Klaniczay Gábor

Boszorkányok, bűnbakok: hogyan működik a vádaskodás logikája?

A baszkföldi üldözéshez hasonló forgatókönyv szerint robbant ki és harapózott el a legnagyobb svédországi boszorkánypánik 1668 és 1676 között Dalarna tartományában, ahol a perek szintén elsősorban a gyermekek tömeges vádaskodásán alapultak, és néhány év leforgása alatt több mint száz boszorkányt juttattak máglyára és sok száz vádlottat börtönbe. A már említett 1692-es salemi boszorkányüldözés is tinédzserek vádaskodásából indult ki. Képet kaphatunk arról, hogy milyen szerepet játszott az üldözések kirobbanásában felelős fanatikus lelkész, Reverend Parris, valamint arról is, hogy a boszorkánypánik olyan kollektív pszichózis, mely a mélyben fekvő gazdasági ellentéteket, falusi klánok (Salemben a Putnam és a Proctor család) ellenétét, a családtagok s a szolgálók ellenségeskedéseit, a pszichológiai helyettesítés, a bűnbakkijelölés bonyolult mechanizmusain, s az emberek képzeletvilágát hatalmába kerítő félelmek kollektív rémálmán keresztül alakítja át szörnyű következménnyel járó boszorkányüldözéssé. Ez az a mechanizmus, amit azután később a boszorkányhit lehanyatlásával és más bűnbakok kijelölésével reprodukálni tudtak a fasizmus zsidóüldözései és a kommunizmus sztálinista "tisztogatásai" - ezekhez képest egyébként Arthur Miller Salemi boszorkányok című drámájának az amerikai mccarthy-izmus "boszorkányüldözéseire" utaló aktualizáló kitételei ma már talán eltúlzottnak minősíthetők.

Magyarországon szerencsére egyetlen ilyen pánik alakult ki csupán, az 1728-ban lefolytatott nagy szegedi boszorkányüldözés - befejezésként erről mondok még néhány szót. Az itt kialakuló üldözések során negyvenegy vádlott ellen indult per, és több mint száz további gyanúsítottról érkezett feljelentés 1728 és 1744 között a bíróságra, akik közül tizennégyet megégettek (ennek emlékét őrzi napjainkig a szegedi Boszorkánysziget elnevezés), ketten börtönben haltak meg. A szegedi üldözéseknél jól láthatók a boszorkányvádak kirobbanását megelőző válság tényezői: az 1709 és 1713 közötti pestis, az 1712-es árvíz, az 1728-as szárazság (ezzel kapcsolatban fogalmazódott meg a vád: "a boszorkányok egy akó pénzért hét esztendőre eladták az esőt a töröknek"); a török hódoltság vége után fejlődésnek induló város lakosságának robbanásszerű növekedése: 1700 - 3000; 1719 - 7000; 1728 - 14 000; magyar, német és szerb bevándorlók tömegei; küzdelmek a városi önkormányzaton belül a magyar és a német párt között. A németek bíró-jelöltje, Podhradszky György volt a boszorkányüldözések egyik fő mozgatója, a legnevesebb vádlott (és áldozat) pedig a 82 éves Rósa Dániel, a város korábbi magyar bírája volt. Jól megfigyelhető a vádaskodás, a bűnbakkeresés dinamikája: egy Kökényné Nagy Anna nevű bába és javasasszony meg néhány koldus boszorkányvád alá kerülésével indul az ügy, de a válságos helyzetben hamar kiterjed a különböző (egyéb támadható üzelmek miatt is gyanúba fogható) városi notabilitások irányába.

A szegedi perek kitűntek azzal is, hogy talán sehol nem alkalmazták a magyar boszorkányperek folyamán ilyen következetes és brutális módon a kínvallatást, s ennek eredményeképp itt kaphatjuk a legrészletesebb boszorkányvallomásokat. A népi boszorkányhittől idegen, "nemzetközi" demonológiai sztereotípiák, a Plutó vagy Dromó nevű ördöggel kötött szövetség jegyeként kapott boszorkánypecsét felkutatása a vádlottak testén, a kecske képében megjelenő ördöggel való szeretkezések obszcén leírása, a boszorkányok (kapitány, hadnagy, strázsamester által irányított, dobossal, trombitással ellátott) katonai szervezetéről, éjszakai gyűléseiről adott beszámolók jól tükrözik, hogy egy ilyen rettenetes bírósági kényszer és az azt övező, lehetővé tevő szélesebb körű lincshangulat milyen szörnyűségekre, akárminek a bevallatására képes. A boszorkánytéma érdekességén, egzotikumán, színességén túl elsősorban ezért a szomorú tanulságért kell tanulmányozni az üldözés e történelmi dokumentumait, hogy megismerhessük, milyen szörnyűségekre képes az ember, ha rossz irányba terelgetik indulatait, előítéleteit, ha kihasználják félelmeit, szorongásait.