelmezhető, bizonyítható, és ezek megsértése tud olyan nem vagyoni sérelmet (kárt) okozni, amiért valóban jár is valamilyen sérelemdíj.

Tévhit – A „a nem vagyoni kárt" nem pénzben térítik meg

Régebben a sérelemdíjat a jogszabály „nem vagyoni kárnak" nevezte, amely akkor sem azt jelentette, hogy ezt nem pénzben teszik jóvá. A sérelemdíjat is ugyebár a nem vagyoni sérelemért lehet követelni. Természetesen a bíróság pénzben ítéli meg a sérelemdíjat, ha megalapozottnak látja a követelést. Ezen kívül persze vannak egyéb módszerek is a sérelem orvoslására. (Pl. nyilvános bocsánatkérés, helyreigazítás)

A „nem vagyoni" kifejezés azt jelenteti, hogy az okozott kár (sérelem) nem kimutatható az adott személy vagyonában. Nem keletkezett olyan kára, amely egzakt módon meghatározható, amely bizonyos összegért, számla ellenében helyrehozható. Nem állt be a károsult vagyonában értékcsökkenés, nem volt elmaradt haszna. (Ezeket kártérítésként, és nem sérelemdíjként lehet érvényesíteni).

Tévhit: Annyi sérelemdíjat követelhetek, amit én jónak látok.

Sokan úgy gondolják, hogy „én tudom mennyire fájt nekem ez a dolog" annyit követelek, amennyit jónak látok. Ez pedig nem így működik. Mint azt már említettük, nagyon önkényes volna és irreális bosszúvágynak engedne teret, ha egy látszólag minimális sérelem miatt, a minket lelkileg ért megrázkódtatásra hivatkozva, komplett vagyonokat követelnénk egymástól.

Gondoljunk csak bele, ha egy vitában elcsattant pofonért, vagy egy nyilvános káromkodásért milliárdokat, vagy százmilliókat kellene fizetnünk, mert az adott sértés elszenvedője arra hivatkozna, hogy őt ez bizony ennyire mélyen felzaklatta. Szerencsére a bíróság joggyakorlata tud súlyozni ezen követelések között.

Így nyilván, akinek egy orvosi műhiba következtében le kellett vágni az egyik lábát, az magasabb sérelemdíjra számíthat, mint az, akinek egy indokolatlan, esetleg fájdalmas kezelést el kellett szenvednie, de semmilyen maradandó károsodást nem okoztak neki.

Forrás: Milous Chab - Dreamstime

És vannak ún. bagatell sérelmek is, amelyek esetében a bíróság nem ítél meg sérelemdíjat annak ellenére, hogy a jogsértést megállapítja. A bíróságnak ugyanis nem csak a jogsértőt kell megreguláznia, hanem a sértetteket is vissza kell fognia. Nem engedhet utat a sértettségből eredő igazságtalan követeléseknek.

Tévhit – Akkor a bíróságnak van egy táblázata, amiből ítélkezik?

Nem, mert tényleg nem egy egzakt dologról beszélünk. Más összeget jelent egy focistának a lába elvesztése, mint egy jogásznak adott esetben. Más egy Facebook ismerőseink által látható kommentben megjelenő rágalom, mint a népszerű napilapok hasábjain megjelenő jó hírnév sértés.

A törvény ehhez is sorvezetőt ad a bíróságnak: „A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire - különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására - tekintettel, egy összegben határozza meg."

Vagyis egyszerűbben fogalmazva, a sérelemdíj megállapításánál a bíróság azt mérlegeli, hogy a mi esetünkben, a mi konkrét sérelmünknél „mennyit ér" a szemünk világa, vagy az egyik végtagunknak elvesztése. Mennyit ér a jó hírnevünk, a titkunk, a méltóságunk, a képünk, a hangunk... Ez pedig egy bizonytalan terep. Épp ezért fontos az objektív bíróság által kialakított ítélkezési gyakorlat, és nem a saját személyes benyomásaink.

(A D.A.S. JogSzerviz szakértője írásának második részét hamarosan közöljük – a szerk.)

https://das.hu/