Klaniczay Gábor

Boszorkányok, bűnbakok: hogyan működik a vádaskodás logikája?

Érdemes egy-két szót szólni a magyarországi boszorkányüldözések területi megoszlásáról is (lásd az animációt): a 16-17. században három-négy jelentősebb központot figyelhetünk meg: a katolikus nyugat-magyarországi városokat, uradalmakat, Debrecen és környékének kálvinista területeit, továbbá a túlnyomórészt lutheránus, részben antitrinitárius vagy rekatolizáló Erdélyt (ez egyúttal azt is jelzi, hogy a maga módján mindegyik felekezet kivette a részét az "ördög szövetségeseinek" az üldözéséből). A 18. században egyértelműen látható, hogy az Alföld korábban alig érintett, "hódoltsági" részét szinte teljesen elönti az üldözések hulláma: itt alakult ki a legnagyobb magyarországi pánik, az 1728-as szegedi boszorkányüldözés is.

Animáció: A boszorkányperek száma és területi megoszlása Magyarországon a 17-18. században

28. ábra

városi színteret

A boszorkányvádak itt feltehetőleg az egymással viszálykodó gyógyítók és bábák - Botzi Klára, Kőműves Priszka, Rúsa, Gedrud - egymás elleni gyanúsítgatásaiból bontakoztak ki: a mágikus gyógyítás egy szokásos eljárása volt a korban a betegséget boszorkányrontásként diagnosztizálni és az ott tevékenykedő másik, rivális gyógyítót felelőssé tenni érte; másfelől az is gyakori volt, hogy ha egy sértett, mellőzött bába vagy gyógyító átkozódásai, fenyegetőzése után történt bármiféle balszerencse, alakult ki betegség, azt az átok következményének tekintették. Ebben a helyzetben előbb-utóbb minden gyógyító gyanúba kerül, s a bírák is ismételgetik: aki gyógyítani tud, az rontani is képes.

A vád egy másik fontos típusa szomszédsági konfliktusokról tanúskodik - ez szerte Európában a boszorkányvádak egyik legtipikusabb kiindulópontja: tárgya általában a szokásos irigység, a konkrét és mágikus természetű meglopatástól való félelem ("ez Lakatosné a mi kertünkbe vagyon és háromszögű lepedővel hajtja vala Szentgyörgy estin a harmatot"). Nem marad el a család, a feleségek, a kikapós menyek, a gonosz anyósok boszorkányként való meggyanúsítása sem.

Találkozunk a koraújkor vallási és kulturális feszültségeivel is: az unitáriusok vezette városban az egyik fáradhatatlan, mondhatni notórius magánvádló Grúz Péter, egy katolikus szabómester. Egy másik jeles boszorkányüldöző egy Igyártó György nevű prokurátor, aki 1582-ben előbb a farsangolás tilalmát próbálja büntetésekkel érvényre juttatni az álarcosan mulatozó Rengő Anna és társai ellenében, majd amikor azok vitába szállnak vele a bíróságon, akkor Rengő Anna tanúi ellen boszorkányvádat indít. 1584-ben e prokurátornak sikerült hat gyógyító asszonyt a máglyára juttatnia.