Klaniczay Gábor

Boszorkányok, bűnbakok: hogyan működik a vádaskodás logikája?

Említést érdemel végül az a sok színes, archaikus hiedelem, amelyet a tanúvallomások kapcsolatba hoznak a boszorkányokkal: a katartikus transzállapotban fekvő gyógyító asszony szájából dongó formájában távozó, majd visszatérő lélek képzete, a boszorkányhiedelmekbe olvadó tündérmitológia (szépasszonyok, pulchrae mulieres) Pócs Éva által kutatott nyomai, a boszorkányok állattá (disznóvá, macskává) változásával, éjjeli gyűlésével kapcsolatos hiedelmek.

A kolozsvári boszorkányperekhez hasonlóan a 16-17. században egy sor más erdélyi, alföldi, felvidéki vagy nyugat-magyarországi városban (Nagyszebenben, Segesvárott, Debrecenben, Kassán, Nagybányán, Pozsonyban, Sopronban, Kőszegen) fellobbantak a boszorkányégető máglyák - a koraújkori városok viszonylag zárt közössége Magyarországon is a boszorkányüldözés egyik legtipikusabb színtere volt.

A boszorkányvádaskodás egy másik jellemző színtere a főúri-nemesi udvar, ahol a családi, örökségi viszályok adnak bőséges tápot az efféle intrikákhoz. Jól illeszkednek ugyanakkor ahhoz a pszichológiai modellhez is, ahol a győztes fél tart a legyőzött ellenfél "mágikus bosszújától", úgy érzi, annak női rokonai megbabonázták őt (vagy feleségét). Ilyen hírhedt ügy lett például, amikor a Báthory Gábor 1612-es meggyilkoltatása után hatalomra kerülő Bethlen Gábor boszorkánypert indíttatott halott riválisának húga, Báthory Anna és két előkelő özvegyasszony (Török Kata és Iffju Kata) ellen. Megvádolta őket, hogy paráználkodtak Báthory Gáborral (Báthory Anna vérfertőző módon, a többiek pedig szerelmi varázslásokat alkalmazva), hogy Báthory Anna megölte saját fiát, s hogy megrontották feleségét, Károlyi Zsuzsannát. Az 1614-től 1621-ig folyó pereskedés eredményeként Báthory Annától minden vagyonát elkobozták, őt magát pedig száműzték. Ebben az időszakban, Bethlen kezdeményezésére fogadta el a boszorkányság üldözését elrendelő törvényeket 1614-ben az erdélyi országgyűlés.

29. ábra

Báthory Erzsébet

A boszorkányüldözés harmadik tipikus színtereként itt most nem a falut, s a fölötte bíráskodó úriszéket ismertetném, hanem a társadalom peremén élő, nyugat-magyarországi pásztor-társadalom körében felbukkanó boszorkányvádakat. Az itteni Zrínyi, Esterházy, Batthyány uradalmakon élő pásztorok egymás elleni vádaskodásai sok mindenben hasonlítanak a gyógyító asszonyok rivalizálására. Az a vád, hogy riválisuk nyájára farkast küldenek vagy akár maguk veszik fel a "küldött farkas" (a werwolf magyar változata) alakját. A beperelt és szörnyen megkínzott pásztorok vallomásaikba számos archaikus elem kerül, a dobozkába zárt ördögfamiliárisról, a boszorkánytársaságok színes katonai szervezetéről, zászlóiról. E perekben nem találkozunk ugyan vele, de érdemes megemlíteni e helyen a "tudós pásztor" alakját, akit - akár a táltosokat - samanisztikus jellegű képességekkel ruházott fel a népi vallás.