Idén különösen mókás volt az októberi nyárban az éttermek teraszán ebédelve megfigyelni, ahogy az égősort szerelik föl a falakra. Minden évben izgulunk, vajon elég szép, elég hasznos, esetleg elég értékes ajándékot sikerül választanunk. Listát írunk, kiket kell megajándékozni, és ez a lista évről-évre bővül. Sokan megfogadják, többet nem vesznek egymásnak ajándékot, elég, ha az ünnepeket együtt tölti a család, a végén azért mégis kerülnek csomagok a fa alá.
Megelőzhető-e egyáltalán az ünnepek előtti stressz? Mi lenne, ha megpróbálnánk nyugodtan, higgadtan vásárolni, hogy ne pont az ünnep estéjére fogyjon el a türelmünk és az energiánk. A túlzott stressz az immunrendszert is tönkreteheti, sokszor előfordul, hogy pont szenteste robbanunk le, és lázasan töltjük a karácsonyt.
Az egyik legnagyobb stresszfaktor a túlköltekezés, ami inkább az ünnepek utáni hangulatban jelentkezik. Bár minden évben megfogadjuk, hogy a következő esztendőben nem veszünk meg olyan használati tárgyat, aminek a hitelét még évekig nyögjük, mégis az adott pillanatban hajlamosak vagyunk elfeledkezni a fogadalmunkról. Egy új tévé vagy luxuscikk jó ötletnek tűnik, de tudni kell határt szabni a vágyainknak.
„Nagyon fontos, hogy év végén csak azért, hogy a család, a rokonok és a barátok megkapják az ajándékaikat, a család ne adósodjon el. Ne licitáljuk túl egymást“ – tanácsolja Bárdos Katalin pszichoterapeuta-szakpszichológus, hozzátéve, hogy annak a családnak sem kellene ész nélkül vásárolnia, akinek nincsenek anyagi gondjai.
A szakember szerint fontos az „önazonosság” is: ha valakinek sok pénze van, akkor annak hiába mondjuk, hogy ne vegyen a családtagjainak nagy és drága ajándékot. Mert neki a pénz és a drágaság az „értékmérő”.
A kevésbé tehetős családokban nehéz a plázák túlkínálatával mit kezdeni. Fontos, hogy a gyerekek életkorának megfelelő szinten megbeszéljék, hogy ők mit tudnak megengedni maguknak, és hogy milyen jó, hogy ők a kis dolgoknak is tudnak örülni – magyarázza Bárdos Katalin.
Jó, ha a gyerekek vesznek vagy saját kezűleg készítenek valamilyen ajándékot a szüleiknek. A szakember véleménye szerint a gyerekeket fokozatosan kell hozzászoktatni, hogy az ajándékozás az ő ügyük is. Ameddig a gyerekeknek nincs zsebpénzük, azaz „saját pénzük“, elég, ha hajtogatnak, színeznek, festenek.
Fontos, hogy a szülő hangsúlyozza, örül, és szépnek, „értéknek“ tartja, amit ők saját kezűleg készítenek. Később persze a zsebpénzükből vehetnek kisebb meglepetéseket, de ne költsenek erőn felül drága holmikra – teszi hozzá Bárdos Katalin.
Akármennyire is nagy a rohanás, be kell iktatni néhány pihenőnapot, esetleg órát, amikor messze elkerüljük a plázák és a belváros ünnepi forgatagát. Séta a friss levegőn vagy valamilyen sporttevékenység nemcsak az egészségre van jó hatással, hanem esetleg új ötleteket is hozhat.
Az ünnepi készülődésben kapkodva sokszor nem figyelünk magunkra, nem vesszük észre, ha elfáradunk. Fontos, hogy ne vállaljuk túl magunkat. Nem feltétlenül nekünk kell megsütni az összes süteményt, megfőzni a komplett ünnepi menüt, és feldíszíteni az egész lakást. Nyugodtan kérjünk segítséget. A díszítésben a nagyobb gyerekek szeretnek és akarnak is részt venni, a kisebbekre pedig vigyázhatnak a nagyszülők. Az ünnepi menüvel sem kell túlzásba esni, vigyázzunk, hogy az ünnepek utáni hétköznapokat ne drasztikus fogyókúrával kelljen indítani.
„A gyerek bevonása a készülődésbe a család vallásosságával, hitével összefüggő kérdés. Ha a család hívő, akkor főleg karácsonykor bizonyára jobban belemegy abba a játékba, hogy az ajándékokat a Jézuska hozza. Ebben az esetben nagy a gyerekek előtti titkolózás, és a gyerekek már csak a feldíszített karácsonyfát és magát az ajándékozást láthatják “ – vélekedik Bárdos Katalin.
„Nálunk is az volt a szokás, hogy a fát a gyerekekkel közösen díszítettük fel, és őket csak akkor küldtük ki, amikor az ajándékok kerültek a fa alá“ – mesélte a szakember, hangsúlyozva, ebben nem lehet kész tanácsot adni a családoknak. Ki-ki olyan szokásrendszert alakítson ki, amiben ő otthonosan mozog: a család semmi olyat ne erőltessen magára, amit nem éreznek önazonosnak, mert akkor hiteltelenné könnyen válnak.
A karácsonyi ebédnél, vacsoránál már ne kezdjünk el gondolkozni azon, vajon tényleg mindenkinek megfelelő ajándékot vettünk-e. Igyekezzünk inkább a családra koncentrálni, hisz egyre kevesebb olyan nap akad, amit az egész család együtt tud tölteni.
Bármilyen nagy a rokonság, ne akarjunk mindenkit három nap alatt meglátogatni. Elvált szülők esetén előre beszéljük meg, a szünet alatt hol lesz a gyerek, ne legyen ebből újabb feszültségforrás. Fontos, hogy az egyezkedésben ne a szülők egymás közötti csatározása domináljon, hanem igyekezzenek a gyerek érdekeit szem előtt tartva meghozni a döntést. Szokás, hogy a szent estét a gyerek az egyik évben az egyik szülőnél, a másikban a másiknál tölti. Minél kisebb a gyerek, annál inkább az lenne neki jó, ha karácsonykor a szüleivel együtt örülhetne az ajándékoknak.
Lehet, hogy ilyenkor – hangsúlyozva, hogy ez most a karácsonynak szól – egy napra félre lehetne tenni az indulatokat, és lehetne közösen ünnepelni. A gyereknek mindenképp az a jó, ha a válás után a szülők az indulataikat lecsengetve tudnának egymással kommunikálni, de ha ez nem megy, akkor legalább kérjék szakember segítségét. Erre a célra a legmegfelelőbb egy mediátor, aki nem a tutit fogja nekik megmondani, hanem a szülőkkel együtt közösen keresi a mindenki számára legjobb megoldást.
A karácsony tehát nem egy újabb megoldandó feladat, hanem egy meghitt családi ünnep, tegyünk azért, hogy ez idén tényleg meg is valósuljon.