A Télapó a szovjet-orosz kultúrkörből származik, a Gyed Morozt, vagyis a Fagy apót fordították le Télapónak. A kommunista vezetés azért cserélte le az eredeti elnevezést, hogy megszabaduljon a Mikulás vallásos vonatkozásaitól, és az óvodai, iskolai, munkahelyei rendezvényeken már a Télapó ajándékozhassa meg a szorgos ifjúságot. Nálunk a rendszerváltás után sem szűnt meg a Télapó-kultusz, de a Mikulás már egyértelműen átvette az uralmat december hatodika felett. Nem mellesleg a Tél apó (két szóban) már 1850-ben is felbukkan Arany János egyik versében, de ekkor még semmi köze nincs Szent Miklóshoz, pusztán a fagyos évszak megszemélyesítéseként szerepel.
A Mikulás eredetileg a negyedik században élt keresztény Szent Miklósnak, a Lycia Római provinciában fekvő Myra püspökének népies alakja. A legendárium szerint nem mindennapi körülmények között lett Myra püspöke: elődje halála után új egyházi elöljárót akartak választani, a tanácskozók között volt egy nagy tekintélyű püspök, akinek a szava sokat számított. Ő egy éjjel hangot hallott, hogy virradatkor figyelje a templom kapuját, és akit először lát belépni a templomba, s akinek a neve Miklós, azt szentelje püspökké. Hajnalban Miklós elsőként ért a templomba, a püspök megragadta, és a nevét kérdezte. Amikor megtudta, hogy valóban Miklós, minden ellenkezés dacára a püspöki székbe ültették.
Miklós püspök az egyik róla szóló legendának köszönhette ajándékosztó szerepét. Eszerint szülei halála után nagy vagyont örökölt, amelyet Isten dicsőségére akart fordítani. Szomszédjában lakott egy nemes ember, aki elszegényedett, ezért három leányát prostituáltnak akarta adni, hogy az így szerzett jövedelemből el tudják tartani magukat. Miklósnak tudomására jutott a gyalázatos tett, ezért aranyat rejtett egy kendőbe, és a csomagot titokban bedobta a házba. A szomszéd reggel megtalálta a pénzt, és ki tudta házasítani a leányát. Nem sokkal később Miklós hasonlóan cselekedett. Ezután a szomszéd virrasztott, hogy megtudja, ki áll a pénzadományok mögött. Néhány nap múlva Miklós kétszer annyi aranyat dobott be a házba. Az ember az elsuhanó Miklós után eredt, utolérte és felismerte. A lefülelt jótevő megkérte szomszédját, hogy ne árulja el senkinek a tettét, de a jelek szerint, ezt nem sikerült elérnie.
A piros ruhás, pocakos, nagyszakállú, mosolygós Mikulás világhíre a Coca Colának köszönhető: az üdítőgyár először egy 1931-es újsághirdetésében bukkant fel a ma már jól ismert figura. Az ikonikus képeket egy Haddon Sundblom nevű festőművész készítette, aki kezdetben az egyik barátját, egy nyugdíjas ügynököt kért fel modellnek. A „kólás” Mikulás olyan népszerű lett, hogy a keresztény világ nagy részén ezzel a karakterrel azonosítják az „igazi” Mikulást. A reklámokban 1942-ben csatlakozott a Mikulás mellé egy Sprite Boy nevű figura, szerencsére őt már a feledés homálya fedi. Érdekesség, hogy a szakálas, cuki idős bácsi karakter már az 1870-es és 80-as években megjelent Thomas Nast, a Harper's Weekly nevű New York-i hetilap karikaturistájának rajzain, feltehetően innen merített ihletett később Sundblom.
Amerikában és Kanadában a Santa Claus kapta meg a Mikulás szerepét, akinek neve a holland Sinterklaas eltorzított változata, kultuszát a holland telepesek terjesztették el. Sinterklaas eredetileg inkább manóhoz hasonlító, vicces, kedves figura volt. Santa Claus végül december 6-ról átkerült közvetlenül a karácsonyhoz, ebben döntő szerepe volt Clement Clark Moore versének, a Szent Miklós látogatásának. Ez 1823. december 23-án jelent meg, és pillanatok alatt hatalmas népszerűségre tett szert.
Már nálunk is óriási üzlet a mikulásozás, rengeteg szolgáltatás közül válogathat az, aki házhoz szeretne rendelni egy profi Mikulást, sőt, némi pluszpénzért, manókat, hó tündért és krampuszt is kérhet a gyerkőcök örömére.
A kisgyerek, aki először találkozik a Mikulással, nem ismeri őt. Nincsenek vele kapcsolatban pozitív élményei, sőt semmilyen élményei sincsenek. A legkisebbeket ezért jó ötlet megkímélni egy ilyen váratlanul felbukkanó Mikulástól. Az első pár évben felfoghatjuk úgy, hogy még most barátkozik a gyerek a Mikulással. Az éj leple alatt, titokban érkező Mikulás, aki csak az ajándékot hagyja ott az ablakban, a pici csizmácskában – éppen elegendő élmény és bevezetője a következő évek testet öltött Mikulásának.
A kisgyerekek hisznek a mágikus lényekben, csodákban. Ez a fajta logika a világképükből következik, és elemi igényük, hogy ezt meg tudják élni. Ez az igény 4 éves kor körül alakul ki, és körülbelül 10 éves korig tart. Ha a szülők túl korán erőltetik rá a gyermekre a racionalitást, például elmondják, hogy a Mikulás csak a szomszéd apuka volt beöltözve, azzal elnyomják a mágikus gondolkodás igényét. Ez az igény azonban a tudattalanban tovább él, és az ereje nem csökken. Megeshet, hogy serdülőkorban vagy később felnőttkorban fordulnak ezek a túl korán felvilágosult gyerekek a mágia felé és az ezotériában, kártyavetésben, asztrológiában kezdenek el hinni és igyekeznek bepótolni azt, amit fiatalabb korukban kénytelenek voltak elmulasztani.
A mi Télapónkat, vagy Mikulásunkat igencsak változatos módon hívják a világ különböző országaiban. Ahogy korábban kiderült, Amerikában és Kanadában Santa Claus kapta meg a Mikulás szerepét, ami a – magyarul nem túl bíztatóan csengő - holland Sinterklaas névből alakult át. Sokan tudják, hogy Finnországban Joulupukki a Mikulás neve, hiszen hozzánk is ellátogatott repülővel, a franciáknál Père Noël, Brazíliában, Peruban és Spanyolországban Papá Noel, lengyeleknél pedig Mikołaj a Télapó neve.
A Mikuláshoz köthető magyar néphagyomány mára jelentősen megváltozott: míg a két világháború között a Mikulás még a mennyben élt, és segítői az angyalok vagy a krampuszok voltak, addig az elmúlt években a Mikulás már Lappföldön él, szánját pedig rénszarvasok húzzák