Az év végéhez közeledve egyre izgatottabbak vagyunk, és a várakozás hevében sokszor észre sem vesszük, hogy sokak számára inkább jelent terhet, mint önfeledt boldogságot ez az időszak.
Évről évre egyre többen töltik egyedül az ünnepeket. Pedig az év vége egyúttal a számvetések ideje is, ilyenkor még inkább szükségét érezzük a társas kapcsolatoknak, és jobban hiányoznak azok, akiket elvesztettünk. Az adventi készülődés egyfajta befelé fordulás, hiszen a várakozás alkalmat ad arra, hogy visszatekintsünk.
Az egyedül élőknek ez az időszak igazán megterhelő és nehéz lehet, hiszen senkivel sem tudják megbeszélni az örömüket és a bánatukat. Sokan nem tudnak, mások nem is akarnak segítséget kérni, ezért karácsonykor drasztikusan megnő az öngyilkosságok száma. Fontos, hogy odafigyeljünk egymásra, mert mindig vannak árulkodó jelek: az öngyilkossági kísérlet már a legutolsó segélykiáltás.
Aki önszántából nem karácsonyozik a családjával, annak is érdemes keresnie egy társaságot, klubot vagy csak néhány, hasonló cipőben járó barátot, hogy együtt töltsék az ünnepeket. A barátokat is meglephetjük kisebb ajándékokkal, de azoknak sem kell kétségbeesniük, akik kifejezetten mulatni szeretnének ezekben a napokban: szenteste is egyre több szórakozóhely tart nyitva, ahova ajándékozás után, de akár helyette is, be lehet térni.
A december 24-i szórakoztatás úttörője Kauteczky Dávid, a Szóda kávézó és mulató ügyvezetője. Kauteczky tíz évvel ezelőtt szervezte az első, akkor még zártkörű karácsonyi bulit.
„A vendégek a kihalt utcákon érkeztek, taxit nem lehetett fogni a városban, ezért volt egy taxisom, aki hozta-vitte az embereket” – meséli. A következő évben már a Szódában tartották a bulit, és néhány éve már a szórakozónegyed többi kocsmája is kinyit december 24-én. Azóta már nemcsak azok mozdulnak ki, akik valamilyen – vallási vagy egyéb – okból nem ünneplik a karácsonyt, hanem azok is, akik az ünnepi vacsora és az ajándékosztás után is szívesen felkerekednek. „Rengeteg a külföldi, és természetesen az ünnepet magányosan töltő ember is” – teszi hozzá Kauteczky Dávid.
Ünnepek előtt időben érdemes érdeklődni a barátoknál, hogy ki hol tölti ezt a pár napot, mert mindig akadnak olyanok, akik szégyellik a magányukat, és nem merik vagy nem akarják bevallani, hogy egyedül lesznek.
Ha mégsem találunk társaságot, az egyedül töltött napokból is ki lehet hozni a maximumot. Valljuk be, a hétköznapokon nem sok idő jut magunkra, ilyenkor viszont pár napig senki nem sürget, nincsenek határidők. Az év közben félbehagyott regényekre ugyanúgy időt szakíthatunk, mint a régóta tervezett filmekre.
Ha a közvetlen környezetünkben, szomszédaink, ismerőseink között magányos embert látunk, sokat segítünk neki azzal, ha áthívjuk vacsorára. Végső esetben a telefonos segélyszolgálatok az ünnepek idején is elérhetők: sokszor elég, ha valaki a vonal túlsó végén meghallgatja a problémáinkat.
Bárdos Katalin pszichológus, pszichoterapeuta szerint a családnak sosem volna szabad magára hagynia az egyedül élő családtagot. „A legfontosabb, hogy a család figyeljen az egyedül maradó családtagra, de ne legyen tolakodóan erőszakos: tiszteletben kell tartani a másik ember igényeit. Az egyedül lévőnek ilyenkor már a figyelmesség is sokat jelenthet” – hívja fel a figyelmet Bárdos Katalin.
Gelsei Bernadette döntésmentor arra biztatja azokat, akik az ünnepeket egyedül töltik, hogy legyen előre leszervezett programjuk minden napra: menjenek vendégségbe, ők is fogadjanak másokat, keressék fel a barátaikat, barátnőiket, és ha nem is szenteste, de az ünnepek alatt üljenek be valahova egy kicsit beszélgetni, könnyíteni a lelkükön.
A közösségi oldalakon könnyedén találni olyan eseményeket, amelyek kifejezetten magányosoknak szólnak. Lényegében bármit csinálhat, amitől nincs egyedül – magyarázza a szakember.
Ugyanakkor vannak tevékenységek, melyeket jobb későbbre halasztani – tanácsolja Gelsei Bernadette. Ne üljünk otthon a négy fal között, ne nézzünk romantikus, szomorú filmeket, és ne hallgassunk olyan zenéket, amikhez rossz emlékek fűződnek. Ne nosztalgiázzunk! Lehet, hogy az elmúlt évben még közösen ünnepeltünk a szerelmünkkel, és idén megint úgy érezzük, hogy soha nem találjuk meg az igazit, de ne ezzel, hanem a jövővel foglalkozzunk.